26-28 éves férfiak! Ha a barátnőtök (20 éves) elmondaná, hogy terhes, hogyan reagálnátok?

1. Elvetettetném mert sem az idő sem a helyzet sem az anyagiak sem az érettségünk nem adott hozzá. Bár valószínűleg jó apa tudnék lenni de még nem akarok mert az rengeteg kötöttség, és még annyi mindent el kéne intéznem előtte!

2. Ha megtartaná vele maradnék, ha szeretném, de az biztos hogy elég sokáig ha nem örökké neheztelnék rá hogy belekényszerített ebbe!

3. Ha elveteti és jó vele akkor vele maradnék, ha nem jó vele és elvetetné akkor lelépnék idővel.

29F

Azt én sem értem, hogy hogy lehet kiszaggatni az óvszert, de oké, biztos selejtes volt.

Esemény utáni tabi?

Amúgy szerintem ha te nem akarod elvetetni, akkor a párod kedvéért ne tedd meg. Ha elveteted az ő kedvéét úgy, hogy te nem akarod, akkor iszonyatosan meg fogod gyűlölni, rámegy a kapcsolatotok.

Ha veled marad, akkor happy.

Ha elhagy, akkor kéred tőle a gyerektartást, te meg felneveled. Írtad, hogy van munkád és anyud is segít.

Persze, senki nem szeret anyuci nyakára szülni, de szerintem van olyan helyzet, amikor az a legjobb.

Én bajban lennék mert még semmit sem tettem le az asztalra. Sajnos.. Lelkileg készen állnék, tehát érzelmi szempontból nagyon örülnék ha igazán komoly kapcsolatban lennénk. Tuti elvenném utána a barátnőmet és megemberelném magam gyorsan, hiszen egy éven belül családapává válnék.

26/F

nem hagynámel,de igen csak csüggedt lennék,nagyon zavarna, gyereket akarok,de nem most a gazdasági helyzet miatt.jelen állapotomban egy gyermek eltartása igen sz@rul érintene.

27/f

Én 21 vagyok, barátom 26.

Másfél éve járunk, és biztos vagyok benne, hogyha véletlenül teherbe esnék valahogy, akkor szívnék vele, hogyha megtartom.

Barátom tipikus nagy gyerek. Képtelen szinte önmaga ellátására is, a munkapénzét nem tudja beosztani, szóval... Még együtt sem élünk, és már felmerült bennem, hogy talán az is elég lenne ahhoz, hogy megtörje a kapcsolatunkat...

És 1.5 éve járunk, és szeretnék majd tőle gyerekeket, mert tényleg szeretem, de perpillanat ha teherbe is esnék, hülye lennék megtartani, és nem akarok kicseszni pont a saját gyerekemmel úgy, hogy esetleg se apja, se normális gyerekkora nem lesz, mert anyu megpusztul a három műszakos sz.r munkákban, amit ki tud harácsolni magának egy érettségivel, hogy ne haljanak éhen...

Még tanulok, a helyzet itthon kilátástalan, szóval. Valszeg elmondanám, hogy terhes lettem, és hogy legyen mellettem, de én elvetetném, és ehhez kérnék tőle lelki és anyagi támogatást.

(Többek között amúgy ezért is szedem a fogamzásgátlót, hogy ne kelljen ilyen döntéshelyzetbe kényszerülnöm)

21L