Szakítottunk, hogy ne bőgjek folyamatosan, mivel tereljem el a figyelmem?

Azért szakítottunk, mert elejétől kezdve más elképzeléseink voltak a jövőről. Ő mindig kicsit lazábban kezelte a kapcsolatot, és nem titkolta, hogy közel sem gondolja véglegesnek. Én meg folyamatosan próbáltam közelebb kerülni hozzá, és mindvégig azzal áltattam magam, hogy változhatnak a dolgok, és benne is kialakulhatnak komolyabb érzések. Tudom, hogy szeret, és szeretett, de ez nem elég, mert ő képtelen még lekötni magát, túlságosan fél a komolya kapcsolattal járó érzésektől, problémáktól, fájdalmaktól..Szóval ez az alapvető nézetkülönbség most jutott el olyan szintre, hogy én napok óta csak sírni tudok a tehetetlenségtől, attól, hogy tudom mit kellene tennem, de képtelen vagyok rá, mert még most is reménykedek, amikor már teljesen egyértelmű, hogy ennek így nincs értelme. Végül ő mondta ki a végét, mintha megérezte volna. És talán jobban jártam, mert én még hónapokig húztam volna..

Muszáj találkoznunk, ez kell a lezáráshoz, az elengedéshez..Egyébként nem az emberek véleménye érdekel, csak rohadtul nincs kedvem mások előtt gyengének mutatkozni, én nem akarom így elhagyni magam nyilvánosan, ráadásul úgy, h órákig egy kabinban vagyok x emberrel..

Én úgy érzem, hogy túl erős ez az egész ahhoz, hogy örökre vége legyen..talán évek, hónapok múlva lenne rá esély, hogy megpróbáljuk, de ez most így nem megy..Én csak szenvedek a tudattól, hogy nem viszonozzák teljes mértékben a szerelmemet, őt meg frusztrálja, hogy nem tudja megadni, amire vágyom, és bár nem akar hitegetni, de ha velem marad, akaratán kívül is ezt teszi. Nekem ez jelenleg túlélhetetlennek tűnik:’(