Megcsaltam a vőlegényem?! Hogyan mondjam el neki? Vagy maradjon titokban inkább?

Ha egyáltalán felmerül benned az, hogy titokban tartod, és átvágod ő, akkor szerintem ezek után az is eszedbe juthatna, hogy nem ilyen nőt érdemel a vőlegényed.

Mi az, hogy tartsd titokban?! Erről fog szólni a házasságotok? Hogy a párod elvett egy nőt, akiről egy ilyen - cseppet sem mellékes - infót nem is tud? Átvágnád a palánkon, mert nem bírtál megmaradni a bugyidban? TE AKARSZ MEGHÁZASODNI?!

Mondd el neki, ha maradt benned valami jó szándék. Ha nincs benned - amit a tetted is bizonyít - akkor legyél egy a hűtlen emberek közül, jó sokan vagytok, valószínűleg téged nem is érint mélyen a dolog. Így születtél, érzéketlenül is fogsz meghalni. De legalább boldog leszel.

azért 2/3as nem kéne leérzéketlenezni a kérdezőt, mert elkövetett egy hibát. Te nyilván tökéletes vagy.

nézzük kérdező most csak a te helyzetedet, ha az esküvő előtt nemsokkal ilyet meg tudsz tenni, szerintem azon kéne elgondolkoznod, hogy valóban össze akarod-e kötni az életed valaki olyannal, akivel ezt meg tudtad tenni. Mert valami oka csak volt a történteknek. És igen, mondd el, szerintem már csak azért is, mert ha nem mondod, szerintem nagyobb eséllyel fogod újra megtenni, hiszen nem lesz " rizikós", és még ez sem fog visszatartani, hogy szembesülsz vele elveszítheted őt.

látom itt mindenki világ életében hűséges volt. statisztikák szerint minimum a házasságok 80%-ban van megcsalás.

én viszont máshogy gondolom. ha érzelmileg nem csaltad meg, és csak egyszer történt, és ha magadba nézel, tényleg hozzá akarsz menni, és úgy hiszed, többet ilyet nem teszel, nem biztos, hogy jó elmondani.

tudom, hogy le leszek pontozva, de ha engem megcsalna a férjem így, hogy becsúszott, nem akarnám tudni.

nem akarnék mindent borítani, mert szeretem, de nem tudnám magam túltenni rajta, és sarokba lennék szorítva. mert mindketten szenvednénk.

én folyton csesztetném, ő meg dilis lenne emiatt, és soha többet nem bíznék benne.

ugyanakkor vele akarnék maradni, de ahogy az előbb leírtam, rámenne a kapcsolatunk. a legnormálisabb emberekkel is megtörténik egy kisiklás (mielőtt azt kapnám meg, hogy biztos velem is, elárulom, sosem csaltam meg egyik páromat sem)

és szerintem elmondani egy ilyen egyszeri, nagyon megbánt dolgot, azt sokszor önzőség. mert azért mondja el mindenki, hogy könnyítsen a lelkiismeretén.

a másiknak viszont gondot okoz vele, mert lehetetlen helyzetbe hozza.

régebben, mondjuk 5 éve én is úgy láttam, el kell mondani, de ez már megváltozott.

sok házasságot látok, és bizony egy olyat sem, ahol 20 éb után is hűséges mindkét fél. ennyi erővel senki ne házasodjon meg.

ismét kihangsúlyoznám, ha érzelmi, vagy többszörös megcsalás történt, az tök más.

"azért 2/3as nem kéne leérzéketlenezni a kérdezőt, mert elkövetett egy hibát. Te nyilván tökéletes vagy."

1) Nem mindegy milyen hiba, és mit okozok ezzel annak, akit elvileg szeretek. Senki nem tartaná gusztustalan és elítélendő dolognak a megcsalást, ha a hűség olyan embertpróbálóan nehéz lenne. Nem az. Csak a hűtlenség kényelmesebb, hebehurgyább, egyszerűbb.

2) elvileg szeretem, azért megyek hozzá. Ennek ellenére megcsalom őt, hát mi ez, ha nem érzéketlenség? A kétrdező nem tudja mért tette, ráadásul még hajlana is arra, hogy ne mondja el a párjának

3) Aki hűséges az tökéletes? Mert akkor az vagyok, igen. Egy szóval sem állítottam azt, hogy én tökéletes vagyok, nem kellene ezzel a sablon dumával jönni. Nem kértem, hogy szentté avassatok emiatt vagy hogy egyáltalán rólam beszéljetek. Egyébként sajnálom, ha a leírásból esetleg magadra ismertél. Erről én igazán nem tehetek.