Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Exbarátnő gondok? Veletek is volt ilyen? Mit csináljak? :S
2 éve vagyunk együtt a párommal és nagyon szeretjük egymást. Fél éve együtt is élünk, minden tökéletes közöttünk. Az egyetlen problémám az, hogy egyszerűen nem tudom elviselni az exbarátnőjét. Valahányszor meglátom, akár csak a fényképét is, egyből az jut az eszembe, hogy valamikor ők ketten szeretkeztek, gyakorlatilag látom a lelki szemeim előtt, és már engem bánt a dolog.
A barátomnak az a lány volt az első (a lány is vele volt együtt először, előtte szűz volt). Viszont én is a barátommal veszítettem el a szüzességemet, és egyszerűen nem bírom megbocsátani annak a csajnak, hogy őmiatta én nem tudtam ugyanazt megadni a páromnak, amit ő adott.
Közben viszont tudom, hogy nem tehet róla. Egyikünk se tehet róla, se a csaj, se a párom, senki sem. Nyilván ők sem úgy tervezték, hogy szakítanak, különben eleve nem is jártak volna és nem feküdtek volna le egymással, de engem meg valahol annyira bánt, hogy míg nekem a párom volt az első férfi, addig neki én nem lehettem, és amúgy is irritál, ha csak meglátom a másik lányt, mert egyből az jut az eszembe, hogy... hát, minden. Hogy ölelkeznek, szeretkeznek, mittomén, és ez annyira rossz érzés, mert utólag már nem lehetek féltékeny, de közben mégis az vagyok, és... egyszerűen nem is tudom elmagyarázni. :S
Nem akarom utálni azt a szerencsétlen lányt, de az istenért se bírom neki megbocsátani, hogy létezik. :S Volt még valaki hasonló helyzetben? Hogy lehet ezen túllépni?
Nincsenek rendes problémáid amiken aggódhatnál, mi?
24F
Mondjuk ehhez talán az is hozzátartozik, hogy mi már 3 hónapja jártunk a barátommal, és az a csaj még akkor is zaklatta a páromat. Rászállt, hívogatta, sms-eket írogatott neki és nem bírt róla lekopni. Sajnáltatta magát, és lelkileg zsarolta a barátomat, nem egyszer megfenyegette, hogy öngyilkos lesz, mert nem tud nélküle élni...
Talán ez is közrejátszik abban, hogy nem bírom elviselni azt a lányt. De ez így nem mehet tovább, 2 éve együtt vagyunk és a barátom sose adott nekem okot arra, hogy féltékeny legyek. Nem is vagyok, csak az exét nem tudom elviselni, még rágondolni sem szeretek, és tudom, hogy ez teljesen irreális viselkedés a részemről, de nem tudom egyszerűen legyőzni magamban. :S
Persze a páromnak erről egy szót se szólok soha, neki nem mondtam még egyszer sem, mert tiszteletben tartom, hogy valamikor ő szerette azt a másik lányt, és nyilván nem szívesen hallgatná, hogy én meg ki nem állhatom. Mégis, szeretnék valahogy megszabadulni ettől az érzéstől. :S
1. válaszoló: Dehogyis! Nem szeretném, ha erre rámenne a kapcsolatunk. Ezt még sose említettem a páromnak 2 év alatt, és én is azt hittem, idővel ez el fog múlni magától, ha majd mi már elég régóta leszünk együtt. De a mai napig ugyanúgy nem bírom a csajt... :S
3. válaszoló: Nem. Szerencsére nincsenek más problémáim, ezt le is írtam, hogy ezt az egy dolgot leszámítva minden tökéletes közöttünk. De ez nekem épp elég, nem szeretnék életem végéig orrolni valakire, akit igazából nem is ismerek, csak azért, mert együtt volt valakivel, akit most én szeretek.
4. válaszoló: Igazad lehet. Tényleg nincs sok önbizalmam, kezdetben folyton az exhez hasonlítgattam magamat, hogy ő vajon jobb volt-e nálam, ő mit csinált máshogy, ügyesebb volt-e az ágyban, stb. :S Ez nem tett jót, hogy őszinte legyek.
