Hogy döntsek? Maradjak és tűrjek tovább vagy éljek a lehetőséggel és menjek?
Azért ide írok, mert tulajonképpen egy család életéről van szó, mégha nem is kifejezetten az én családom.
Szóval...au pair vagyok, Európán belül. A család egy darabig nagyon kedves volt, nincs is velük különösebb bajom, csak a nagyfiúval. Ő egy rettentően gonosz gyerek, 10 éves, de válogatott rondaságokat vág a fejemhez, rúgdal ha leülök kajálni és soha nem hallgat rám.
Anyuka tegnap oda jött, hogy hát megkérne rá, hogy üljek le ebédelni a kölyökkel, mert milyen rossz hogy egyedül eszik. Mondom, oké, de akkor ne rugdaljon. Erre kiakadt, hogy mit képzelek magamról, az ő gyereke nem ilyen, és őt sose rugdalja és én rakom direkt oda a lábam, hogy piszkáljon. És akkor szépen kibukott belőle, hogy én gonosz vagyok a gyerekkel, büntetem és nem adok neki eleget enni (mert kirakom az ebédet, de ha befejezte elmegy és egy szóval se mondta soha hogy kér még. Basszus ezt is kérdezzem meg??) És kiselőadást tartott, hogy változtassak mert szegény csemetéjének milyen rossz és így neki is rossz. Mondom nekem is, de az senkit nem érdekel. Kértem, hogy akkor beszéljünk a gyerekkel is, hogy változtasson a viselkedésén. A válasz: én vagyok a felnőtt ő egy gyerek nekem ezt el KELL viselnem. Hát ezen kiakadtam. A gyerek csámcsog, böfög, fingik az asztalnál és nekem ezt kell(ene) eltűrnöm.
Azt mondta este folytatjuk, de én arra jutottam, hogy szép szép hogy most engem elővesznek hogy mekkora szemét vagyok, de mire jó ez? Úgy dönöttem, hogy felajánlom azt, hogy akkor én elmegyek és jöjjön a helyemre valaki más, aki ide való és tűri a dolgot. Még fél évem van szerződés szerint.
Szerintetek?
válasza:Hát a legtöbb ilyen. Kell valaki mellé akivel van egész délután, hogy szülőnek meglegyen az illúzió, hogy de fasza csávó, hogy dolgozik és még a gyerekével is foglalkozik. De nem teszi. Én úgy érzem, hogy ezek a gyerekek nem kapnak szeretet, egy fiatal nőtől meg nem várhatja el senki, hogy sajátjaként szeresse, majd 1 év után léceljen le mintha mi sem történt volna.
Ha a gyerek késsel rohangál a játszótéren és én megszídom, akkor én vagyok a hibás (jelzem az eset megtörtént, csak kés helyett egy másik éles tárgy volt szerepben). És akkor én lettem lecseszve, hogy miért kell beleszólnom a dologba.
Nekem normális gyerekkorom volt, normális szerető szülőkkel. Nem is azért jöttem ide, hogy megváltsam a világot, hanem mert a nyelvet akartam elsajátítani és mivel a gyerekekkel jól kijövök hát belevágtam.
Ami a legbántóbb ebben az egészben, hogy bármit mondtam anyukának, azt kaptam, hogy én felnőtt vagyok ő meg gyerek és nekem KELL okosabbnak lennem. De amit nem vesz számításba, hogy én itt egyedül vagyok, ha bánt valami akkor nem tudom senkivel megbeszélni, mivel ha neki szólok (eleinte próbáltam, azóta hagyom a fenébe) én jöttem ki belőle rosszul. Ember vagyok, érzésekkel, és hiába csak egy gyerek rúg belém, akkor is fáj és rosszul esik. Szerintem senki nem tudna rá mosolyogni és megsimogatni a fejét, hogy jól van kisfiam, ügyes vagy nem haragszom
válasza: válasza:Menj haza, vagy pedig keress egy másik családot, de ennél a családnál ne maradj, mert elbeszéltek az anyukával egymás mellett. Nem juttok egyről a kettőre, nem segítitek egymást, a gyerekkel se jössz ki, így nincs értelme. A mérleg negatív.
Én elhiszem, hogy nehéz neked külföldön egyedül, egy országban, ahol nem beszéled olyan jól a nyelvet, hogy könnyen menjen a beilleszkedés -mert én is ebben a helyzetben vagyok- viszont azt tudnod kellett volna, hogy a fogadó család a világon semmiben nem fog hozzád alkalmazkodni. Ők így nevelik a gyereket, több aupair lány már megfutamodott, nyilván ők is próbáltak beszélni a családdal, de nem sikerült.
Anyuka lehet követ el hibákat, lehet elkényesztette a gyerekét, de te ezt nem mondhatod meg neki, még burkoltan sem. Szerintem egy anyánál nem is tapinthatnál érzékenyebb pontra, mint a nevelési hibáira.
El kell fogadni a ház szabályait, nem te szabod őket. Megcsináld a feladatodat, ők kifizetnek, lejár a szerződésed, hazajössz.
Elméletileg nem kell szeretned a gyereket, nincs benne a szerződésben, gyakorlatilag viszont szerintem kell, mert bizony 10 évesen én is pokollá tettem volna egy aupair életét, akiről éreztem volna, hogy nem kedvel, de inkább utál. A gyerekek nagyon érzékenyek erre.
De ne csináld, ha nem tudod élvezni, tényleg senki sem nyer vele. Gyere haza a barátaidhoz, családodhoz, keress itt végzettségednek megfelelő munkát, vagy tanulj.
Nem kell kudarcként felfogni a dolgot. Megpróbáltad, belevágtál, a legtöbb ember erre se vette volna a bátorságot, soha.
23/L
válasza:Húzzál el onnan de gyorsan.
Lényegtelen, hogy mi történt, vagy mi nem, de ahol megaláznak, onnan menj el. Nem vagy te szemét rabszolga, hogy mindent el kell tűrjél.
11:34 abban igazad van, hogy nem tisztem beleszólni a nevelésébe és nem is krtizáltam, szimplán megkértem, hogy ha velem baj van akkor vele is beszélni kéne. De nem, az ő gyereke így jó.
Nem kértem tőlük, hogy kezeljenek családtagként. Nem iis várom el. De most baromira rosszul esik az, (ahogy utolsó is írja) szó szerint megaláztak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!