Miért támad folyamatosan a párom?

Mi is szoktunk veszekedni a barátommal apróságokon, de általában ezek kis dolgok, amiket én fújok fel és néha még én is belátom, hogy túlzásba esek.

Egyébként szerintem ne pitizz neki, mert annál jobban be fogja látni, hogy mit tett, minél kevesebbszer hívod fel. Sőt, szerintem egyáltalán nem kéne felhívnod. Hagyni kéne, hogy ő maga lássa be a hibát. Ha szeret, akkor megváltozik. Ezt nektek, kettőtöknek kell megbeszélni, mert így nehéz. Mondd el, neked mi a problémád és hogy nem szeretnéd, ha mindig, minden esetben te lennél a hibás. Ha kell, közösen találjátok ki, mi lehet erre a jó megoldás. Kapcsoljatok ki, jön a nyár, legyetek sokat a szabadban, kiránduljatok, nyaraljatok. Csodákra képesek ezek az apró dolgok, hidd el.

Mindenképp beszélj vele, ez a legfontosabb!

Te a volt pasimmal jársz? :-))

Nem kell hívogatni, tudja hogy ő van nyeregben. Legközelebb ne is beszélj vele addig, amíg bocsánatot nem kér. Ne hívd, ha ő jelentkezik (akár napokkal később is), akkor közöld hogy vársz egy bocsánatkérést, ha nem hajlandó erre, akkor azonnal leteszed a telefont, nem cseverészel vele. Utána még egyszer, addig, amíg úgy nem kezdi a mondandóját, hogy bocsánat... Ha lelép, örülj hogy megszabadultál egy ilyen kőbunkótól.

Nekem akkor kezdett normálisan viselkedni az ex, amikor elővettem a dominamodoromat, akkor persze már ő pitizett, de addigra nagyon elcseszte és lapátra került.

Ha így pitizel neki, sosem fog tisztelni és tisztelettel bánni veled.

Ezen igazából a határozottságot értem. Pl. a mai napig sajnálok pár esetet, ma másképp oldanám meg. Az egyik az volt, hogy nyaralás alatt véletlenül bezártuk a szállodai szobába a kulcsunkat, a recepción kellett segítséget kérni, hogy kinyittassuk a szobát. Rá pár napra ő előbb lement reggelizni, én szétnéztem a szobában, kulcs sehol, gondoltam magamban hogy levitte, majd becsaptam magam után az ajtót. Kiderült, nem volt nála a kulcs, voltam én minden, buta, idióta. Aztán kinyittattuk a szobát (illetve közölte, hogy mivel az én hibám, intézzem én), mondtam a szobában amikor feljutottunk hogy hol a kulcs, mutassa meg. Nekiállt keresni, kiderült, hogy az ő ruhájának a zsebében volt. Szerinted bocsánatot kért? Én meg mint a kis néma gyerek, kullogtam utána. Ma már kikövetelném a bocsánatkérést.

Egyébként egyszer meg is kérdeztem tőle, hogy eddig minden nőjével így üvöltözött-e. Közölte hogy nem, mert nem lehetett, nem hagyták. Na ja, csak én voltam akkora barom, sokkal határozottabbnak kellett volna lennem vele.

Hát, semmi jó nem sül ki ebből. Amit leírtál, az alapján reménytelen eset...Itt csak az segít, hogy erőt veszel magadon és lekoptatod.

Jó, én osztom az észt, amikor nekem is az utolsó év olyan se veled se nélküled nyögés volt, még szakítottunk is. Az egésznek úgy lett véglegesen vége, hogy angolosan távoztam külföldre, egy ideig hívogatott, aztán mondtam hogy bocsi, elutazom vidékre ahol nincs térerő, aztán soha többet nem jelentkeztem.