Ha nem kopik le magától, akkor légy diplomatikus és a lánnyal közöld az elvárásaidat. Tiszta vizet a pohárba. De ne légy támadó. Csak finoman.
Majd meglátod mit lép erre, és kiderül, hogy a kapcsolatotokat akarja szétzilálni vagy sem.
Tanácsot nem tudok neked adni. Nem is akarok, mert.. Majd meglátod ha leírtam a sztorimat.
Én egy éve vagyok együtt a barátommal. Kb 3-4 hónappal azután jöttünk össze h szakított vele az exe.. 6 évig voltak együtt.. A lány eleinte állandóan hívogatta őt, békülni akart, stb.. Még rólam is hazudott csak h szétválasszon minket.. Nem is ismertük egymást... Utána meg adta nekem a szépet, barátkozni akart..
Én összevesztem barátommal emiatt.. Mellesleg szakított is velem amikor már 4edjére hoztam fel neki a dolgot.. Úgy mint egy hisztis p*csa..
Nem szerettem már csak a gondolatát sem annak h beszélgetnek.. Féltékeny voltam.. Igen.. Hiszen első szerelem.. Első minden... Féltem h elhagy.. De nem volt okom ilyeneken gondolkozni hiszen akkor sem ment volna vissza hozzá a párom ha én nem lettem volna..
Persze egy idő után már nem válaszolt a hívásokra.
3-4 hónap mulva visszavett magából.. Azóta 2-3 havonta keresi csak..
lényegtelen.. Szóval hasonló helyetben vagyok én is. Persze mára teljes biztonságban érzem magam és nincs okom félni attól h elveszítem őt, attòl fúggetlenül rentgeteg fájdalmat okozott a tetteivel amit sosem fogok neki megbocsátani(mmint az exnek). Törődjön bele abba h vége lett és ne másnak a kapcsolatát piszkálja. Főleg h ő szakított..
A szexesre nem nagyon tudok mit mondani.. Ez már a te hülyeséged. Mondhatni nekem is a mostani párom az első és nekem is sokszor fáj h nem velem tapasztalta meg ezeket a dolgokat.. de én nem képzelgek arról h milyenek voltak együtt.
Engem is irritált párom exe, bár kicsit más miért. Gondolom még fiatal vagy, és később - ha esetleg szétmennétek és új párod lenne, bár reméljük nem - majd rájössz, hogy az emberek azért elkezdenek ismerkedni a másik nemmel, és nem igazán lesz már olyan huszonegynéhány év fölött, hogy senkivel sem volt még. Ő is elkezdte az életét, tanulgatott belőle, aztán lezárta. Gondolom azért elképzelhetetlen ez az érzés számodra, mert még nem élted át, hogy lezársz valakit aztán egészen más, új szemszögből beleszeretsz másba és a kettőnek semmi köze nem lesz egymáshoz. :)
A féltékenységet viszont megértem, olyan szinten, hogy én barátomnak is az utolsó előttem lévő barátnőjével komoly kapcsolatuk volt, és a lánynak pláne, mert első pasija volt, ahogy rájöttem. Na az a csaj szerencsére még kissé elmeháborodott is, és betegesen ragaszkodott a páromhoz, bőőőőven a szakításuk után, szóval már vagy egy éve nem jártak elvileg, mikor mi összejöttünk, de ez az ő fejében nem feldolgozható fogalom volt, és nem akart lekopni.
És ezeket a "női játszmákat" egy pasi sosem látja, sosem képes megérteni, és hiába van kvára igazad, akkor is egy hisztis féltékenykedő h.ülye barátnő leszel. Az itteni ex (akit legszívesebben elküldenék egy lakatlan szigetre annyira irritál a puszta létezése is...) embertelen módon fúrt minket, napi szinten bombázta ajánlatokkal a páromat, és munka miatt kényszerűen beszélniük kellett egymással.
