Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van olyan akit nem ért meg a férje? Hibá mondom, hogy mi a problémám vele, mit szeretnék máskép, nem hogy változtasson de még a tényeket sem hajlandó elfogadni, megérteni.
Hmmm hát igen, ez az egész nagyon nehéz tud lenni.Én személy szerint benne látom az igazit, de még is sokszor hajlok rá hogy jobb lenne külön.Nem mindig bírom idegekkel.És te kérdező ? nálatok végülis miben nyilvánul meg mindez ?? Annyira rossz hogy ilyen helyzetbe kerültünk :(( És még hányan...
Pedig mindenki azt mondja milyen jó fej embert fogtam magamnak, meg azt hiszik tök boldogságban élünk a gyerekekkel. Aztán ez csak a látszat.És ő valóban arany ember , csak inkább barátként.
A fontosabb dolgokban nagyobb volumenű döntésekben egyetértünk azzal nincs gond. A mindennapokban számtalan dolog van ami engem zavar, de nem lehet szólni érte mert megsértődik mindenen pl.: a morzsát otthagyja a pulton és szólók érte, hogy máskor ne felejtse el letörölni, erre megkapom a sértődést és hogy én miért baszogatom őt! Sok ilyet tudnék írni, ami szerintem egy normál kapcsolatban nem kellene, hogy sértődés tárgyát okozza, de ezekért én már nem szólók egy szót se.
Ami a legjobban zavar, hogy nem tudunk beszélgetni, nem mond semmit, hogy mi történt vele, amit pedig én mondanék az egyszerűen nem érdekli. Vagy rámszól, hogy ezt most hagyjam, vagy végig hallgat minden féle reagálás nélkül de aztán semmit nem jegyez meg belőle. Már úgysem kommunikálunk mint a lakótársak szoktak, és akkor a mélyebb érzelmi dolgokat nem is említem. Jelenleg ez a legnagyobb gáz számomra és ezt még csak meghallgatni sem hajlandó - mondván én ne cseszegessem őt.
12-es válaszolónak
Nem neki teszek szívességet, hanem a gyerekemnek, hogy próbálok egy családi környezetet biztosítani neki, mert hát ő ugyanúgy szereti apát és anyát és számára ez a biztonság és ez a világ. Nagyon gaznak érezném magam ha ettől pont én fosztanám meg a gyerekem.
És tudom, hogy rengeteg gyerek felnőtt elvált szülökkel és mondhatom, hogy felnőt korukban nagyon jól érezhető a lelkükben a család hiánya.
Nos kérdező, ahogy leírtad teljesen egy a helyzetünk :(
szóról szóra. Én is a gyerekek miatt maradok így meg azért mert kb. az utcára kerülnék két gyerekkel.
Ők nem látnak semmit, nem vitázunk előtttük, sőt a páromat annyira nem érdekli semmmi velem kapcsolatban hogy nem lehet vele vitázni mert nem válaszol semmire.Nálunk csönd van, persze vannak jobb napok mikor kicsit elnevetgélünk stb. én sírni pedig éjjel szoktam mikor már alszanak.
Nem kell tökéletes. Csak ne azzal kezdje hogy elfogadja amilyen vagyok, de mindig ott lesz egy "de". Amúgy meg jobban szeretek egyedül lenni mint hogy valaki mellett éljek. Valakivel élni pedig bonyolult, mert vannak dolgok amikben rugalmatlan a hozzáállásom, ismerem ezt a hibám. A svédcsavar ott van ebben hogy ez csak másoknak hiba, én jól érzem magam így, egy bizonyos szempontból korlátok nélküli világban. Szóval sokszor nem értem miért érzek szemrehányást mások hangjában amikor nem keseregtem a sorsomról. Hacsak nem irigységből, amikor rádöbbennek hogy olyasmibe másztak bele amiből talán csak a maffiából való kiszállás hasonlóan nehéz.
Szerintem sosem keseregni kéne azon ami nem tetszik hanem változtatni rajta. Ha félretesszük a lélekvándorlás eshetőségét, akkor ezt az egy adott időtartamot úgy kéne mindenkinek eltölteni ahogy a legjobbnak érzi. Ám amikor valaki már rogyadozván a kompromisszumok súlya alatt amiket sorra köt csak kesereg, és anyagiakra meg gyerekre és egyebekre hivatkozva marad, az szintén az ő egyéni döntése, így viselje méltósággal a következményeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!