Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megcsalt a feleségem. Mit kéne tennem?
6 éve vagyunk együtt a párommal és 3 éve házasok vagyunk. Van egy 2,5 éves kislányunk. A feleségemen láttam, hogy valami nem stimmel vele ezért rákérdeztem, hogy mi bántja. Elmondta, hogy nem érzi jól magát keveset vagyunk együtt és hogy van más akivel jól érzi magát. Én teljesen lefagytam nem tudtam mit mondani neki. Kérdeztem tőle, hogy fel akarja adni a házasságunk? Azt mondta nem tudja mit akar. Kérdeztem tőle, hogy megcsalt? Azt monda felháborodottan, hogy nem. Azután eltelt 2 hét és én igyekeztem változtatni, és sokat voltam velük. Minden rendeződni látszott. Egyszer csak bejelentette, hogy elköltözik és viszi a lányunkat is magával. Kiderült, hogy van valakije és, hogy vele akar lenni. Azt mondta, túl keveset vagyok vele. Valóban sokat dolgozok, de általában otthon, és az is igaz, hogy ha nagyon feszült voltam, akkor inkább elvonultam hogy levezessem a feszültséget, de pont azért, hogy ne bántsam őt. Igyekeztem, biztosítani nekik a megélhetést, Újítgattam a házunkat saját kezűleg, mert nem tudtam másképp megoldani. Plusz munkát vállaltam, hogy többet tudjak adni a lányomnak, mit amit én kaptam. Megtettem értük mindent, de én is csak emberből vagyok és én is elfáradtam néha. Sokszor napi 4-5 órát aludtam, csakhogy jobb legyen. Nem iszok, nem játékgépezek, a családomnak élek, minden pénzt hazavittem és rájuk költöttem, amit kerestem. Nem csaltam meg, se őt se mást ezelőtt, pedig sokszor éreztem úgy hogy jó lenne egy kis változatosság, és a hormonok elvették párszor az eszemet. De, mindig feltettem a kérdést magamnak, hogy megéri? A Családomnál nincs fontosabb gondoltam és mindig visszakoztam. Én szeretem a feleségem és a kislányom, nem tudom elképzelni nélkülük az életemet. Én Apa nélkül nőttem fel s tudom mennyire rossz volt. Nem akarom, hogy a lányom is apa nélkül nőjön fel. Tudom elvileg nem lesz apa nélkül, de az már messze nem lesz ugyanaz. Ráadásul, ha lesz új pótapuka még jobban háttérbe szorulok. Ráadásként van sok hitelünk is, amit egyedül csak 2 állással tudok kifizetni, ha kapok egyáltalán másikat. Ő albérletet keres, mert nem tud hova menni egyenlőre. Kérdeztem, hogy annyira rossz velem? De azt mondta, hogy nem. Hogyan fogom támogatni őket, hogy ha elköltözik, ha még magamat sem tudom fenntartani? Szerintem egy rózsaszín köd van a szeme előtt az új kapcsolata végett és ezért nem látja, hogy ha szólt volna ezekről a dolgokról, előbb akkor mindent megtettem volna azért, hogy ne keljen máshoz mennie a boldogságért. Nem veszekszem vele próbálok kedves lenni vele, a kedvére tenni, hagyni pihenni ha fáradt, levenni bizonyos terheket a válláról. Együtt alszunk, átölelem, megsimogatom és nem áll ellen. De mégis menni akar, pedig ez a dolog benne sem hűlt ki teljesen. Nagyon magam alatt vagyok, nem tudok a munkámra sem koncentrálni, teljesen elvesztem és céltalan lettem.
UI. Azért ha kívülről szemlélem a dolgot, akkor fura, hogy engem szarvaztak fel és mégis én puncsolok. De egyszerűen erre érzek késztetést, minthogy utálkozzak. Bezzeg ha én léptem volna félre másnap már az ajtóba lenne a holmim.
szia!
Csak annyit mondanék, hogy nagyon sok nő szeretne ilyen kapcsolatban élni. A helyzet amiben most te vagy kissé hasonlít a volt kapcsolatomra.
Nagyon kedves, figyelmes, odaadó volt, pont mint te.
De!
Már majd megfulladtam tőle a végén. Egy szabad mozdulatom nem volt, amiről ne tudott volna. A barátnőimmel nem tudtam elmenni sehova, mert jöttek a kérdések:
mikor indulsz, hová mentek, mikor jössz, veszel-e valamit,stb... és a válaszok újabb kérdéseket szőttek...
