Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem adott rá okot a párom, sőt folyamatosan erősíti az önbizalmamat, mégis úgy érzem, már beteges ahogy érzem magam. Véleményetek?
19 éves lány vagyok, 7 hónapja tart az első kapcsolatom, egy nagyon rendes fiúval hozott össze a sors. A gondom az, hogy betegesen féltékeny tudok lenni, vagyis olyan helyzetekben érzek szó szerint marcangoló, mardosó érzést, amit max csak körbe kéne röhögni. Egyszerűen már szégyellem magam miatta.
Nem értem, hogy miért, mert a barátom minden találkozásunk alkalmával megdicsér, mindig hangoztatja a jó tulajdonságaimat, és (ne értsétek félre, nem vagyok beképzelt), tényleg elég jó a testalkatom, arányos, csinos, az arcomat pedig szépnek mondják, sokan megjegyzik hogy nagyon bájos arcom van. A barátom folyamatosan (szerintem tudatosan) mondja nekem, hogy imádja az ő szexi barátnőjét, minden nagyon tetszik neki, de ami a legfontosabb, amiért belém szeretett, hogy a szívem a helyén van.
Az a problémám, hogy szerintem nem normális dolog, hogy szinte minden egyes lányt, akit meglátok, megnézek, és észre veszem, hogy mennyivel jobban néz ki nálam, mi a szép és vonzó benne, ilyen gondolataim vannak, hogy milyen szívesen csókolhatja és kényeztetheti a barátja, és teljesen erőt vesz rajtam a szomorúság. A múltkor észre is vette a barátom, a liftbe beszállt egy csaj, és szomorú lettem. Kérdezte, hogy miért, én elmondtam neki ugyanezeket.
Tudom, hogy mindenkinek az a legszebb, legjobb, aki a szívének kedves, mégis még ha képen vagy filmen meglátok egy jól kinéző nőt, elfog a féltékenység, egyből az van, hogy hú a barátomnak biztos tetszik, biztos csodálja hogy de szép nő...példát is mondok: tegnap nézte a dalfesztivált, mondta hogy Wolf Kati is szerepelni fog (arra akart kilyukadni, hogy magyar is fel fog lépni), na nekem erre milyen érzésem lett? Várja Wolf Katit, kíváncsi rá...na...ilyen szinten vagyok. Nevetséges tudom, szégyellem is, de nem tudom hogy tudnék változtatni.
Akárhány szép lány jön velem az utcán, keresem szándékosan benne, hogy mi tetszhet benne vajon a barátomnak...
Aki soha nem nézett meg mást ha mellettem van, és azt mondja eddig sem fordult meg a lányok után az úton, mert úgy nevelték, persze figyelte őket, de nem fütyült vagy ilyesmi. És tényleg ilyen, tudom, ismerem. Mondta, hogy nem kíváncsi másra. Értitek, ez a rossz, már rendesen frusztrál, hogy 100ból 99 nőt ha meglátok, akár képen, akár úton, keresem benne szándékosan, hogy na, milyen vonzónak gondolhatja a barátom, ha látná...
Miért lehet ez? Mit tehetnék? Ha tudnám az okát, biztos elmúlna bennem ez a dolog. Remélem hogy csak átmeneti.
Köszönettel: 19/l
Elég egyértelmű, hogy önbizalomhiányod van.
Tegyél kicsit többet magadért, figyelj oda arra, hogy mindig csinos legyél. Elsősorban magadnak kell bizonyítanod.
szerintem nincs önbizalmad, bármit is mondasz. max nem ismered be. kár lenne ezzel tönkretenni a kapcsolatot, szerintem keress egy pszichológust és beszélgessetek. ahogy leírtad, igazából a barátod hiába mond bármit is, nem hiszed el neki. nincs ebben semmi negatív, keress egyet és beszélgessetek.
a legjobbakat
Én arra is gondoltam már, hogy talán nem is személyes példa (esetemben biztos nem), hanem a sok negatív tapasztalat, amit a környezetében lát az ember, és ami a médiából ömlik...mármint hogy ez lehet az oka az önbizalomhiánynak. Annyiszor láttam már, hogy jóra való, rendes, szép lányokat megcsalnak..meg a férfiak beszélgetései egymás közt...(az a s*gg! húú milyen mellei vannak!)
Még a mai napig sem tudom elhinni, hogy a barátom van nekem...annyira más, mint a mai pasik többsége...
az a baj, (ezért is nem volt eddig barátom), hogy szinte kivétel nélkül azt láttam a férfiaknál, hogy a szex csak egy állati ösztön, amit csak úgy kiélnek, esetleg megalázva a lányt, szexért vannak együtt a barátnőjükkel, megunják, mást keresnek..még ha van szerelem, elmúlik idővel és tovább lépnek..a médiát meg már nem is mondom.
Az a sok idiótaság, ami árad belőle...istenem. És hiába utasítottam el, nyilván nyomot hagyott bennem a sok maszlag arra vonatkozóan, hogy mikor számít jó nőnek egy nő...
Az az érdekes, hogy ez az egész akkor kezdődött, mikor közelebb kerültem érzelmileg a barátomhoz, mikor közelebbi lett a kapcsolat. Előtte teljesen kiegyensúlyozott voltam, magabiztos. fura:S
:)
örülök, hogy már nem érzed, hogy egyedül vagy...
Nem kell ide pszichológus. Ez a XXI. század, a maga értéktorzulásaival. Először meg kell érteni, hogy miért van ez, rájönni hogy hülyeség, aztán egy adag elhatározás..én már látom a fényt az alagút végén:)
Hajrá neked is;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!