Vajon megéri bepróbálkozni?

Tudom, hogy sok hasonló kérdés van, mégis más ez.

Kb. 1.5 éve szakított a barátnőm velem (Kata), de nem ment rá a barátságunkra, azóta is nagyon jóban vagyunk, elég sok mindent megtudunk beszélni, ill. a legutóbbi barátnőmmel(Kriszti) is ő segített összejönni. Vele szakítottam kb 1 hónapja (megromlott a kapcsolat 4 hónap után...), erről is elég sokat beszéltünk, mind végig mellettem állt, hogy nem én tehetek arról, hogy annyi a kapcsolatnak. Viszont a probléma ott van, hogy nem igen felejtettem el Katit, mindig ott volt bennem egy "azért még mindig kedvelem" érzés, pedig még pasija is van (aki egyébként ám jó haverom, 1 éve vannak együtt), és úgy érzem, hogy most felszínre tört bennem a "kell nekem ő".

Nem mondanám, hogy közömbös vagyok neki, de azt se, hogy lenne nála esélyem. Fontos számára a külső, a téren meg elég "szarul állok", viszont az egyéniségem - úgy érzem - bejön neki, egyszer még azt is mondta, hogy "titeket összekéne gyúrni, és lenne egy helyes, okos pasim".

Gondolkodtam, hogy csak valamit kéne kezdenem ezzel, és "találtam" egy kis kaput, amivel esetleg betudnék próbálkozni. Egyszer mondta, hogy úgy van vele, hogy 1-2 év után kicsit monoton lehet a kapcsolat, és vágyna valami másra, valami izgalomra, ami akár ilyen 1-éjszakás-kaland lehetne pl. Kérdés, hogy ha kicsit rágyúrnék, és eljönne számára ez a "monoton már" pillanat, megkockáztassam-e akár vele, akár a haverommal (is) a barátságot, vagy ennyit nem ér a dolog?

(Mellékesen megjegyzem, szakításunk után 1-2 hónappal később is volt egy próbálkozásom, hogy "mi lenne, ha", és ezt is "jól fogadta", nem akadt ki, mondta, h nem, és kész, nem változott a barátságunk azóta se.)

A hosszú szövegért előre is bocsánat, remélem lesz valaki, aki végigolvassa, és mondd valami okosat :D.