Most volt az esküvőnk, külföldön (Spanyolországban) kaptam munkát, több évre. Feleségem nem akar velem jönni. Mi a megoldás?

Nem vagy rossz, én ezt egy szóval sem mondtam. Miért lennél rossz? Ellenkezőleg, szerintem becsülendő dolog, hogy ennyire igyekszel biztosítani a családod jólétét. Én csak azt mondtam, hogy ezt nem feltétlenül szabad mindenáron.

Én nem ismerem a feleségedet, ezért nem tudom, miért nem akar kimenni veled, de nyilván van rá oka. Ezt kellene tőle megtudni. Ezt sajnos nem lehet megoldani másképp, le kell ülnöd vele és megbeszélned a dolgot. Én pedig erre mondtam, hogy viszont ehhez neked is kompromisszum képesnek kell lenned és neki is. Mindketten engedjetek valamennyit, hogy meg tudjatok egyezni.

Egyáltalán nem tartalak rossz embernek, csak azt mondtam, hogy próbálj más szemszögből (esetleg a feleséged szemszögéből) is nézni.

Te kérdeztél. Én elmondtam, hogy én miért nem mennék ki. Azt nem tudom, hogy a feleséged miért nem akar, én csak annyit mondtam, hogy a magam részéről megértem, mert én sem szeretnék.

Ezért kell leülnöd vele és megbeszélned ezt az egészet.

Jelenleg 2 lehetőséged van:

1. Kimész nélküle, ha ő nem akar jönni

2. Leülsz vele beszélgetni és megpróbáltok kitalálni valamit, ami mindkettőtöknek jó: lehet, hogy veled menne, lehet, hogy rávenne, hogy itthon maradj, az is lehet, hogy megint csak nélküle kéne kimenned, nem tudom, ez már csak rajtatok áll, hogy mit sikerül kieszelni

Szerintem becsületre méltó, hogy ennyire igyekszel a családod jövőjét megalapozni. De nem biztos, hogy a feleségednek ugyanezek a prioritások.

Téged is teljesen megértelek, mert egy kicsit édesanyámra emlékeztetsz. Neked a karrier az első, az anyagi biztonság, hogy mindent megadhass a szeretteidnek. Anyu is mindig azt gondolta, hogy ő akkor jó anyuka, ha sokat dolgozik, sok pénzt keres, és így mindent megadhat nekünk. Anya azt szerette volna, hogy ha bemegyünk egy boltba, és én rámutatok egy tábla csokira, akkor gondolkodás nélkül meg tudja nekem venni, és ne kelljen azt mondania, hogy "Nagyon sajnálom, kislányom, de sajnos nincs rá pénzünk."

De emiatt alig láttuk anyát, mert rengeteget dolgozott. Valóban megvehettük a csokit, volt mindig tiszta ruha, kényelmes cipő, osztálykirándulás, akármi, de tudod, én és a húgom simán lemondtunk volna arról a tábla csokiról a boltban, ha ezzel elérhettük volna, hogy többet lássuk anyát, és többet játsszon velünk. Hogy ne legyen esténként hulla fáradt. Én elhordtam volna ugyanazt a cipőt 5 évig is, ha így anyu több időt tölt velem.

Ezt érted, ugye? Ezért is mondogatom ennyire, hogy nálam a család az első, de nem feltétlenül anyagi szempontból.

De ugyanígy a feleséged helyzetébe is bele tudok gondolni: ő hozzáment egy férfihoz, hozzád, akivel még csak nem is lakott együtt. A párod erkölcsi okokból nem élt soha egy légtérben veled, a szüzességét is megőrizte az esküvőig, tehát gondolom, a testi közelséged még valamilyen szinten kínos, arcpirító a számára. Kicsit talán kényelmetlenül is érzi veled magát kettesben. És most te, ez a férfi azt kéred tőle, hogy menjen ki veled évekre külföldre, ahol csak te lennél neki, akit - mondhatjuk - bizonyos szempontból még alig ismer. Bizonytalan benne, mert nem tudja, hogy fog működni ez az egész együttélés. Itthon vannak barátnők, rokonok, családtagok, akik ebben támogatni tudják, tanácsot tudnak neki adni, mint friss házasnak, van, akivel megbeszélgeti ezeket a dolgokat. Nem tudom. Viszont odakint csak te vagy neki, egy félig-idegen, egy csomó teljesen-idegen között. Emiatt fél kimenni. Talán.

De még egyszer mondom, én nem ismerem a feleségedet. Lehet, hogy valójában egy belevaló, klassz csaj, és tényleg csak kényelemből nem akaródzik neki kimenni veled Spanyolországba.

Ezért mondtam, hogy ezt semmi mással nem lehet orvosolni, csak a megfelelő kommunikációval. Üljetek le és hallgassátok meg egymást. Te is őt, és ő is téged. Így talán sikerül megérteni a másikat, és végül valami közös döntésre juthattok.

