Ti hogy másznátok ki ebből? (Párkapcsolati kérdés. )

Két évvel ezelőtt házasodtunk a férjemmel. Összesen 10 éve vagyunk együtt. Én 30 vagyok jelenleg, ő 34. Jó a kapcsolatunk, a szex is, a mindennapok gördülékenyen mennek. A gyerek az esküvő óta nem jön, a lombik kezdéséig napok vannak hátra. Úgy érzem, hogy nem tudom megbocsájtani neki, hogy olyan sokat várt a lánykéréssel, az esküvővel, a gyerekvállalással. Ha most azt hallom, hogy egy ismerősöm házasodik, és tudom, hogy csak 2-4 éve ismerik egymást a párjával, elsírom magam. Úgy érzem, évekig csak tartalék voltam, bár ő ezt tagadja. Már sokkal hamarabb szerettem volna gyereket, és nagyon bánt, hogy nem leszek már fiatal anyuka. A társaságban is én leszek az utolsó. Ha egyáltalán összejön valaha is. Nagyon komoly hormonális problémákat "fejlesztettem ki", amiknek szerintem köze van a fentiekhez. (Ez csak az én elképzelésem, az orvosok persze nem hisznek a lelki okokban.) A férjem nem érti, mi a bajom, hiszen megvolt az esküvő, gyúrunk a babára... nem érti, hogy azokat az éveket, amik sokkal jobban is telhettek volna, biztonságban telhettek volna, senki nem adhatja már vissza. Ráadásul (bár ezért épp ésszel nem hibáztatom, hiszen nem gondolhatott rá, csak néha azért megfordul a fejemben, hogy mi lett volna, ha...)egy olyan problémám van, hogy pár éve még simán ment volna a gyerek, most meg már nagyon kérdéses... úgy érzem, hogy ezen nem tudok túllépni. A férjem tud mindenről, csak őszintén nem érti. Szerinte azért így alakult, mert nagyon fiatalon ismerkedtünk meg, első komoly kapcsolat volt mindkettőnk részéről... én ezt nem tudom elfogadni, mert más párok is vannak, akik fiatalon ismerkednek, és nem húzzák a dolgokat. Szeretném lezárni ezt a dolgot magamban, mert, őszintén, így úgy érzem, hogy a közelgő lombik idő, energia és pénzpocsékolás... Ti hogy másznátok ki ebből? Tényleg pocsékul érzem magam.