Egyedülálló 24-28 éves, érzékeny, rendes férfiakkal hol lehet ismerkedni? (23/l)

Én 23:25 vagyok.

23:37

Először is az ellentmondásod:

"A végletes gondolkodás mindig nagy butaságra vall. Ha valaki nem ilyen, akkor olyan. Átmenet már nincs is... ez abszolút hülyeség."

Ezt te írtad, de ez ellentétben van a 18:16-os válaszoddal, ahol te ész nélkül lehordtál mindenkit, aki érzékeny/rendes. Nincs sok köze a valósághoz a kommentednek.

__________

Újabb nagy marhaságokat írtál a 18:33-as válaszodban. Nemcsak hogy ez is ellent mond az előbb idézett szövegednek, hanem a valóságnak is.

Értelemszerű, ha valaki a sok kudarc és negatív tapasztalat után nem követi el többször ugyanazt a hibát. A kényelmesedéssel kapcsolatban is hülyeségeket írtál. A tanácstalan/tapasztalt embereket hordtad le lustának. Az írásaidból viszont kiderül, hogy te vagy nagyon elkényelmesedve, és ezért is vagy önelégült többek között.

"Az alulértékelés meg egyértelmű miért van: azért, mert ezek az emberek semmit nem értek el saját erőből, valószínűleg el voltak kényeztetve gyerekként is, az élet semmi kihívást nem jelentett nekik"

Ha ezt írtad volna, akkor lett volna értelme: nyilván sokat próbálkoztak, de nem jött össze semmi, a kihívások lehetetlenek voltak.

"Aki közben sportol, jól tanul, közösségi munkát végez, utazik, ismerkedik, az megtanulja, hogy elérni dolgokat csak saját erőből tud. Aki nem így tesz, az kényelmes, és ennek egyenes következménye lesz az, hogy nem fog hinni saját magában...."

Egy újabb baromság tőled. Az általad felsorolt tevékenységek csak részben függnek az ember jellemétől. Mi van, ha sportol, de a rossz gének miatt nincs eredménye/nem bírja? Mi van, ha ezredszerre próbálja megoldani az egyenletet, de akkor sem sikerül? Mi van, ha nincs pénze utazgatni? Stb. Ezek is csak rontják az ember hangulatát/közérzetét, és csak részben függnek az embertől. A környezettől nagyon sok minden függ. Teljesen logikus, ha egy idő után azt mondja az ember, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

"Aki nem így tesz, az kényelmes, és ennek egyenes következménye lesz az, hogy nem fog hinni saját magában...."

Annyira önelégült vagy, hogy mindenkinél okosabbnak képzeled magad. Te akarod megmondani, hogy ki kicsoda, és miért lett olyan amilyen. Mindenki hibás, csak te nem? Aki nem felel meg a te elképzelésednek, az már nemnormális ember?! Inkább térj vissza a valóságba és ne írj hülyeségeket!

___________

Aztán folytatod az üres szöveget a 18:49-es válaszodban.

"Arra nem szoktál gondolni, hogy vajon nem-e te vagy az oka annak, hogy mindig olyan emberekbe futsz bele, akik játszanak veled? Mert a helyzet az, hogy így szokott lenni. Nem a puszta véletlen, vagy a pech faktor miatt van ez így."

Persze, megint leegyszerűsíted a dolgokat azzal, hogy a szenvedő alanyt hibáztatod megint. Ezt akkor szokták csinálni az emberek, ha ők maguk sem tudnak tanácsot adni és nem tudnák megoldani a problémát. Ekkor elintézik annyival a dolgot, hogy az ő baja, ő okozta magának. Megint ellent mondtál magadnak, mert megint a végletekben gondolkodtál, pedig ez is csak egy lehetőség és nem feltétlenül van így.

Az önbizalommal kapcsolatban meg annyi, hogy nem jó az, ha több az önbizalom, mint amire valójában fedezet van. Például ha az ember valójában béna, de tele van önbizalommal, akkor nagyot fog bukni, ha éles helyzetre kerül a sor, amikor bizonyítani kell!

"Mert végső soron azt lehet átverni, aki hagyja magát átverni! Eddig hagytad magad, ezután már ne!"

Nem ilyen egyszerű az, hogy ne hagyja magát az ember átverni. A kapcsolathoz kell bizalom, de ha megbízol valakiben, akkor már átverhet. Ha senkinek nem hiszel el semmit, akkor biztosan nem fog átverni senki, de akkor meg paranoiásnak meg antiszociálisnak neveznének és kapcsolat sem lesz.

____________

A 18:55-ös válaszodban meg más embert próbálsz meghazudtolni és manipulálni.

A te szemedben itt is természetesen a szenvedő alany a hibás, mert hát ki más lenne... Igen, maga az ember is felel dolgokért, de amik nem tőle függnek, azért miért legyen ő a hibás? Honnan tudod te, hogy milyen az ő élete? Miért akarod, hogy tévhitekben éljen azzal hitegetve magát, hogy minden jó, miközben állítólag tudja a valóságot? Azzal csak nagyobb lesz a pofára esés, ha tévhitekben él az ember.

"Tudod 65% van egy olyan vélekedés, miszerint mindig arra találsz bizonyítékot, amire keresel."

Te összekevered a nem létező bizonyíték létrehozását (vagyis a bizonyítékhamisítást) a létező bizonyíték megtalálásával.

"Mit gondolsz, miért találsz annyi bizonyítékot erre?"

Talán azért talál bizonyítékot, mert nem tévhitekben él birkaként, hanem látja az igazságot? Én nem tudom mi az igazság a 65%-os válaszolóval kapcsolatban, de nem hinném, hogy jó ötlet lenne tévhitekben élni nagyobb önbizalommal, mint amilyen valójában megfelelő lenne.

____________

A 19:27-es válaszodban szépen leírtad, hogy miért a kérdező a hibás szerinted. Ezzel nem is lenne gond, mert hát valóban meg kell ismerni az embert, mielőtt párkapcsolatba lép vele. De ha nem is találkozott még valóban rendes férfival annak ellenére, hogy állítólag nincsenek különleges igényei a kérdezőnek, akkor miért a kérdező a hibás? Mert nem látnok?

