Egyedülálló 24-28 éves, érzékeny, rendes férfiakkal hol lehet ismerkedni? (23/l)

Itt páran azt hiszik, hogy az érzékenység = azzal, hogy beszari, nyámnyila, teszetosza, lagymatag, puhap.öcs....

Másfelől akik itt azt hiszik, hogy ők nagyon érzékeny és nagyon rendes fiúk, azok szokták a válaszaikban a legtöbbször bebizonyítani, hogy milyen gátlástalan, aljas, furkálódó jellemek, akik kizárólag a nők semmibevételét szeretnék elérni, kihasználni őket, csak éppen még attól is be vannak szarva, hogy egy nőre egyáltalán ránézzenek. Vagyis JELLEMTELENEK!

Harmadszor: nem azt jelenti magabiztosnak lenni, hogy mindenkin átgázolsz és annak szólsz be, akinek csak akarsz, mert olyan hű de fasza gyerek vagy. Tévedésben éltek! Tudjátok ki a határozott? Aki képes a sarkára állni, kijelenteni, hogy neki ez és ez a célja és ezért hajlandó megdolgozni. Arra az emberre fel lehet nézni! Meg arra is fel lehet, aki nem ragad le itt, hanem teszi is a dolgokat, megvalósítja őket. Magabiztosnak és határozottnak lenni annyit jelent, hogy kiállsz a magad igazáért, kiállsz azért, mert hiszed, hogy rád van szüksége a lánynak, egy értékes és jó férfira.

De mind tudjuk, hogy ezek a "rendes" fiúk itt mind még saját magukról se hiszik el, hogy értékesek, egy merő csődtömeget látnak magukban, aki semmire se képes, aki csak szánalomból számíthat bármi jóra.

Kérdezzétek meg magatoktól: erre vágyna egy valamire való nő? Erre vágyik egy nő, aki boldog akar lenni egy érett férfi oldalán? Hát nem...

"Ne haragudj, de kedves ismerőseid lehetnek, ha ilyet mondogatnak... Ezt nem szeretném, ha leszólásnak vennéd így rájuk nézve, főleg, mivel "vakon" mondom. Csak számomra érthetetlen, hogy ilyet mondanak valakinek."

Nem mindenki mondja, de azt sokan mondták már, h csúnya vagyok, azt viszont soha senki, h jól néznék ki. Amúgy arra se haragszom, aki megmondja, már ha nem bunkó módon teszi, legalább őszinte :)

Ennek mély okai szoktak lenni, főleg a neveltetésben és a szocializációban. De szerintem a fő okok a kényelemkeresés és a sikerorientált társadalom. Egyfelől mindenki azt hangoztatja, hogy ha kudarcélményed van, akkor egy sz@r, hulladék vagy. Senkinek nem jut eszébe, hogy a kudarcból tanulni kell, mindenki azt mondja, hogy akkor is keresztül verem a világon az akaratomat. Aztán amikor ez nem jön össze, akkor jön a kényelemkeresés. Elég volt a kudarcokból, nem akarom, hogy többet fájjon, inkább nem csinálok semmit, csak nehogy valami baj legyen. Annyira el tudnak kényelmesedni egyesek, hogy végül már magyarázatot is találnak arra, miért nem lépnek előre (pl: a nők mind k.urvák egy ilyen tipikus eset, még a lehetőségét is kizárja annak, hogy egy nővel mélyen meg kelljen ismerkedni).

Persze eleinte ez normális, aztán már inkább jellemtelenségnek tetszik. Az alulértékelés meg egyértelmű miért van: azért, mert ezek az emberek semmit nem értek el saját erőből, valószínűleg el voltak kényeztetve gyerekként is, az élet semmi kihívást nem jelentett nekik, így nem tanulták meg, hogy a jóval néha együtt jár a rossz is. Aztán eljön a szerelem, amikor először kell nekik saját erőből megtenni valamit, és akkor szembesülnek vele, hogy ők erre képtelenek. Ebből következik, hogy értéktelenek. Aki közben sportol, jól tanul, közösségi munkát végez, utazik, ismerkedik, az megtanulja, hogy elérni dolgokat csak saját erőből tud. Aki nem így tesz, az kényelmes, és ennek egyenes következménye lesz az, hogy nem fog hinni saját magában....