De ha én fel mertem szólni, hogy márpedig én látom, hogy mit csinál, akkor féltékeny idióta hisztis p.csa voltam. Pedig igazam volt, mindenben, utólag mindenre kaptam még bizonyítékot is, hogy ez a csaj semmibe vesz, mintha én eltörölhető lennék, és pontosan erre készült, kifúrni... Persze pasik, ebből semmit nem fognak fel, csakhogy asszony hisztizik már megint... Hát kösz.
Én egy év után meguntam. Közöltem, hogy a f.szom se fog többet azért küzdeni, hogy eltakarodjon az ex a képből. Ha nem tudja egyszer és mindenkorra eltüntetni a p.csába, akkor én megyek, ekkor már bizonyítékaimmal, hogy nem légből kapott baromságokról beszélek.
Na hát nekem így sikerült úgy ahogy lekoptatni az exet, és ezzel valamennyire lehiggadni, hogy már nem igazán van képben (csak ami nagyon muszáj meló miatt) persze ettől függetlenül még mindig őrülten irritál, és féltékeny vagyok rá, hogy lehetnek dolgai, amikben jobb volt, egy ilyen elmebeteg nő... félelmetesen sérti az önbecsülésemet, ugyanez, hogy elképzelem, hogy párom hozzáért, hogy szerette, meg minden. Nem kételkedek a szeretetében, csak egyszerűen irritál az ex. De csak ő, pedig barátom sok csajjal volt, de azok felfogták hogy vége szevasz, ennyi. Talán őbenne láttam/látok vmi potenciális veszélyforrást és ezért nem hagy nyugodni... és ezt kell kiküszöbölni valahogy ,lehet nálad is ez a gond.
Az utolsó 2 válaszolónak nagyon szépen köszönöm, hogy ezeket leírta.
És egyet értek azzal is, amikben a hibámat látjátok.
Utolsó: Valószínűleg tényleg azért nem tudom feldolgozni, mert nekem ez az első komoly kapcsolatom, és nem tudom beleélni magamat, hogy milyen lehet az egyiket lezárni, és egy másikat elkezdeni.
Utolsó előtti: Neked is köszönöm a sztorit. Ami a szexes részt illeti, nem képzelgek róla folyamatosan, csak volt idő (főleg a kapcsolatunk legelején, amikor még tapasztalatlan voltam), hogy sokszor hasonlítgattam magamat gondolatban a csajhoz. A páromat is gyakran kérdeztem róla, hogy nem csinálok-e rosszul valamit, stb, mivel nekem nem volt tapasztalatom. És aztán valahogy bennem maradt, mert a párom volt, hogy az exével példálózott ilyenkor, ami utólag nagyon rosszul esett és sajnos sokszor agyaltam rajta feleslegesen is.
Ennek ellenére 2 év alatt sose tettem szóvá a páromnak. Én is tudom, hogy ezért senkit se lehet hibáztatni, a hiba valahol bennem van. De még így is, hogy ezzel tisztában vagyok, nem nagyon bírom elviselni a lányt. Azt hittem, ez idővel majd elmúlik, változik, de nem. Idegesít a mai napig, és azt hiszem, erre az utolsó válaszoló meg is adta nekem a választ. A csajszi sokáig próbálkozott a páromnál, még az 1 éves évfordulónk után is... talán ha ő is egyből elfogadta volna, hogy számukra vége van, és kikerült volna a képből, minden más lenne.
Más lányra soha nem is voltam féltékeny, de azt nem szerettem, ha az exével beszélt, mert tudtam, hogy köztük jóval több volt, és én is láttam az ex mesterkedéseit, a "női praktikákat", amiket bevet, emiatt láttam benne a riválist, és talán ezért is voltam mindig féltékeny rá. De csakis egyes egyedül rá.
Talán ha nem írogat a páromnak még az évfordulónk után is, és nem puhatolgatja nála folyamatosan, hogy együtt vagyunk-e még, jól kijövünk-e, nincsenek-e vitáink, stb, akkor én is könnyebben túlléptem volna rajta, de így valahogy mindig fenyegetve éreztem magamat, mert hát mégis csak ő volt páromnak az első...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!