"65% is azt hiszi, hogy elég a külső egy kapcsolathoz, pedig ha benne lenne egy kapcsolatban, akkor tudná, hogy mennyire keveset számít az, ami a felszínen van."

Te azt hiszed, hogy jelentéktelen a külső egy kapcsolatban. Pedig a kapcsolathoz kell szexuális vonzalom is. Azért is szoktak tönkremenni kapcsolatok, mert nem vonzódik az egyik fél a másikhoz. Persze a belsőtől nem fontosabb.

___________

Lelkek Erdésze 19:48-as válasza csak annyiban igaz, hogy egyedül is lehet boldog az ember.

Te, a 19:55-ös válaszodban viszont már a tipikus közhelyet írtad, ami hülyeség. Ugyanis ha az ember egyedül boldogtalan, akkor egy párkapcsolat nagyon boldoggá tudja tenni. Ha valaki nem szereti saját magát, de más szereti őt, ő ezzel fogja nagy eséllyel megszeretni saját magát! (Ugyanis rájön, hogy van fedezet, és ide is visszaköszön az önbizalommal kapcsolatban írt példám.)

"Ezt te írtad, de ez ellentétben van a 18:16-os válaszoddal, ahol te ész nélkül lehordtál mindenkit, aki érzékeny/rendes. Nincs sok köze a valósághoz a kommentednek. "

Miért, az érzékeny és rendes ember egy végletes ember lehet csak? Én is érzékeny és rendes vagyok, ezért tud értékelni a barátnőm is, mégse vagyok egy nyámnyila p.öcs. Tudni kell, hogy melyik alkalom az, amikor érzékeny lehetsz és melyik az, amikor komolynak kell lenni. Ezt egy felnőtt ember el tudja dönteni!

"Értelemszerű, ha valaki a sok kudarc és negatív tapasztalat után nem követi el többször ugyanazt a hibát. A kényelmesedéssel kapcsolatban is hülyeségeket írtál. A tanácstalan/tapasztalt embereket hordtad le lustának. Az írásaidból viszont kiderül, hogy te vagy nagyon elkényelmesedve, és ezért is vagy önelégült többek között. "

Csakhogy a saját kudarcélményed még nem igazol semmit, főleg nem a világ egészére! Az a te személyes tapasztalatod. De ezek alapján levonni következtetést olyan emberekre, akiket nem láttál, nem ismertél, nem beszéltél velük... az butaság! És igen, lusta és buta az, aki pár kudarc után elkönyveli, hogy ha a kacsa nem tud úszni, akkor a víz a hülye!

"Ha ezt írtad volna, akkor lett volna értelme: nyilván sokat próbálkoztak, de nem jött össze semmi, a kihívások lehetetlenek voltak. "

Nincs lehetetlen kihívás! Olyan van, hogy te feladod út közben. Van az a bölcs mondás, hogy nem lehet legyőzni azt, aki soha se adja fel. De kényelmesebb azt mondani, hogy neked eleged van. Kényelmes, csak az igazságot elfedni nem ugyanaz, mint beletenni 150%-ot és elmondani,hogy te megtetted a tőled telhetőt. Mert nem tetted meg! Csak ezzel nyugtatod magad, miközben milliók megtalálják a boldogságot, csak te nem... Mellesleg ha úgy érezted, hogy lehetetlen a kihívás, és nincs is erőd véghezvinni, akkor miért fogtál bele?

„Egy újabb baromság tőled. Az általad felsorolt tevékenységek csak részben függnek az ember jellemétől. Mi van, ha sportol, de a rossz gének miatt nincs eredménye/nem bírja? Mi van, ha ezredszerre próbálja megoldani az egyenletet, de akkor sem sikerül? Mi van, ha nincs pénze utazgatni? Stb. Ezek is csak rontják az ember hangulatát/közérzetét, és csak részben függnek az embertől. A környezettől nagyon sok minden függ. Teljesen logikus, ha egy idő után azt mondja az ember, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.”

Kishitűségre nincsen gyógyszer… Dehogynem tőled függ! Rossz gének? Jó kifogás, na meg nyafogás. Nem messze lakik egy nő, annyi cm, ahány kg, de naponta eljár futni a munkája mellett, hogy rendbe tegye magát. A közeli konditerembe öregemberek járnak és fiatalokat megszégyenítő súlyokat emelgetnek nap mint nap. Diákok szedik össze a tandíjra való 200ezreket szaros 500 forintos órabérből úgy, hogy ösztöndíjra jogosító átlaguk van és mellette még nyaralni is eljutnak néha külföldre, SŐT párkapcsolatban élnek!!! Ha az egyenlet nem megy 1000-edszerre, akkor nekiülnek 1001-edszerre is! És még annyiszor, hogy menjen. Kishitűségre nincs gyógyszer… De a kényelmességet meg a nulla teljesítményt mindig könnyű megmagyarázni, meg másokat hibáztatni a saját lustaságod helyett…

„Annyira önelégült vagy, hogy mindenkinél okosabbnak képzeled magad. Te akarod megmondani, hogy ki kicsoda, és miért lett olyan amilyen. Mindenki hibás, csak te nem?

Aki nem felel meg a te elképzelésednek, az már nemnormális ember?! Inkább térj vissza a valóságba és ne írj hülyeségeket!”

Ha szerinted önelégültség az, ha valaki elér valamit és büszke rá, akkor igen, önelégült vagyok. Bocs! Te mire is vagy büszke? Büszke lehetsz egyáltalán magadra? Majd ha büszke leszel magadra, gondolj arra, hogy mit mondtam...

„Az önbizalommal kapcsolatban meg annyi, hogy nem jó az, ha több az önbizalom, mint amire valójában fedezet van. Például ha az ember valójában béna, de tele van önbizalommal, akkor nagyot fog bukni, ha éles helyzetre kerül a sor, amikor bizonyítani kell!”

Téveszméid vannak. Az önbizalom nem csak úgy van, az azért lesz, mert elérsz dolgokat és TAPASZTALSZ! Amire te gondolsz, az a beképzeltség, de a kettő nem ugyanaz! Nagyon nem. Ha valakinek van önbizalma, akkor nem szarja össze magát egy nehéz helyzetben, hanem megoldja. A gyáva emberek meg elfutnak. De ők nem is fognak véghez vinni semmit. És a sírjukon ez lesz: "Holnap akart boldog lenni"

„Nem ilyen egyszerű az, hogy ne hagyja magát az ember átverni. A kapcsolathoz kell bizalom, de ha megbízol valakiben, akkor már átverhet. Ha senkinek nem hiszel el semmit, akkor biztosan nem fog átverni senki, de akkor meg paranoiásnak meg antiszociálisnak neveznének és kapcsolat sem lesz.”

