Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ennyire irracionális elvárásaim vannak? Pasik, mit gondoltok erről?
Szóval 21/L vagyok, a 3. párkapcsolatomban élek 2 és fél éve.
A problémám az, hogy a barátom annyira férfiatlan. Néha többet tud "szenvedni", mint én. Pl. ha fáj a feje, akkor hozzá sem lehet szólni, meg azonnal 5 fájdalomcsillapító kell neki. Ha meg van fázva és fáj a torka, akkor egész nap csak a kanapén heverészik és gépezik, szintén nem lehet hozzászólni. Ha valami sérülés éri (macska megkarmolja pl.), akkor mindenkinek őt kell sajnálnia, meg körül kell ugrálnia.
Ha pl. én vagyok beteg, akkor igyekszem magam tartani, amennyire lehet, mert nem szeretném átragasztani rá a rossz kedvem, mert azért vagyunk egymásnak, hogy boldogítsuk egymást, nem azért, hogy még jobban lehúzzuk.
Ha vitázunk folyton megsértődik, rávágja, hogy "jó neked van igazad" csak, hogy fogjam már be. Pedig én mindig csak megpróbálom belőle kihúzni, amit gondol, mert különben sosem mondja el, hanem 6 hónappal később ömlesztve az egészet.
Egyébként szerintem klasszikus nő-férfi szereposztás van itthon: ő dolgozik, én itthon vagyok, főzök, mosok, takarítok...
Már mondtam neki ezerszer, hogy úgy viselkedik, mint egy hercegnő. Nem gúnyosan, csak a példa kedvéért, de mindig megsértődik.
A kapcsolatunk elején nem ilyen volt (pedig 1 hónap után összeköltöztünk és kb. 1 évig nem volt ilyen).
Hogyan tudnám a tudtára adni, hogy egy kicsit változtathatna a viselkedésén, anélkül, hogy megbántanám? Hogy egy kicsit legyen férfiasabb. Vagy szerintetek annyira teljesíthetetlen kérés ez?
Gáz amit csinál, de (és most ne haragudj meg) te voltál aki ezt előhozta belőle!
Azt mondod, hogy a kapcsolatotok elején nem volt ilyen.
Gondolom ajnároztad és sajnálgattad amikor volt valami baja. "Háromóránként" megetetted és kiszolgáltad őt.
Nem nagyon, de éppen eléggé ahhoz, hogy ő ezt megszokja.
Most meg már elvárja.
Persze nem biztos, hogy így van, de ismerek olyan kapcsolatot, ahol valóban ez történt!
Ha nincs igazam, attól még gáz a helyzet és nem neked vannak túlzott elvárásaid.
Megoldás?
Talán beszélgetés, de azzal úgysem mennél sokra. Esetleg szembesítés a saját gyengeségével.
Számomra fura, de biztos kiábrándító, hogy ilyen "kényes" a párod. Azonban nem gondolom, hogy erről le kéne szoktatni, ő ilyen, és kész.
Számomra például baromi furcsa, hogy a barátom egy kis megfázástól ágynak dől, de rendesen, láz, minden, csak mert nyitva volt pár percig az ablak. Ráadásul ilyenkor tényleg olyan, mint egy beteg, alszik folyamatosan, meg fekszik, stb. Én utoljára tüdőgyulladással voltam ennyire ki, 10 évesen. Mindig könnyen viselem a betegséget.
Engem pl ez nem zavar, ő ilyen, és kész.
Ha már próbáltad megbeszélni, de nem csinál semmit, mást nem nagyon tehetsz, ilyen dolgokról nagyon nehéz leszokni, és ugyanolyan nehéz megszokni.
"Egyébként szerintem klasszikus nő-férfi szereposztás van itthon: ő dolgozik, én itthon vagyok, főzök, mosok, takarítok.."
Mind a ketten töketlenek vagytok,
eltart? jah a házimunka az smafu, mi?
Exem édesanyja volt igazi háztartásbeli hölgy, nagy családi házat napi szinten karban tartani, minden nap új menü, kertet-téli kertet művelni, ja háth az nem olyan igazi munka, mint irodában üldögélni. Csak azért sarkítottam, mert kicsit igazságtalannak érzem, amikor lenézik ezeket a hölgyeket.
Kérdező: szerintem vérig sértenéd, ha erre kérnéd-legyen férfiasabb.
Az viszont eléggé gyerekes részéről, hogy nem tud megbeszélni egy problémát.
Én párom is hasonló, talán ennyire nem vészes a helyzet... Viszont érdekes, hogy én próbálom tartani magam, és ennek "megfelelően" az én bajomat sosem tartja elég komolynak... Legutóbb leestem a lépcsőről a főiskolán, és ugyan nem tört el a bokám, de alig tudtam rálépni, többszörösére dagadt, még ma is fáj. Eljött értem a kórházba, mert nem engedtek haza egyedül, de ugyanúgy sietett a buszhoz, és stb... Én meg mögötte bicegtem... Rá se szabadott volna nagyon állnom, be is akarták gipszelni, de én nem kértem, papírt is aláírattak, mert nem tudtam volna a ZH időszakom közepén bejárni a suliba.. Azt meg muszáj.
