Hogyan éljek tovább?

Nem kell elfelejtened, nem is fogod! De te is pontosan tudod, hogy akárhogy is szerettétek egymást, nem működött az a kapcsolat, hiszen akkor nem csalt volna meg. Nem kell rá haragudnod sem, csak azt lásd be, hogy igazságtalan dolog a boldog perceket kiemelni a kapcsolatból, amikor voltak boldogtalanok is, nem véletlenül szakítottatok!

És te is leírtad, hogy mi a baj: hogy mást se csinálsz, csak sajnálod önmagad! Ez elhatározás kérdése egyrészt, ha otthon ülsz és elmerülsz az önsajnálatban, az valóban csak egyre fokozódik, egyre mélyebbre fogsz süllyedni. Ahhoz, hogy ki tudj lépni ebből, akarnod is kell és tenned is érte, csak az idő nem fogja megoldani! Mozdulj ki otthonról, találj magadnak minden percre valami hasznos elfoglaltságot, ha egyetemre jársz, akkor ha sok a szabadidőd, hogy otthon sajnáld magad, akkor menj el mellette részmunkaidőben dolgozni a vizsgaidőszakig, vagy vállalj valami önkéntes munkát állatmenhelyen vagy a vöröskeresztnél, vagy akárhol! Bármi, amivel valóban le tudod magadat kötni az segít, és általában az olyan dolgok jobban, amiknél fizikailag is kell valamit csinálnod, nem csak ülsz! Ha van pénzed ilyesmire, akkor iratkozz be tanfolyamokra, tornára, vagy menj el jógázni vagy valamilyen táncot tanulni, mindegy mit, csak valamit amihez kedved van! Csinálj olyan dolgokat, amikre a barátod mellett nem volt időd, de mindigis szeretted volna, próbálj ki új dolgokat!

Én is keresztülmentem ezen egy 4 éves kapcsolat után és hónapokig teljesen szét voltam esve, minden nap sírtam. Én a barátaimnak is köszönhetem, hogy nem zuhantam teljesen össze, majdnem minden nap kirángattak valahova. És még így is nagyon nehéz volt, mert hát nem lehet mindig velem valaki, és amikor egyedül voltam volt, hogy elkapott az önsajnálat. Viszont azon csak az segített, amikor nem hagytam magam és elhatároztam, hogy én ezt nem csinálom és elterelem a gondolataim, nem ezzel foglalkozom.