Pontosan erről beszéltem. Ha képtelen vagy megismerni valakit mélyen, az átverhet simán. De akkor nem ő a hibás! Hanem te! Miért nem láttad előre? Elvakítottad magad, vagy mi van? Hülye voltál? Ne őt hibáztasd már. Másodsorban esetleg, de elsősorban te engedted! De hogy fogsz valaha is megismerni valakit mélyebben, ha üldözési mániádban nem engedsz közel magadhoz senkit? Ahhoz, hogy sikereid legyenek, át kell vergődnöd jó pár kudarcon is! Aki csak a sült galambot várja, az sose lesz boldog, és sose fog hinni magában.

„A te szemedben itt is természetesen a szenvedő alany a hibás, mert hát ki más lenne... Igen, maga az ember is felel dolgokért, de amik nem tőle függnek, azért miért legyen ő a hibás? Honnan tudod te, hogy milyen az ő élete? Miért akarod, hogy tévhitekben éljen azzal hitegetve magát, hogy minden jó, miközben állítólag tudja a valóságot? Azzal csak nagyobb lesz a pofára esés, ha tévhitekben él az ember.”

Igen, te is tévhitekben élsz és mekkora pofára eséseid voltak… Kettőnk közül nem én estem pofára, hanem te! Ezt vedd észre! És az, amit te valóságnak hívsz, az maximum a te valóságod.

„Te összekevered a nem létező bizonyíték létrehozását (vagyis a bizonyítékhamisítást) a létező bizonyíték megtalálásával.”

Van különbség? Idővel mindenre találsz magyarázatot, ha akarsz és onnantól az lesz a te perdöntő bizonyítékod. A mocsok főnök tehet róla, vagy a mocsok szüleid, vagy a mocsok csajod, vagy a mocsok kormány, vagy a mocsok zsidók. Mindig lesz magyarázat. Csak sose az lesz, hogy mocsok ÉN… Ezt hívják önigazolásnak. És akkor jössz a szöveggel, hogy vannak dolgok a világon, amik nem tőled függenek. Persze vannak, de az, hogy hogyan élsz közöttük, az CSAK TŐLED függ!

„Talán azért talál bizonyítékot, mert nem tévhitekben él birkaként, hanem látja az igazságot? Én nem tudom mi az igazság a 65%-os válaszolóval kapcsolatban, de nem hinném, hogy jó ötlet lenne tévhitekben élni nagyobb önbizalommal, mint amilyen valójában megfelelő lenne.”

Megint csak azt tudom mondani: kérdés, milyen igazságot lát? Mert amiről te beszélsz, az maximum a te (vagy az övé) nézőpontod. Ezzel egy baj van: hogy van egy másik igazság is. És ha te ideges leszel, frusztrált, gyűlölködő és hasonlók, miközben a saját igazságodat akarod bizonygatni, miközben a másik igazság képviselői nyugodtak és boldogok, akkor ki is él tévhitben? Vagy talán te (és társaid) boldog vagy? Mert akkor bocsánat, tárgytalan az egész. De amíg jössz a frusztrált világlátásoddal, addig te nem vagy a szememben boldog, csak egy kishitű ember.

„Mert nem látnok?”

Senki se látnok! Mindenkinek lehetnek kudarcai, de ezt is leírtam. A kérdés csak az, hogy hogyan él tovább a kudarcai után! És aki 1 vagy 5 vagy 100 kudarca után azt meri mondani, hogy még mindig nem ő szúrt el valamit… na az aki véleményem szerint igazán HIBÁS a dolgokban!

„Te azt hiszed, hogy jelentéktelen a külső egy kapcsolatban. Pedig a kapcsolathoz kell szexuális vonzalom is. Azért is szoktak tönkremenni kapcsolatok, mert nem vonzódik az egyik fél a másikhoz. Persze a belsőtől nem fontosabb.”

Nem mondtam, hogy jelentéktelen és nem is hiszem. 65% sem csúnya, kaptam tőle képet. Csak éppen nem hajlandó élni az élet adta lehetőségeivel, inkább egy örökkévaló, működőképes filozófia mögé bújik, hogy meggyőzze magát: nem kell csinálnia semmit, mert ha csinálna is bármit, akkor is a világ lenne a hibás. Érdekes a sikeres emberek ezzel nincsenek így, ők nem adják fel ilyen könnyen, és főleg nem gyártanak filozófiát arra, hogy miért nincs pénzük, miért nincs családjuk, stb. Gondolod talán, hogy ők úgy élnek, ahogy te vagy a többiek itt? Nem hiába tartanak ott, ahol. Mert ők a kifogások és az akadályok ecsetelése helyett tették a dolgukat. Én is tettem a dolgomat! Te és a többiek teszitek a dolgotokat? Vagy megint csak magyarázkodtok?

„Te, a 19:55-ös válaszodban viszont már a tipikus közhelyet írtad, ami hülyeség. Ugyanis ha az ember egyedül boldogtalan, akkor egy párkapcsolat nagyon boldoggá tudja tenni. Ha valaki nem szereti saját magát, de más szereti őt, ő ezzel fogja nagy eséllyel megszeretni saját magát! (Ugyanis rájön, hogy van fedezet, és ide is visszaköszön az önbizalommal kapcsolatban írt példám.)”

