Miért probléma egy párkapcsolatban, ha okos a lány?

Sokan írták, hogy stérber vagyok, de ez nem igaz, és eléggé sértő kifejezés. Az igaz, hogy sok mindenben próbálok maximálisan teljesíteni, talán abban is van igazság, hogy tökéletességre törekszem. De ezt nem úgy, hogy mindenkin átgázolok és senkivel nem törődöm! Az én helyzetemet, úgy érzem, nagyon kevesen érzik át igazán. A szüleim nem becsülnek eléggé, nem kapok tőlük kellő figyelmet, semmi lelki támogatást. Ha szerelmi bánatom volt, nem vigasztaltak; ha tetszett valaki, inkább tanácsoot sem adtak, nehogy terhes legyek már tőle; nem engednek sehova, mert egy "gyenge törékeny lánynak ebben a komor világban nagyon veszélyes még az utcán is menni...", az apám lenéz teljesen, mert "csak egy hülye nő vagyok", az anyám szemében egy kis gyereke vagyok még, aki képtelen a komoly gondolkodásra, akivel senkit nem szabad megosztani, aki mindig mindent rosszul csinál; a drága hugom pedig csak kihasznál.

Tegyük hozzá, hogy orvos szeretnék lenni, amiben a nagyszüleim nem támogatnak, ugyanis csupán átlagos színvonalon élő család vagyunk, és orvos csak az lehet, akinek apja-anyja orvos, vagy nagyon gazdag...

De bennem, akkor is van tehetség, akkor vannak ambícióim, céljaim, álmaim, mert ezek nélkül nem volna érdemes élnem. És mivel a szüleim lelki támogatására nem számíthatom, minden bizalmam a barátaimban van és persze magamban. Sokszor vagyok szerelmes...reménytelenül.

Ja és nem vagyom aza az otthonülő típus, mint a szüleim. Én szeretek eljárni a barátnőimhez, szeretek mozizni, vásárolni, csajos napokat tartani, kirándulni, túrázni, sőt, az idén elértem a szüleimnél, hogy elengedjenek bulizni (amit persze a suliban mindenki megtapsolt, hogy csoda h a szüleim megengedték). Tegyük hozzá, hogy a bulin nem ittam sokat, mert akkor az lett volna az első és az utolsó alkalom. És tudok lazítani, sőt! Nagyon szeretem a zenét, rajongok érte, és nem azért zongoráztam a suli előtt, mert é akartam, hanem megkértek rá. Zenesuliba sem jártam, csak otthon gyakoroltam magamnak a kis szintetizátoromon. Én ezt szeretetből csinálom. Van, amikor csak úgy beteszek egy CD-t, bekapcsolom a rádiót, csak azért, hogy tudjak egy kicsit táncolni, mert jólesik. Lehet, hogy rosszul csinálom, de én élvezem, és kikapcsol. Közben pedig arról álmodozom, hogy egyszer majd egy fiúval táncolhatok egy bálon (nem egy buliban), szép ruhában, gyönyörű ékszerekben...

Miért baj ez? Ez vagyok én.