Aki azt mondja egy fiatal srácnak, hogy ne görcsöljön barátnő miatt, az hogyan gondolhatja ezt komolyan?

"Ha szarok a tanulásra és minden másra, amíg nincs barátnőm?"

akkor egy tanulatlan szánalmas senki leszel, ki 12 órában fog melózni minimálbérért. Semmiben és semmivel sem fogod tudni megfogni a csajokat mert se életed, se egzisztenciád, se pénzed nem lesz!

" MINDEN TÖLEM TELHETŐT MEGTESZEK, HOGY LEGYEN BARÁTNŐM."

Ha mindent megtennél már rég lenne csajod!

Azért mondják, hogy ne görcsölj, mert a görcsösség riasztó.

Ennyi. Ez tény.

Nem jó, ha rögtön meg nem értettséget vagy ártó szándékot látsz e kijelentés mögött, mert nem biztos, hogy így van.

Hát pedig bármennyire nem tetszik, igazuk van. Senki sem akar egy olyannal lenni, aki annyira támaszkodik rá, és függ tőle, hogy ha ő nincs, a másiknak már rögtön értelmetlen az élete... ez kuurvára nyomasztó tud lenni. Én is ismerek ilyen kapcsolatfüggő embereket, érdekes, egyiknek sincs csaja/pasija, vagy ha össze is jön, rekordidő alatt lekopnak. Nagymamám mindig azt mondta, hogy "Ahhoz, hogy tudj egy boldog párkapcsolatban élni, előbb meg kell tanulnod egyedül boldogan élni." És nagyon igaza volt.

Sajnálom azokat, akiknek egyetlen örömforrásuk a párkapcsolat, annyi minden értékes dolog van az életben :D Elég szemellenzős, ha valaki csak ettől várja a boldogságot, és semmit másban nem tudja megtalálni.

Btw kérted már szakember segítségét? Értelmetlen élet, szuicid gondolatok, orvosilag megmagyarázhatatlan betegségek, fájdalmak, céltalanság, értékvesztettség, szerintem QURVÁRA ideje, hogy felkeress egy szakembert. Ebből egyedül már nagyon nehezen fogsz tudni kimászni.

"akkor egy tanulatlan szánalmas senki leszel, ki 12 órában fog melózni minimálbérért. Semmiben és semmivel sem fogod tudni megfogni a csajokat mert se életed, se egzisztenciád, se pénzed nem lesz!"

Én sok srácot ismerek, akik átlag 90 ezerért güriznek, egzisztencia nélkül, de "belül" rendben vannak (nem, nem bunkó alfahímek) és VANNAK kapcsolataik, van barátnőjük.

Nem azért írom, hogy ő legyen ilyen!

69%-os, neked van?

Gyanúm szerint két 69%-os srác írogat, mármint, akikkel itt összefutottam. Az egyik jól áll a dolgokhoz, kiegyensúlyozott.

A másik viszont egy "szerencsétlen" nőgyűlölő.

Nem tudom, te valamelyik vagy-e a kettő közül (bár mindegy is).

alapvetően ez a baj. nem a kapcsolat fog megnyugvást hozni. meg nem ott kell kezdeni.. hülye egy pszichológusod lehet.

olyan területeken kell próbálkozni, amiről tudod, hogy tuti siker. minél több apró siker, annál nagyobb lesz az önértékelésed. ennyi. és nincs diplomám.

"Amikor úgy tűnik, hogy összejön egy lánnyal, akkor megnyugszom"

Én "kezdtem" ilyen sráccal, tényleg picit megnyugodott. De hosszú távon a kapcsolat sem oldja meg, hidd el. Nem jó pontot kerestél (jól írja valaki, hogy eleve másoktól függőt).

Részben így is, úgy is összefüggésben van másokkal az önértékelésünk, de nem mindegy, hogyan.

Te fordítva ülsz a lovon.

A kapcsolat csak hab legyen a tortán (jó, nem, de érted szerintem).

Én nő vagyok, és először az önértékelés az alap.

Van egy "barátnőm", akinél fordítva van: akkor van némi önértékelése, ha kapcsolatban van.

De hosszú távon ez mégsem segít, sőt, ott is szokták hagyni. Érzi a másik, hogy túlságosan tőle függ, hogy önmagában semmit sem ér, stb.

Amikor pedig otthagyják: még rosszabb. Csak egyre lejjebb csúszik.

Nem biztos, hogy mindenki otthagyja az ilyeneket.

Én pl. csak kénytelen voltam hanyagolni a fiút. Nem akartam volna otthagyni.

De rosszabb volt nálad. Úgy látom, te jobban felméred a helyzeted és nem vagy támadó.

Nála váltakozott a reménytelen önsajnálat, az elkeseredett düh és az, hogy folyamatosan az ég világon mindenkit "le akart húzni" és úgy "felemelkedni".

Ja, és rajta segíteni se nagyon lehetett.

Mondhattam én, hogy "te is érsz annyit, mint én!", meg "nagyon értékes ember vagy!"

Nem tudta elhinni, neki valahogy folyton az kellett volna, hogy bebizonyítsa magának/nekem, én sem vagyok olyan "hú de szuper", amilyennek szerinte(!) hiszem magam, hanem "csak" olyan gyámoltalan, meg silány, mint amilyennek ő látja magát...

Jó figyu, és eljársz a pszichológushoz, és melengeted a segged a fotelben, vagy tényleg kiadod magad, és olyan dolgokra jössz rá ott, amit tudsz használni? Most ezt nem gonoszságból írom, hanem saját tapasztalatból, én is jártam 2 évig, és nem történt semmi, aztán egyszer csak meguntam , elhatároztam, hogy b@sszameg, most én megváltozok, és 4 hónap alatt a pszichológus segítségével magam mögött tudtam hagyni az önértékelési problémát és még sok minden egyéb szart.

Vagy a másik verzió, hogy szar a pszichológusod. Olyan is van ám. Vagy nem megfelelő a terápia módszere, millió egy terápia van, van, akinél a csoport válik be, van, akinél a kognitív, stb. stb. Próbálkozni kell. Meg olyan is van, hogy nem szar a pszichológus, csak a két ember egyszerűen inkompatibilis egymással, nem tudnak egymásra hangolódni. Ez nem ritka dolog, és nem szégyen váltani.

Az önértékeléseddel meg az a baj, hogy attól teszed függővé, hogy valaki normális-e vagy nem, hogy párkapcsolata van, amikor ez csak egyetlenegy faktor a sokból.