Az önbizalom NEM = beképzeltség és NEM = elismerés utáni vágy!!!! Önbizalom!!! A nevében is benne van, hogy ÖN!Magadban bízol, nem más miatt, magad miatt! Az nem önbizalom, ha vársz valakire, hogy megszánjon, megszeressen, és aztán majd már bízni fogsz magadban. Gondolj bele, mi lenne, ha elveszítenéd az illetőt. Mennyire hinnél utána magadban? Főleg ha szart se tettél azért, hogy elérd őt?? Igenis igaz, hogy nem tudod másnak magadat adni, amíg nem hiszel magadban, és nem várhatod el, hogy szeressen valaki, amíg te se vagy képes elképzelni, hogy szerethető vagy. Ha te elhiszed, hogy téged lehet szeretni, akkor szeretni fognak! Ez tutihótziher1000%!!! Csak sajnos amíg utálod magadat, addig mindenkivel úgy fogsz viselkedni is. De legjobb, ha vesszük 65% példáját – tegyük fel elmenne egy randira egy csajjal és 5 órán keresztül azt ecsetelné neki, hogy szerinte a csajok csak a külsőre buknak, és hogy ő maga egy rondaság. Szerinted a csajnak mennyi kedve lenne vele mélyebben megismerkedni?? Nekem férfi létemre már írt itt GYK-n 2 csaj, hogy Ő szeretne velem megismerkedni. Semmit nem csináltam, csak leírtam a véleményem! Akkor a külső számított? Nem számított. Csak venni kéne a fáradságot és fejlődni egy olyan irányba, ahol az ember büszkén nézhet magára és arra, amit elért. De persze szerinted ez csak beképzeltség…

13:35

"Miért, az érzékeny és rendes ember egy végletes ember lehet csak? Én is érzékeny és rendes vagyok, ezért tud értékelni a barátnőm is, mégse vagyok egy nyámnyila p.öcs. Tudni kell, hogy melyik alkalom az, amikor érzékeny lehetsz és melyik az, amikor komolynak kell lenni. Ezt egy felnőtt ember el tudja dönteni!"

Nem arra reagáltál, amit én írtam. (El akarod terelni a szót?)

Te végletekben gondolkoztál, és ezzel ellent mondtál saját magadnak. Mindenkit lehordtál, egy kategóriába soroltál, stb. Ez tény! Elég csak újra elolvasni.

"Csakhogy a saját kudarcélményed még nem igazol semmit, főleg nem a világ egészére! Az a te személyes tapasztalatod. De ezek alapján levonni következtetést olyan emberekre, akiket nem láttál, nem ismertél, nem beszéltél velük... az butaság! És igen, lusta és buta az, aki pár kudarc után elkönyveli, hogy ha a kacsa nem tud úszni, akkor a víz a hülye!"

Ki mondta, hogy rólam van szó? Senki. Ezek szerint magadból indultál ki?

Ezzel ellent mondtál egy alapvető dolognak: a tanulásnak. Remek példa erre, hogy az ősember pár vadállattal (pl.: oroszlán) való találkozás után megtanulta, hogy az veszélyes állat, így jobb elkerülni. Ez egy remek példa az illusztrálásra, mert rá lehet vetíteni másra is, de remélem megértetted. Egyáltalán nem lusta és buta az, aki már rájött, hogy ronda (vagy valami más gond van), és nem akarja többször megégetni magát fölöslegesen.

"Nincs lehetetlen kihívás! Olyan van, hogy te feladod út közben. Van az a bölcs mondás, hogy nem lehet legyőzni azt, aki soha se adja fel."

Na ezek nagyon nagy baromságok. Hogy írhatsz ennyire valótlan dolgokat? Akkor itt a te agyi szintedre lesüllyesztett primitív példák, hátha így képes vagy megemészteni őket: Ha te most eldöntöd, hogy Észak-Korea elnöke leszel, akkor úgy is lesz? Soha, mert lehetetlen. Ha te most eldöntöd, hogy nyersz a lottón, akkor az úgy is lesz? Addig veszed a szelvényeket, amíg a gatyád is rámegy? Jó esetben nem, mert rájössz, hogy mindennek van határa. Értelmes ember tudja, hogy mikor kell feladni. Egyébként beleőrül/időt pazarol/rosszabbul jár... Ha az utcán 5 bűnöző elkap és lenyom a földre és te nem adod fel, hanem tovább küzdesz amiért azok megölnek, akkor sokra mentél az állítólagos bölcs mondásoddal ami valójában hülyeség?

A témára rávetítve: lehet, hogy van olyan nő, akinek a szóban forgó, szerencsétlen ember az ideálja, de 7 milliárd emberből szinte lehetetlen megtalálni. Vagy ezek szerint te addig járnád a világot, amíg meg nem találod?

"De kényelmesebb azt mondani, hogy neked eleged van. Kényelmes, csak az igazságot elfedni nem ugyanaz, mint beletenni 150%-ot és elmondani,hogy te megtetted a tőled telhetőt. Mert nem tetted meg! Csak ezzel nyugtatod magad, miközben milliók megtalálják a boldogságot, csak te nem..."

Hát pont te feded el kényelemből az igazságot azzal, hogy olyanokat állítasz, hogy "nincs lehetetlen", ...

Olyan nincs, hogy 150%-ot beletenni. Ami van, az a 100%. Honnan tudod, hogy az ember mindent megtett-e? Sehonnan, mert el sem hiszed, mert a kommentjeid szerint fogalmad sincs ezekről a gondokról. Amúgy meg nem minden ember egyforma, és sokan egyedül maradnak életük végéig.

"Mellesleg ha úgy érezted, hogy lehetetlen a kihívás, és nincs is erőd véghezvinni, akkor miért fogtál bele?"

Inkább gondolkodjál. Nyilván azért fogott bele, mert nem tudta, hogy lehetetlen. Később viszont rájött, hogy lehetetlen.

"Rossz gének? Jó kifogás, na meg nyafogás."

Ennyit tudtál reagálni?! Gratulálok a semmihez. Ezzel elismerted, hogy igazam van.

"Nem messze lakik egy nő, annyi cm, ahány kg, de naponta eljár futni a munkája mellett, hogy rendbe tegye magát. A közeli konditerembe öregemberek járnak és fiatalokat megszégyenítő súlyokat emelgetnek nap mint nap."

Ez sem volt válasz. Semmit nem érveltél. Nem tudtad cáfolni amiket írtam.

"Diákok szedik össze a tandíjra való 200ezreket szaros 500 forintos órabérből úgy, hogy ösztöndíjra jogosító átlaguk van és mellette még nyaralni is eljutnak néha külföldre, SŐT párkapcsolatban élnek!!!"

