Van olyan akit nem ért meg a férje? Hibá mondom, hogy mi a problémám vele, mit szeretnék máskép, nem hogy változtasson de még a tényeket sem hajlandó elfogadni, megérteni.

Ugyanebben a cipőben járok én is. Én már nagyon határozottan bejelentettem, hogy szeretnék elválni. Valaki leírta, hogy a gyereknek igenis fontos a kapcsolati minta, a mi gyerekünk esetében pedig különösen (most nem részletezem, hogy miért, de ő aztán végképp azt követi, amit megtanul).

A férjem kapott egy utolsó esélyt, de hetek óta képtelen változtatásra a lényeges dolgokban. Ugyanúgy nincs intimitás köztünk - már évek óta, és én ebbe beleőrülök. A kezdeményezéseimet nagyon rosszul reagálta le, én is félretettem már minden büszkeségem, és kezdeményeztem, egy időben minden nap, és utána csak dicsértem és éreztettem, hogy milyen jól érzem magam kielégülten. De ez sem hozta meg a változást.

Neki soha nem kellett küzdeni értem, mindig én igyekeztem, mindig én adtam újabb esélyt, mindig mindent megbocsátottam. Ez hiba volt. Megszokta, hogy én mindig ott vagyok, és a kisujját sem kell megmozdítania.

Mondták, hogy hagyjam ott, és akkor majd ráébred, mit veszít és küzdeni fog. A gond ezzel az, hogy nálam nincs második esély, ha valamit lezártam. Amíg benne vagyok a kapcsolatban, addig képes vagyok új esélyeket adni, de ha egyszer kimondom, hogy itt a vége, és tényleg szétmegyünk, akkor utána bármit tehet a másik, nem tudok rá férfiként tekinteni. Egyszerűen nem megy. :(

Hát ez a helyzet, nem tudom, mi a megoldás. Én évek óta küzdök a házasságomért, voltak nagy beszélgetések, sok-sok próbálkozás, de nem megy.

Szakember talán segíteni - különösen a szexuális problémákon - de ettől a férjem mereven elzárkózik. Azt hiszem, kap egy ultimátumot: vagy hajlandó szakember segítségét igénybe venni nagyon rövid időn belül, vagy vége...

Hmm, kérdező elárulom hogy mikor megfogant az első akkor még volt munkám. Aztán végülis 2 és fél éves volt mikor második babámmal terhes lettem, de én akkorbian már munkát kerestem mivel mondta a főnök hogy amint lejár a gyesem felmondják a szerződést.Ugyhogy én már két éves korában dolgozni akartam menni de nem találtam munkát.Aztán jött az hogy terhes lettem ismét, ami meglepett mivel gyogyszert szedtem, és mivel nem sokkal előtte volt a egy műtétem így a méhfalam vagy pontosan nem tudom hogy mi , de elvolt vékonyodva és egy kaparás túl kockázatos lett volna , így fennált a veszély hogy több babám majd nem lehet.Végülis csak annyi maradt meg bennem hogy esetleg többé nem lehet babám, így nem volt kérdés hogy megtartom-e.

Hát ennyi a történet, amikor a kissebbik is betöltötte az egy évet már szintén munka keresésbe kezdtem mert ha lejár a gyed 3 éves korában akkor megszünik a munkaviszonyom sajnos.Tehát amig nem ismered a tényeket légyszives és ne kérdezz be ilyen durván.

Nincs semmi baj :))

Tudom én is ismerek sok ilyet, nálunk az oviban is van akiknél 5 gyerek van, aztán még az apa se dolgozik.Amúgy nincs anyagilag rossz helyzetünk a férjem hála égnek jól keres, de én így egyedül nem mennék semmire.És annó a második gyerkőc fogantatásának idejében még nem voltak ilyen problémáink.Mint most, amik vannak .

21-es válaszoló vagyok. Én azt gondolom, hogy van, amikor érdemes küzdeni, és akár külső segítséget is igénybe venni, ha a felek között nincs meg a kommunikáció.

De a másiknak igenis tudomásul kell venni, hogy igenis küzdenie kell neki is. Én a férjemen azt tapasztaltam, hogy ha más mondja neki, hogy gond van (nem én), akkor elfogadja, és hajlandó változtatni. Lehet, hogy a többieknél is erre van szükség. Én most adtam egy ultimátumot: vagy szakemberhez fordulunk, vagy válunk. Nincs más út. Mi már nem tudjuk helyrehozni, túl nagy a távolság, túl sok a tüske. Vagy sikerül külső segítséggel, vagy tényleg ne raboljuk egymás idejét.

Az, hogy kétféle gyógyszert szedek, nem megoldás.

Az élet más területeire is igaz:

"Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport"

Tehát azért mindig legyen egy "B" terv is.