Beszélj vele! Ha kell, többször is. Mondd el neki újra és újra, hogy miért tartod ezt jó lehetőségnek kettőtök számára. De ne legyél te se makacs, hagyd őt is érvényesülni, légy megértő, és hallgasd végig. Ez a kompromisszum.

Én megértelek téged. Remélem, hogy most már valamennyire te is értesz engem.

Szívből szurkolok nektek, és kívánom, hogy legyetek boldogok. Remélem, végül sikerül helyesen döntened. :)

13-as ;)

"13-as" (ezt már idézőjelbe kell tenni)

A válaszod szépek és jók, ritka az ilyen gondolkodás DE ha azt nézzük, hogy Magyarországon az embernek ki kell dolgoznia a belét,hogy meg tudjon normálisan élni, a munkák nagyrészt 3 részre oszthatók a "gyenge", "közepes", "elit". Sajnos Magyarországon a munkák 70%a a gyenge részbe tartozik függetlenül attól, hogy milyen végzettség. Vgyük példának az orvost: nálunk az orvos kb alig keres többet mint egy utcaseprő, azért ez egy kicsit gáz nem? Tanulsz 5 évet egyetemen keményen erre hozzád vágnak havi kb 120k-t pont annyit mint egy 8 általános elvégzetlent (általában roma) utcaseprőhöz. Azét ennél nagyobb megalázás munkaügyben nincs. A leírásodból ítélve a te anyukád (javíts kiha tévedek) szerintem a "közép" osztályba tartozott, dolgozott, hogy meglegyenek az alap dolgok és túlórázott, hogy legyenek plusz dolgaitok. Ez tiszteletreméltó, DE az országban szerinted azért dől be a hitelek 80%a mert a dolgozó emberek plusz dolgot szeretnének adni a gyerekeiknek? Azért ezt nehezen tudom elképzelni. Mostanában hallani, hogy a magyar nép így meg úgy "korcsosul" (önzőség, kapzsiság), ezt én teljesen megértem, érdekes módon az országban senkit nem tudnak rendesen kifizetni, de drága jó vezető elvtársaink hivatalos fizetése azért még mindig súrolja a 3 millát, a schmit elvtárs ügyről nem is beszélve. Ha jól emlékszem te vagy az aki egészségügyidnek készül, azzal a keresettel plusz a párod min 1000ks keresetével nagyjából el tudtok élni normálisan (ha nincs hitel), DE mi van pl a gazdákkal, bolti eladókkal, építőmunkásokkal, ők örülnek ha a minimálbérből el tudják tartani a családjukat, összefoglalva gyakorlatig Magyarországon elit munkát találni szinte lehetetlen kapcsolatok nélkül, ha van normális végzettséget akkor itt 180ál többet nem keresel amivel külföldön bőven "úszkálhatnál" a pénzben, lehet te megelégszel, hogy olyan munkáért amivel máshol 3szor annyit is kaphatnál, de sajnos a "gyenge" munkát végzőknek akik szintén kint többet kaphatnak sajnos egyszerűen nem tudnak megélni, és hát nem lehet mindenki orvos, informatikus, mérnök csupa Magyarországhoz képest "jól" fizető állással.

U.i: Egyszerűen ez az ország sz*ar lett, ennél még az is jobb volt mikor szovjet megszállás alatt voltunk, rendszerváltás óta a hatalom pár gyökér kezébe kerűlt akire még a gázt is sajnálni érdemes a gázkamrából. Sajnos az országnak már csak a területe emlékezteti az embert a régi "Trianon" előtti állapotra és ahogy az idő telik egyre valószínűtlenebb, hogy javulni fog a helyzet.

A görög válságról meg annyit, hogy ők azért tüntetnek mert a 300ks fizetésüket lecsökkentik 200kra, és ez ott annak felel meg mint nálunk a 150-50k

Ahogy egy előző hozzászólásban elhangzott, ha az értelmiség nem hagyná el az országot, akkor meg lehetne menteni.

Csak senki sem szuperhős, senkinek sem érdeke 15 évet kínlódni, hogy majd a következő generációnak jó legyen, egy életünk van. Nagyon buddhistának kell ahhoz lenni, hogy majd visszajövök egy következő életben és élvezem, amiért régen megdolgoztam.

Nevetséges, hogy az él a legszarabbul, aki dolgozik, és az dúskál a javakban, aki nem csinál semmit.

Ha a szakmádban nem tudsz elhelyezkedni, szerintem hagyd itt, semmit sem veszítesz vele. Ha a feleségednek annyi esze nincs, hogy belássa, hogy itt csak szenvedés vár, azt is hagyd itt, nem vesztesz akkor sokat vele, vannak ám értelmes nők is.