Őnekik kitartásuk és képességük van és a körülmények is kedveztek. De mi van azzal, akinek kitartása van, de képessége nincs? Vagy kitartása és képessége is van, de a körülmények visszaszorítják? Az fölöslegesen szenvedjen azzal, ami nem fog menni?

"Ha az egyenlet nem megy 1000-edszerre, akkor nekiülnek 1001-edszerre is! És még annyiszor, hogy menjen. Kishitűségre nincs gyógyszer…"

TUDTAM, hogy ezt fogod írni! Ezt volt a lehető legkönnyebb írni. A lustaságod és ostobaságod újabb bizonyítéka ez is! Főleg, hogy ez sem érv. Ezek szerint te addig rugdosnád a börtönben az ajtód, amíg az ki nem dől? Az emberi hülyeségre nincs gyógyszer...

"De a kényelmességet meg a nulla teljesítményt mindig könnyű megmagyarázni, meg másokat hibáztatni a saját lustaságod helyett…"

Te semmit sem magyaráztál meg. Annyira el vagy kényelmesedve, hogy már a gondolkodásra is képtelen vagy.

"Ha szerinted önelégültség az, ha valaki elér valamit és büszke rá, akkor igen, önelégült vagyok. Bocs! Te mire is vagy büszke? Büszke lehetsz egyáltalán magadra? Majd ha büszke leszel magadra, gondolj arra, hogy mit mondtam..."

Azért vagy önelégült, mert azt hiszed, hogy ami neked ment, az másnak is fog. Úgy akarsz okoskodni, hogy magadból indulsz ki, de arra nem gondolsz, hogy más nem ugyanolyan, mint te. Tudod, beteg ember mellett könnyű a szuperhőst játszani!

"Téveszméid vannak. Az önbizalom nem csak úgy van, az azért lesz, mert elérsz dolgokat és TAPASZTALSZ! Amire te gondolsz, az a beképzeltség, de a kettő nem ugyanaz! Nagyon nem. Ha valakinek van önbizalma, akkor nem szarja össze magát egy nehéz helyzetben, hanem megoldja. A gyáva emberek meg elfutnak. De ők nem is fognak véghez vinni semmit. És a sírjukon ez lesz: "Holnap akart boldog lenni"

Nekem vannak téveszméim?! Te kevered az önbizalom és a beképzeltség fogalmát!

A dolgok eléréséhez kell önbizalom. Viszont ha bukik az ember, akkor rájön, hogy nincs fedezet, úgyhogy az önbizalom is elszáll, mert nincs miért legyen önbizalma. Ugyanis ha nem szállna el az önbizalma, akkor túlzott önbizalma lenne, mászóval beképzelt lenne. Ez teljesen értelemszerű.

"Pontosan erről beszéltem. Ha képtelen vagy megismerni valakit mélyen, az átverhet simán. De akkor nem ő a hibás! Hanem te! Miért nem láttad előre? Elvakítottad magad, vagy mi van? Hülye voltál? Ne őt hibáztasd már. Másodsorban esetleg, de elsősorban te engedted!"

Ne legyél már ennyire hülye! Valami elmezavar lépett fel a fejedben, vagy mi? Nem rám tereld a szót! Ráadásul később ellent mondasz ennek.

Fogd már föl! Ha a kérdező mélyen megismerte a társát, akkor rájön, hogy nem őt akarja. Ha a kérdező jól csinálta, akkor nem a kérdező tehet róla, ha mindig csak idiótákkal jön össze.

"De hogy fogsz valaha is megismerni valakit mélyebben, ha üldözési mániádban nem engedsz közel magadhoz senkit? Ahhoz, hogy sikereid legyenek, át kell vergődnöd jó pár kudarcon is! Aki csak a sült galambot várja, az sose lesz boldog, és sose fog hinni magában."

Igazoltad, hogy neked semmi sem jó. HA közel engedi magához a kérdező a társát, akkor az a bajod, ha távol marad, akkor meg az. Vagyis most itt neked mindig a kérdező a hibás. Ez a saját válaszodban lévő egyik baromi nagy ellentmondás. Bebuktad.

"Igen, te is tévhitekben élsz és mekkora pofára eséseid voltak… Kettőnk közül nem én estem pofára, hanem te! Ezt vedd észre! És az, amit te valóságnak hívsz, az maximum a te valóságod."

Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? Ennyire nyilvánvalóan akarsz hazudni?

Ki mondta neked, hogy rólam van szó?! SENKI! Most már valóban elmezavarod van, ha komolyan gondoltad, amit írtál. Ezzel elismerted az igazam, mert ismét semmit nem tudtál cáfolni, sőt, még reagálni sem tudtál semmire! Ezt nem kellett volna írnod, mert ezzel csak lejárattad magad és pofára estél. Inkább semmit ne írj, ha nem tudsz értelmeset/értemben reagálni.

"Van különbség? Idővel mindenre találsz magyarázatot, ha akarsz és onnantól az lesz a te perdöntő bizonyítékod. A mocsok főnök tehet róla, vagy a mocsok szüleid, vagy a mocsok csajod, vagy a mocsok kormány, vagy a mocsok zsidók. Mindig lesz magyarázat. Csak sose az lesz, hogy mocsok ÉN… Ezt hívják önigazolásnak."

Attól, hogy te nem tudsz különbséget tenni a nem létező bizonyíték létrehozásában és a létező bizonyíték megtalálásában, még nem mindenki ostoba. Megint csak nem cáfoltál semmit, de hát ami tény azt nem is lehet cáfolni, de te az idők végezetéig próbálkozol vele, de akkor sem fog menni, értsd már meg! A tény az tény!

"És akkor jössz a szöveggel, hogy vannak dolgok a világon, amik nem tőled függenek. Persze vannak, de az, hogy hogyan élsz közöttük, az CSAK TŐLED függ!"

Ami nem az embertől függ, az nem az embertől függ így nem az ember a hibás miatta. Még mindig nem érted?

"Megint csak azt tudom mondani: kérdés, milyen igazságot lát? Mert amiről te beszélsz, az maximum a te (vagy az övé) nézőpontod. Ezzel egy baj van: hogy van egy másik igazság is. És ha te ideges leszel, frusztrált, gyűlölködő és hasonlók, miközben a saját igazságodat akarod bizonygatni, miközben a másik igazság képviselői nyugodtak és boldogok, akkor ki is él tévhitben? Vagy talán te (és társaid) boldog vagy? Mert akkor bocsánat, tárgytalan az egész. De amíg jössz a frusztrált világlátásoddal, addig te nem vagy a szememben boldog, csak egy kishitű ember."

