Hogy döntsek? Maradjak és tűrjek tovább vagy éljek a lehetőséggel és menjek?
Azért ide írok, mert tulajonképpen egy család életéről van szó, mégha nem is kifejezetten az én családom.
Szóval...au pair vagyok, Európán belül. A család egy darabig nagyon kedves volt, nincs is velük különösebb bajom, csak a nagyfiúval. Ő egy rettentően gonosz gyerek, 10 éves, de válogatott rondaságokat vág a fejemhez, rúgdal ha leülök kajálni és soha nem hallgat rám.
Anyuka tegnap oda jött, hogy hát megkérne rá, hogy üljek le ebédelni a kölyökkel, mert milyen rossz hogy egyedül eszik. Mondom, oké, de akkor ne rugdaljon. Erre kiakadt, hogy mit képzelek magamról, az ő gyereke nem ilyen, és őt sose rugdalja és én rakom direkt oda a lábam, hogy piszkáljon. És akkor szépen kibukott belőle, hogy én gonosz vagyok a gyerekkel, büntetem és nem adok neki eleget enni (mert kirakom az ebédet, de ha befejezte elmegy és egy szóval se mondta soha hogy kér még. Basszus ezt is kérdezzem meg??) És kiselőadást tartott, hogy változtassak mert szegény csemetéjének milyen rossz és így neki is rossz. Mondom nekem is, de az senkit nem érdekel. Kértem, hogy akkor beszéljünk a gyerekkel is, hogy változtasson a viselkedésén. A válasz: én vagyok a felnőtt ő egy gyerek nekem ezt el KELL viselnem. Hát ezen kiakadtam. A gyerek csámcsog, böfög, fingik az asztalnál és nekem ezt kell(ene) eltűrnöm.
Azt mondta este folytatjuk, de én arra jutottam, hogy szép szép hogy most engem elővesznek hogy mekkora szemét vagyok, de mire jó ez? Úgy dönöttem, hogy felajánlom azt, hogy akkor én elmegyek és jöjjön a helyemre valaki más, aki ide való és tűri a dolgot. Még fél évem van szerződés szerint.
Szerintetek?
válasza: válasza:Ez történik akkor, ha egy gyerekhez nem értő személyre bízzuk a gyereket....
Menj,mindkettőtöknek jobb
válasza: válasza: válasza:azért gondolom,mert pl alap 10évesfiúnál,hogy megkérdezem kér-e még.
Valamint aki ilyen alapvető problémákkal nem bír el,mint a kultúrálatlan étkezés az nem legyen au-pair.
válasza:Ne haragudj de van tapasztalatom gyerekekkel 3 évig neveltem egy beteg gyereket, aki bármelyik pillanatban agresszívvá válthat. Nyilván anyuka se úgy keresett au pairt, hogy bárki jöhet ide csak legyen velük valaki.
Hogy miért zavar? Valószínűleg azért, mert egy 10 éves már felfogja, hogy nem eszünk így. Ha jól belegondolsz szerintem neked is alap volt, hogy becsukod a szád miközben eszel. Vagy tudod használi az evőeszközt nem pedig kézzel eszel. Vagy ez túl nagy elvárás lenne? Ha 3 éves azt mondom oké. De nem 3, hanem 10!
A másik, ahogy valaki már írta, a szülőknek tök mind1, hogy mi van. Reggeltől estig dolgoznak, addig kell valaki legyen a gyerekkel. szerinted ha én vagyok a 4. lány és abból 2 úgy ment el, hogy többet vissza se nézett, akkor kivel van a baj?
Tény, hogy baromi elkényeztetett, a szeretet így próbálják meg megadni neki, hogy mindent megvesznek neki. Laptop, Ipad, mobil, stb. Ami neki már tök természetes.
Az, hogy nem szól... az anyjának hétvégén miért tudja azt mondani hogy "kérek még?". Nekem miért nem? Csak feláll és elrohan. Nem vagyok gondolatolvasó, hogy ebből tudjam, hogy oké ő még enne vagy nem neki elég volt.
Könnyű engem támadni, de lehet, hogy nem csak velem van a baj.
A szerződésemben felmondásra való kitétel nem volt.
válasza: válasza:Nyakamat rá, hogy angol család :)
Sokat nem tehetsz, mert minden szülő a saját nevelési módszerét tartja a legjobbnak. Ha ő nem tartaná természetesnek a gyerek viselkedését, legalább egyszer már megpróbált volna rászólni.
A három éves unokaöcsém már késsel-villával eszik. Nem erőltették, ő utánozta a szüleit. A finommotoros mozgása még nem elég fejlett, azért néha furcsán tartja az evőeszközöket, vagy kiesik a kezéből, de az igyekezetet látni rajta.
Illetve saját gyerekkoromból emlékszem, hogy egyszer elböffentettem magam az asztalnál, kaptam egy nagyon csúnya nézést és egy hosszú előadást arról, hogy ezt miért nem illik.
Német a család, de majdnem :)
Nyilván nem úgy jöttem ide, hogy majd rájuk erőltetem a saját nevelési elképzeléseimet, hanem próbáltam beilleszkedni.
Megegyeztünk a gyerekkel, hogy a viták elkerülése végett egyik nap van édesség msik nap nincs. Erre most hallom vissza, hogy én úgy büntetem őt, hogy nem kap édességet. Szó se volt róla, ő hozta ezt a szabályt, és ha aznap pont nem járt akkor a kérdésére "nem, ma nem jár édesség" volt a felelet.
Nem állítom, hogy velem nincs hiba, mert mindenki más egyéniség és másképp látja a jót. De szerintem itt az az alapvető probléma, hogy elvárják, hogy csak én változzak meg és senki más. Szerintük a gyerek úgy jó, ahogy van én vagyok az egyetlen aki gonosz.
Pl: karácsony előtt beszólt nekem egy ilyet, hogy én csak csóró au pari vagyok. Mondom, oké de akkor ne is várj tőlem nagy ajándékot karácsonyra. Erre ő: nem is várok, mert te csóró vagy és úgyse tudsz nekem Nintendot venni. Hát pofám leszakad! És nem kicsi már, hogy ne értse meg, hogy így felnőttel nem beszélünk.
Állítólag az a bajuk, hogy én nem szeretem a gyereket. De miért kéne? Ha fél éve mást se hallgatsz, csakhogy utállak, buta vagy, csóró vagy, ne mondja nekem senki, hogy feltétel nélkül tud szeretni. Erre anyuka kiakadt, hogy hát miért nem mondtam el ha gondom van. Mondom pont ezért: ha elmondom akkor is én vagyok a szemét és a gonosz akkor meg minek mondjam?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!