Ennyire irracionális elvárásaim vannak? Pasik, mit gondoltok erről?

Szóval 21/L vagyok, a 3. párkapcsolatomban élek 2 és fél éve.

A problémám az, hogy a barátom annyira férfiatlan. Néha többet tud "szenvedni", mint én. Pl. ha fáj a feje, akkor hozzá sem lehet szólni, meg azonnal 5 fájdalomcsillapító kell neki. Ha meg van fázva és fáj a torka, akkor egész nap csak a kanapén heverészik és gépezik, szintén nem lehet hozzászólni. Ha valami sérülés éri (macska megkarmolja pl.), akkor mindenkinek őt kell sajnálnia, meg körül kell ugrálnia.

Ha pl. én vagyok beteg, akkor igyekszem magam tartani, amennyire lehet, mert nem szeretném átragasztani rá a rossz kedvem, mert azért vagyunk egymásnak, hogy boldogítsuk egymást, nem azért, hogy még jobban lehúzzuk.

Ha vitázunk folyton megsértődik, rávágja, hogy "jó neked van igazad" csak, hogy fogjam már be. Pedig én mindig csak megpróbálom belőle kihúzni, amit gondol, mert különben sosem mondja el, hanem 6 hónappal később ömlesztve az egészet.

Egyébként szerintem klasszikus nő-férfi szereposztás van itthon: ő dolgozik, én itthon vagyok, főzök, mosok, takarítok...

Már mondtam neki ezerszer, hogy úgy viselkedik, mint egy hercegnő. Nem gúnyosan, csak a példa kedvéért, de mindig megsértődik.

A kapcsolatunk elején nem ilyen volt (pedig 1 hónap után összeköltöztünk és kb. 1 évig nem volt ilyen).

Hogyan tudnám a tudtára adni, hogy egy kicsit változtathatna a viselkedésén, anélkül, hogy megbántanám? Hogy egy kicsit legyen férfiasabb. Vagy szerintetek annyira teljesíthetetlen kérés ez?