A kérdés még mindig nem rólam szól!

Amiről te beszélsz, az pont a te nézőpontod. Csak sajnos te képzeletvilágban élsz, és azt hiszed, hogy amit a képzeleted létrehoz, az a valóság. Hát tévedsz!

A te képzeletbeli igazságod csak egy dolog. Attól még csak egy igazság van: a valódi igazság. A bíróságon sem lehet egyszerre ártatlan és bűnös az ember. (Remélem ezt már felfogtad.)

Te nem tudsz különbséget tenni az 'igazság' és az 'álláspont' szavak között. Te az álláspontról akartál írni.

"Senki se látnok! Mindenkinek lehetnek kudarcai, de ezt is leírtam. A kérdés csak az, hogy hogyan él tovább a kudarcai után!"

Igen, ezt is leírtad. Előbb még ezt írtad:

"Miért nem láttad előre? Elvakítottad magad, vagy mi van?"

Szóval mégis látnoknak kell lenni? Egy újabb baromi nagy ellentmondás saját magaddal. A saját marhaságaidban buksz el. Ennyit rólad.

Amúgy meg nem mindegy, hogy milyen és mennyi kudarc után!

(folytatás...)

(...folytatás innen, mert túl hosszú volt a hozzászólás és nem engedte elküldeni)

"És aki 1 vagy 5 vagy 100 kudarca után azt meri mondani, hogy még mindig nem ő szúrt el valamit… na az aki véleményem szerint igazán HIBÁS a dolgokban!"

Te már 1 kudarcra is azt mondod, hogy ő a hibás, pedig még 100 kudarc után sem biztos. Akkor itt egy újabb, a te szintedre leegyszerűsített példa: ha egy születési rendellenesség miatt lebénult ember 100-adszorra próbál meg járni, de megint kudarcot vall, akkor a te véleményed szerint igazán ő a hibás.

(Ez már nem a példa része.)

Amikor viszont rájön, hogy valóban ő a hibás, akkor az lerombolja az önbizalmát. Ekkor a te szemedben meg azért lesz hibás, mert nincs önbizalma. Megint igazoltad, hogy neked semmi sem megfelelő, és megint ellent mondtál magadnak.

"Nem mondtam, hogy jelentéktelen és nem is hiszem. 65% sem csúnya, kaptam tőle képet. Csak éppen nem hajlandó élni az élet adta lehetőségeivel, inkább egy örökkévaló, működőképes filozófia mögé bújik, hogy meggyőzze magát: nem kell csinálnia semmit, mert ha csinálna is bármit, akkor is a világ lenne a hibás."

Persze itt bármit mondhatsz, lehet, hogy neked a 65% nem csúnya, de ha az ő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy úgy van, akkor úgy van. Beigazolódott. Neked fogalmad sincs róla, hogy milyen az ő élete! Nyilván más emberek miatt jött rá, hogy ő maga hogyan néz ki. Nem bújik semmi mögé, hanem egyszerűen csak nem akarja 100-adszorra is igazoltatni a kinézetét, mert tudja, hogy mi lesz, mert már rájött!

"Érdekes a sikeres emberek ezzel nincsenek így, ők nem adják fel ilyen könnyen, és főleg nem gyártanak filozófiát arra, hogy miért nincs pénzük, miért nincs családjuk, stb. Gondolod talán, hogy ők úgy élnek, ahogy te vagy a többiek itt? Nem hiába tartanak ott, ahol. Mert ők a kifogások és az akadályok ecsetelése helyett tették a dolgukat. Én is tettem a dolgomat! Te és a többiek teszitek a dolgotokat? Vagy megint csak magyarázkodtok?"

Marhára nem érdekes, hanem egyértelmű! A sikeres embereket nem érte olyan kudarc, ami nagyban rombolta volna az önbizalmukat. Vagy ha mégis, akkor sem sorozatban történt, ugyanis mindig volt valami siker, ami visszahozta az önbizalmukat. Ezeknek az embereknek a lehetőségeik is megvoltak arra, hogy sikeresek legyenek, vagyis adottak voltak a jó körülmények, és ez plusz önbizalmat adott nekik. Egy újabb példa a számodra: egy afrikai nyomortelepen született gyereknek semmi esélye arra, hogy sikeres gazdag legyen.

Vagyis a sikeresség csak részben múlik az emberen. A körülményektől nagyon sok minden függ.

A gyenge felfogásod nem azt bizonyítja, hogy sikeres lennél.

Te miért magyarázkodsz olyasmiről, amihez nem értesz? Azért, mert frusztrált vagy az érvtelenséged miatt?

"Az önbizalom NEM = beképzeltség és NEM = elismerés utáni vágy!!!! Önbizalom!!! A nevében is benne van, hogy ÖN!Magadban bízol, nem más miatt, magad miatt! Az nem önbizalom, ha vársz valakire, hogy megszánjon, megszeressen, és aztán majd már bízni fogsz magadban."

Ha a valóság bebizonyítja, hogy nem benned van a hiba, akkor az növeli az önbizalmad. Magyarul más ráébreszt arra, hogy bízhatsz magadban. Az nem önbizalom, ha azt hiszed, hogy képes vagy valamire, holott nem!!! Az már túlzott önbizalom, vagyis beképzeltség/tévhit!!!

"Gondolj bele, mi lenne, ha elveszítenéd az illetőt. Mennyire hinnél utána magadban? Főleg ha szart se tettél azért, hogy elérd őt?? Igenis igaz, hogy nem tudod másnak magadat adni, amíg nem hiszel magadban, és nem várhatod el, hogy szeressen valaki, amíg te se vagy képes elképzelni, hogy szerethető vagy. Ha te elhiszed, hogy téged lehet szeretni, akkor szeretni fognak! Ez tutihótziher1000%!!!"

Mivel már szeretett téged, ezért el tudod hinni, hogy szerethető vagy, még akkor is, ha elveszíted az illetőt. Igenis igaz, hogyha valaki szeret téged, akkor te már tudod, hogy szerethető vagy. Nem értem mit vagy képtelen ezen megérteni.

