Miért nem hagy végre békén?

Volt egy fiú, akivel 4 hónapig jártunk, nagyon nagyon szerettem, annak ellenére, hogy sok volt a veszekedés nagyon, de életemben először szerelmes is voltam. Aztán nagyon sok lett a veszekedés, nem volt ideje rám..pedig szerintem ha tényleg szeretett volna, tudott volna rám fordítani időt, de mellette tudtam, hogy szeret nagyon, persze én se voltam sajnos kis angyal..nem csaltam meg, de elég sok probléma volt hogy más fiúk nyomultak, meg első két hónapban tényleg nem volt jó sajnos a hozzáállásom, amiből persze nagyon sokat tanultam...de lehet későn jöttem rá, hogy én tényleg szeretem ezt a fiút, és kell nekem, és senki más, csak ő. Aztán vége lett sajnos a kapcsolatnak, közösen beszéltük a dolgokat, de ő mondta ki a végszót, én meg elfogadtam, de tudta h nem szeretném h vége legyen. Ezután én töröltem miden létező helyről, hogy a nevét se lássam, mert így gondoltam könnyebb lesz a felejtés..volt bennem annyi női büszkeség, hogy békén hagyom, meg szerettem is annyira, hogy elfogadom a döntését, és nem a saját érdekemet nézem, meg ha neki már érzem hogy nem kellettem, akkor nem lett volna már jó vele együtt lenni se úgy. nagyon nagyon nehezen 4 hónap alatt sikerült elfelejtenem, életem legnehezebb 4 hónapja volt...de úgy éreztem sikerült...randiztam másokkal, nem zárkóztam be, persze 1. hónapban szakítás után minden nap csak sírtam, mindenről ő jutott eszembe, de második hónaptól akármennyire is fájt még, elkezdtem bulizni, élni újra...na és amikor már tényleg úgy éreztem hogy vééégre sikerült, én voltam a legboldogabb ember. Ezek után pedig jött a baj..ugyanis rám írt a kedves kis fiú, és megírta hogy már ezerszer rám akart írni, és hogy eddig bírta, és hiányzom, és nagyon rossz nélkülem..sajnos elkezdtünk nosztalgiázni, és hiába tudom hogy önkínzás, ha egyszer szeretem, és nem tudok mit tenni:'( és az az igazság, hogy el is hiszem h hiányzok, és stb...mert ő tényleg egy rendes srác, és tényleg kb 60%-ban én voltam sajnos a hibás a kapcsolatban, és későn jöttem rá hogy fú ő lehet nekem a 'nagy Ő'... mit tennétek?megint menjek bele, és írjak én is rá, meg minden mint régen?már most megőrülök, és újra ugyanazok az érzések vannak:( L/18