Ha kértem lassítson, még ő volt ideges.. Úgyhogy, nekem is kéne valami megoldás, hogy ő nehogy belehaljon a náthába, amiben épp most szenved szegény.. Megértelek, remélem sikerül megoldanunk!
Nem értem. Ez annyira tipikus pasiviselkedés, bennem már fel se merül, hogy gond. Nem tudom, ismeritek-e:
Mit csinál a nő, ha elvágja az ujját?
1.) gondolja: au
2.) bekapja az újját, hogy a vér ne csöpögjön a szönyegre
3.) a másik kezével elővesz egy sebtapaszt, leragasztja a sebet
4.) tovább megy.
Mit csinál a férfi, ha elvágja az ujját?
1.) Felordít: "A ku..!"
2.) Minél távolabb eltartja magától a kezét, mert nem tudja
elviselni a vér látványát
3.) Segítségért kiált.
4.) (Eközben a szőnyegen egy szép nagy vérfolt keletkezik)
5.) Le kell ülnie, mert hirtelen furcsán érzi magát (eközben
megérkezik a segitség vagyis a nő)
6.) Elbicsakló hangon közli, hogy kis hijján elvesztette az egész
kezét
7.) Visszautasítja a sebtapaszt, mert "egy ilyen sebre ez túl kicsi"
8.) Titokban ellenőrzi az Egészségügyi Enciklopédiában, hogy egy
felnőtt ember mennyi vért veszíthet anélkül, hogy belehalna (eközben
a nő elszalad a gyógyszertárba nagyobb tapaszért)
9.) Férfiasan tűri a sebtapasz felragasztását.
10.) Steak-et kér vacsorára, a vörösvértestek képződésének
elősegítésére
11.) Óvatosan felteszi a lábát az asztalra (a nő közben süti a
steak-et)
12.) Megállapítja, hogy nem ártana néhány sör a fájdalom
csökkentésere
13.) Ellenőrzi a sebtapaszt, hogy vérzik-e még (közben a nő elszalad
sörért a benzinkúthoz)
14.) Addig piszkálja a sebtapaszt, amíg megint elkezd vérezni a seb
15.) A nő fejére olvassa, hogy nem tud rendesen sebet ellátni
16.) Nehezen lélegzik és jajgat, amikor a nő leszedi a régit és
felrakja az új tapaszt
17.) Megállapítja, hogy sajnos az aznapi teniszezést le kell
mondania, de teljesen véletlenül éppen aznap van a TV-ben az Európa
Kupa döntő focimeccs (közben a nő törli fel a vérfoltokat a
szőnyegről)
18.) Éjjel többször felkel ellenőrizni, hogy a seb nem fertőződött-e
el
19.) Ezért következő nap fáradt és ideges
20.) Megkéri a kedves kolléganőjét, hogy kötözze át a sebet,
boldogan szívja be a nő együttérzését
21.) Két órával korábban elmegy a munkahelyéről az orvoshoz, hogy
nézze meg, nem fertőződött-e el.
22.) Jobb hangulatban megy este a barátokkal a kocsmába és a
kérdésekre szerényen csak annyit mond: "Semmiség, nem kell törödni
vele"
Az a vicc, hogy nálunk a múltkor ez majdnem pontosan így volt. Én elég gyakran megvágom magam, említésre sem érdemes szerintem, nem is szoktam mondani. A párom nemrég megvágta magát, kiabált nekem, és kis híján leszedte a fejem, mikor mondtam, hogy szívja ki a sebet és kész. Kellett vágnom neki ragtapaszt, meg még két másikat elrakni pótnak, és még másnap is a sebe volt a téma :D
Egyszerűen a pasik ilyenek. Megcsinálnak egy csomó mindent, amire egy nő nem képes - de cserébe a legkisebb betegséggel haldokolnak. Talán ezzel ellensúlyozzák, hogy mindig ők az erősek, nem tudom.
Azért én sok férfit ismerek, aki nem ilyen nyámnyila :) már bocs. Talán a barátod nem volt katona :) legalábbis az idősebb férfiak ezt szokták mondani.
Én nem szeretem a nyafogó pasikat. Pláne akik folyton megsértődnek. de sok ilyen van, ez tény. Sajnos ezért kevés az olyan aki nekem megfelel.
Volt katona és mégis ilyen :)
Hát jó, megpróbálom magam hozzászoktatni, de tuti nem fogom alá adni a lovat. Csak amennyire kell.
Mellesleg szerintem semmi szégyellni való nincs abban, hogy háztartásbeli vagyok.
Szerintem ez a betegeskedős dolog pont, hogy nagyonis pasis. Nálunk minden férfi a családban meg akar halni egy náthától is. :)
Exem, ha fájt a feje, akkor az ölembe hajtotta, és simogatnom kellett akár egész este :) Ők ilyenek. Tény, hogy a nők jobban tűrik a fájdalmat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!