"Csak sajnos amíg utálod magadat, addig mindenkivel úgy fogsz viselkedni is. De legjobb, ha vesszük 65% példáját – tegyük fel elmenne egy randira egy csajjal és 5 órán keresztül azt ecsetelné neki, hogy szerinte a csajok csak a külsőre buknak, és hogy ő maga egy rondaság. Szerinted a csajnak mennyi kedve lenne vele mélyebben megismerkedni??"

Attól még nem fogsz úgy viselkedni másokkal. Ha ezt írtad volna a 65% példájaként, akkor értelmes dolgot írtál volna: tegyük fel 65% elmegy egy randira egy csajjal, és 5 órán keresztül próbálja a legjobb oldalát megmutatni a csajnak (kedves, pozitív, ...), de a csajnak nem jön be és elutasítja őt. Szerinted a sokadik ilyen után mennyi kedve lenne egy újabb randira egy újabb csajjal??

"Nekem férfi létemre már írt itt GYK-n 2 csaj, hogy Ő szeretne velem megismerkedni. Semmit nem csináltam, csak leírtam a véleményem! Akkor a külső számított? Nem számított."

Húú... Most azt várod, hogy beszarjak? Csupán manipulálta a csajokat a szöveged, mint itt a kérdezőt, de egyik csaj sem gondolta végig a szövegedet a valósággal összevetve.

A külső számításba vételével kapcsolatban meg miután elmentél volna randizni velük, akkor úgyis kiderült volna, és számított volna. De ha élőben leszólítasz egy csajt, akkor sem rejtheted el a külsődet.

"Csak venni kéne a fáradságot és fejlődni egy olyan irányba, ahol az ember büszkén nézhet magára és arra, amit elért. De persze szerinted ez csak beképzeltség…"

Most még meg is akarsz hazudtolni?!

NEM, ÉN NEM azt írtam, hogy az beképzeltség, ha arra büszke az ember, amit elért. Ez a TE fejedben kreált baromság, amit félrevezető céllal akartál itt felhasználni. Vagy egyszerűen csak nem fogtad fel amit írtam.

Én azt írtam, hogy az a beképzeltség, ha a semmire büszke az ember, vagy többre, mint amit elért, valamit arra, ha azt hiszi, hogy olyat elérhet amit nem. Magyarul a túlzott önbizalom = beképzeltség.

_______

Miért akarsz engem belekeverni az írásodba? Nem énrólam van szó! Én a reális szempontból írtam a dolgokat. Nem tudsz különbséget tenni a személyes névmásokban? Inkább tanulj nyelvtant és ne itt akard ész nélkül osztani az észt!

Én nem folytatom tovább ezt a vitát, mert nincs hozzá kedvem. Képtelen vagy elfogadni, hogy a valóságot sokféleképpen meg lehet élni. Akiket te védesz, azok életük végéig akár el fogják könyvelni, hogy nem ők csinálták rosszul. Pedig lehet, hogy mégis. És egy barátnőt megszerezni és megtartani, valamint BOLDOG életet élni nem olyan kihívás, mint Korea elnökének indulni. Csak éppen ti a bolhából is elefántot tudtok csinálni. Példálózhatsz akármivel, én akkor is láttam már nem egy esetet, ahol reménytelen emberek találták meg a boldogságot. Olyan embert is láttam már, aki tolókocsiba kényszerült születése óta, mert torz, működésképtelen lábakkal született, de azért csak megtalálta a szerelmet és most együtt él egy nővel, aki bár hasonló adottságokkal rendelkezik, de azért boldogok együtt. Te meg azt próbálod nekem bebizonyítani, hogy életed párjának a megtalálása lehetetlen kihívás. Nagy szart az!

Ha valaki magában képtelen felismerni az értéket, akkor az egy ÉRTÉKTELEN ember a szememben és még mások szemében is! Az egy nagy nulla, egy nímand, egy hulladék! Vedd, aminek akarod, bántásnak is akár, de így van. És egy hulladék nem fog szaporodni sem.

De mit bánom én, hogy ki minek hiszi magát, vagy minek nem. Az egyetlen lényeges dolog az, hogy Ő hogy áll a dologhoz. Ha egy ember értékes, de amúgy egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát, akkor te nekem ne mondd már, hogy az az ember valaha is boldog lesz. És ez már NEM a világon meg a külső tényezőkön múlik! Ez egyszerű emberi gyengeség: amikor képtelen vagy belátni, hogy lehetne másképp is, ha megtanulnál élni az élettől kapott adottságaiddal.

De tudod mit? Leszarom. Leszarom, hogy mit gondolnak ezek az emberek a világról, mert én tudom, hogy a saját boldogságomért ÉN felelek egyedül. És ha ők képtelenek boldogok lenni, akkor az nem az én problémám. Én itt sok embernek akarok segíteni, és nem, nem manipulálok senkit, csak kimondom azt, amit ők is tudnak belül. Ezért aztán lehet engem szeretni vagy utálni. Az utóbbiakra magasról teszek, mert nem érdekelnek! Nem érdekel, hogy szúrják el az életüket, ahelyett, hogy megtalálnák a saját boldogságukat. Egy helyben ülni és szidni valakit vagy valamit mindig egyszerűbb volt. Az ősember is csak szidta volna az oroszlánt a barlangból, akkor sose jutunk ide... De ő legyőzte! Szerinted a világban hány olyan férfi és nő van, aki nap mint nap nekimegy az oroszlánnak? Rengeteg. De az általad védettek addig csak ülnek a barlangban és várják a vacsorát. Szánalom a köbön! Én végeztem. Megyek és kiveszem a részem a küzdelemből!

15:19

"Én nem folytatom tovább ezt a vitát, mert nincs hozzá kedvem."

Érvek nélkül a tények ellen elhiszem, hogy nincs kedved vitázni, mert valóban semmi értelme.

"És egy barátnőt megszerezni és megtartani, valamint BOLDOG életet élni nem olyan kihívás, mint Korea elnökének indulni."

Nem olyan, de attól még ez a példa is kiválóan bizonyította, hogy nem mondasz igazat. És ez volt a példa lényege, nem pedig az, hogy szőrszálhasogatásba kezdj.

