Fiúk ti hányszor szoktatok bepróbálkozni annál a lánynál, aki egyszer elutasít titeket? Megpróbáljátok mégegyszer vagy feladjátok elsőre?

Na jól van skacok, elég már ebből a szánalmas rinyálásból.

Itt sírtok, hogy "nem érdeklik a csajokat a belső értékeim, nekik csak a pénz / külső számít", blablablablabla.

Kérdem én: Mikor mentetek oda legutóbb egy ronda csajt felszedni egy buliban? Mert láttátok a "belső értékeit"... Nektek is csak egyvalami számít: az, hogy hogyan néz ki a csaj. Pláne akkor, amikor egy buliban próbáltok kvázi ismeretlen csajokat leszólítani. Nyilván nem a sarokban HVG-t olvasó, pápaszemes bölcsészlányhoz mentek oda...

Nincs ezzel semmi baj, csak nem kellen sírni b@asszus, ez annyira férfiatlan.

Megjegyzem - bár manapság már szoktam adni némi esélyt annak, aki megszólít, de sokáig én is csipőből lepattintottam az ilyen srácokat és nem bunkóságból, önbizalmam tunigolása végett, hanem pusztán azért, mert az így ismerkedő pasik 95%-a baromira felszínes. Ezt önmagában a csajozási módszere is mutatja, hiszen nyilván a külsőm miatt jött oda, nem másért. A felszínességnél taszítóbb dolog pedig kevés van.

LadyLee, az előbb írtam le egy másik kérdésnél, h a külsőből nemcsak az látszik, h mennyire szép egy lány, hanem gyakran lehet következtetni a belsőre is. Pl. én előbb odamennék egy normálisan öltözködő, nem v nem feltűnően kisminkelt lányhoz, mint egy divatos, 2 kg vakolattal felszerelt plázamacskához, függetlenül attól, h melyik a szebb. Ha már felhoztad a sarokban olvasást, az pedig még külön előny, mivel szeret (és egyáltalán tud) olvasni :)

Kár h a lányok nem látnak tovább annál, h mennyire jóképű v ronda egy srác.

"a külsőből nemcsak az látszik, h mennyire szép egy lány, hanem gyakran lehet következtetni a belsőre is."

"Kár h a lányok nem látnak tovább annál, h mennyire jóképű v ronda egy srác."

A fenti mondatból nagyon szépen leszűrhető az a kettős mérce, amit alkalmazol - azaz te nyilván azért mész oda egy lányhoz, mert "látod" a belső értékeit (egyikbént ez egy nagyon megmosolyogtató elmélet) és persze téged csak ezek a belső értékek érdekelnek (LOL). A lányok meg gonoszak, hogy csak a külsőre mennek. Arra nem gondoltál, hogy ha te belelátsz a vesénkbe és látod a belső értékeinket abból, hogy épp milyen ruha van rajtunk (ismét egy derűre okot adó elmélet), akkor a csajok is látják rajtad és valójában a belső értékeid, illetve azok hiánya alapján utasítanak el. Vagy arról meg vagy győződve, hogy "belül" te vagy a leggyönyörűbb virágszál, ami valaha kihajtott a nap alatt, csak pechedre pont előnytelen külsőbe születtél? Miért hajlandóak az emberek előbb elismerni külső fogyatékosságaikat, mint a belsőket? Számos olyan emberrel találkozni, aki csúnyának érzi magát, de olyannak, aki a "belső értékeinek" hiányára panaszkodna, sosem.

Mindenesetre egyértelműen kettős mércét alkalmazol és az bizony nem az objektív, pártatlan igazságokra való rátalálás útja.

Jaj Istenem, csak bele ne fulladj az önsajnálatba...

Számos, mások által "csúnyának" mondott pasim volt, sosem volt kritérium a külső. Sőt. Igazából egyik pasim sem volt igazán az a populáris közízlésnek megfelelő Adonisz. Mégis imádtam őket. Eláruljam a titkukat: tudták, hogy hol a helyük a világban, hogy kik ők és mit akarnak, mit tudnak nyújtani egy nőnek és nem naphosszat azon rinyáltak, hogy "csúnya vagyok, úgysem lesz csajom" - mert ez bizony egy önbeteljesítő jóslat.