"Csak éppen ti a bolhából is elefántot tudtok csinálni."

Miért? Azért, mert az általad elmondottak nem egyeznek a valósággal? Sőt, még egymással sem? És valaki ezzel szembesít?

"Példálózhatsz akármivel, én akkor is láttam már nem egy esetet, ahol reménytelen emberek találták meg a boldogságot. Olyan embert is láttam már, aki tolókocsiba kényszerült születése óta, mert torz, működésképtelen lábakkal született, de azért csak megtalálta a szerelmet és most együtt él egy nővel, aki bár hasonló adottságokkal rendelkezik, de azért boldogok együtt."

Olyan ember is van, aki Észak-Korea elnöke lett. Olyan ember is van, aki megnyerte a lottót. Példálózhatunk, ha úgy gondolod.

"Te meg azt próbálod nekem bebizonyítani, hogy életed párjának a megtalálása lehetetlen kihívás."

Miért nincs szövegértésed? Én csak szembesítettelek a valósággal és a saját ellentmondásaiddal.

"Ha valaki magában képtelen felismerni az értéket, akkor az egy ÉRTÉKTELEN ember a szememben és még mások szemében is!"

A TE szemedben lehet, de attól még, hogy az ember nem tudja, hogy ő értékes, attól még lehet értékes. Miután valaki rávilágította őt arra, hogy értékes, akkor már tudni fog róla, felismeri magában az értéket.

"És egy hulladék nem fog szaporodni sem."

Ezt te cáfoltad meg, mert te itt vagy és élsz.

"Ha egy ember értékes, de amúgy egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát, akkor te nekem ne mondd már, hogy az az ember valaha is boldog lesz."

Mint már írtam, boldog lehet az az ember.

"És ez már NEM a világon meg a külső tényezőkön múlik!"

Márpedig nagyrészt ezeken múlik, hiába fáj neked az igazság.

"Ez egyszerű emberi gyengeség: amikor képtelen vagy belátni, hogy lehetne másképp is, ha megtanulnál élni az élettől kapott adottságaiddal."

Most a negatív tapasztalatok miatt lecsökkent önbizalmat nevezed te emberi gyengeségnek. Látszik, hogy nem tudsz semmit ezekről a dolgokról.

"Én itt sok embernek akarok segíteni, és nem, nem manipulálok senkit, csak kimondom azt, amit ők is tudnak belül."

Te segíteni? Ugye csak viccelsz?! Lehet, hogy te segítségnek nevezed azt, hogy a valósággal ellentétes dolgokkal akarod tévhitekbe terelni az embereket, de ezzel csak még jobban rontod a helyzetüket. Valószínűleg szándékosan csinálod, mert annyira nyilvánvalók a hazugságaid és az ellentmondásaid, hogy ordít a szánalmasságod. (Mintha azt tanácsolnád nekik, hogy használjanak tudatmódosító szereket, és megoldódnak a gondjaik.)

Én ezzel szemben a tények alapján közelítem meg a dolgokat, és ez már támpont.

"Az ősember is csak szidta volna az oroszlánt a barlangból, akkor sose jutunk ide... De ő legyőzte! Szerinted a világban hány olyan férfi és nő van, aki nap mint nap nekimegy az oroszlánnak? Rengeteg. De az általad védettek addig csak ülnek a barlangban és várják a vacsorát."

Azért ölnek meg olyan sok embert Afrikában az oroszlánok és a többi vadállat, igaz-e?

_______

Te olyanokkal erősködtél, hogy "Nincs lehetetlen kihívás!" meg hogy "nem lehet legyőzni azt, aki soha se adja fel", de a 18:33-as válaszoddal ezt a válaszod cáfoltad meg, mert ott meg az volt a bajod, hogy nem adta fel az ember. Pontosan ezt írtad: "Senkinek nem jut eszébe, hogy a kudarcból tanulni kell, mindenki azt mondja, hogy akkor is keresztül verem a világon az akaratomat." Ha tanul a kudarcból, akkor az a bajod, ha nem akkor meg az... Nem adja fel vagy feladja, neked akkor is mindig ő a hibás... A hitelességed már elvesztetted, nagyrészt az önellentmondásaid miatt. Marhára szánalmas vagy és ezzel nem kéne dicsekedned.

"Én ezzel szemben a tények alapján közelítem meg a dolgokat, és ez már támpont. "

A tények. Segíts, ahogy akarsz másokon. Majd szólj, ha segített valakinek az, hogy meggyőzted, jól gondolkodik. Megerősíted az embereket abban, hogy nem ők tehetnek róla, hogy oda jutottak, ahova. Pedig igenis ők tehetnek róla. Mindenkinek adott a lehetőség, hogy úgy éljen, ahogy szeretne, de azért dolgozni kell. Aki elveszti a hitet saját magában, annak nem fogsz azzal segíteni, ha megveregeted a vállát, hogy "jól van fiam, jól csinálod, így tovább". Lehet, hogy néhányan bólogatnak majd a szánalmas fröcsögésedre, amiket az úgynevezett "valóságról" mondasz, és ettől jobban érzik magukat ideig óráig, de fejlődés nem lesz a dologban. Hacsak azt nem nevezed fejlődésnek, hogy valaki végleg feladja a próbálkozást...

Nem tudom, honnan szeded, hogy jó ötlet valakit megerősíteni a hitében, amikor számtalan ember meg pont az ellenkező irányban találja meg a boldogságát. De megmondtam neked, nem érdekem, hogy mindenki megtalálja a helyes utat. Nekem édes mindegy!

CSAK AZT KÉRTEM, HOGY SENKI NE TÉPJE ITT A POFÁJÁT, HOGY NEKI MILYEN SZAR, HA AMÚGY SZARIK BELE AZ EGÉSZBE!

Legyen boldog egyedül, vagy ahogy akar, de kussoljon, és főleg ne engem meg a többi embert bántsa azért, mert boldogok!!! Mert mást sem látok itt, mint azt, hogy ha valaki sikertelen, akkor sír, hisztizik, fröcsög, utálatoskodik, szidja a nőket/férfiakat, a médiát, mindent. NEKEM EZEK NEM BOLDOG EMBEREK! Ha szerinted azok, akkor egészségedre...