Ő már átesett a ló túloldalára azzal, hogy túlságosan szeretett.
Ez őrjítő, idegesítő, és végül taszító tud lenni, mert már nem tudtam magamhoz közel engedni sem.
Amúgy ha te pont úgy érzed, hogy nem ilyen vagy, akkor azt tanácsolom, hogy várj. Várd meg míg átgondolja, átértékeli az együtt töltött időt. Most nem látja, de idővel rájön, hogy mekkora szerencséje van veled, csak ehhez az kell, hogy jobban megismerje az új férfit. Egy vicces példa:
Te mindig sajtburgert eszel, de letesznek eléd egy sima hamburgert is. Kipróbálod, és ha nem jó maradsz a sajtbinál. :)
Mindenesetre szurkolok, hogy kibéküljetek, kár lenne egy kis kaland miatt szétválnotok. Sok sikert!!!!!!!!
Újabb példája annak, hogy a nőknek semmi sem jó. Ha az ember keményen robotol, hogy eltartsa a családját, akkor jön az, hogy nem foglalkozik vele eleget.
Nem könnyű helyzet, de ha szemet hunysz az eset felet, akkor pofátlanul vissza fog élni a helyzettel. Azt fogja gondolni, hogy akkor neki most már mindent lehet és akkor k.r félre, amikor akar, a végén pedig végleg le fog lépni, ami persze a te hibád lesz. Ki kell rúgni a francba, az ilyen nőnek csúfolt szemétláda nem érdemli meg, hogy ragaszkodjanak hozzá. Menjen, akihez akar, de utána ne jöjjön vissza sírni! Az is elég rohadt dolog, ha válásra kerül a sor - mert erre is nagy az esély - a bíróságok szinte kivétel nélkül a nőnél helyezik el a gyereket.
Egy korábbi hozzászólásra reagálva, az is elég mocsok hozzá állás, ha egy nő k.r félre, vagy lép le, akkor az ugye természetes, mert ő csak a boldogságot keresi és támogatni kell. Fordított esetben csak úgy záporoznának a férfiakat elítélő kommentek.
09:25 - gyerekelhelyezési per? 3 év alatti gyereket max akkor kap meg az apa, ha az anya súlyos függőségben szenved, de még akkor sem biztos.
Csak a gyerek inná meg a levét, a jogrendszer erre nem ad lehetőséget. Ne tekintsük már eszköznek a gyereket, ha a másik szülő szemét, akkor a majd a gyerekkel jól visszavágunk...A gyerek meg sz.pjon csak.
Nálunk is voltak hasonló problémák, de szerencsére időben észrevettem, hogy nem merülhetek el teljesen a melóban. Szerencsére nincsenek komolyabb anyagi gondjaink, nem volt nehéz kicsit visszavenni.
Nálunk is sok szempontból jobb dolga van a feleségemnek az átlagnál. Persze panasz panasz hátán volt, lehetetlen igények stb... Elég nehezen szántam rá magam, de helyre kellett tenni párszor, azóta sokkal jobb a helyzet.
Megcsalásról nem tudok. Azt tudja, hogy 1-2 alkalmat még elviselnék, de ha megindulnak valakivel a titkos eltűnések, szerelmes sms-ek, kivágom rögtön.
Én írtam, hogy beszélj vele, és hogy talán jobban örült volna plusz időnek vele, mint a pénznek. Azt hiszem mindenki más azt írta, hogy hagyd a fenébe (nem olvastam el mindent választ), de a kérdésed alapján úgy gondoltam nem ez a célod.
Viszont a 09:08-as válaszod után nekem úgy tűnik, hogy te aztán mindent megtettél! Valóban sokan örülnének ha ilyen párjuk lenne!
Az együtt töltött idő fontos, de ezek szerint kitettél magadért ezen a téren, így tippem sincs mi baja lehet. Ha ezek után neki másik pasi kell, akkor tényleg jobb ha hagyod elmenni, mert nem értékelt téged :(
(Tényleg vannak nők, akiknek mindkettő kell: sok pénz és sok vele töltött idő is...)
Bár ez nem segít azon, hogy gondolom a kislányod sem szeretnéd elveszíteni vele együtt.
Ebből kiindulva még mindig azt mondom, hogy ha nem az a cél, hogy megszabadulj tőle, akkor szögezd oda egy székhez és addig ne ereszd míg el nem mondja, hogy valójában mi volt a problémája.
Sok nő csinálja azt, hogy hallgat és hallgat, és azt várja, hogy a párja találja ki, hogy mi a problémája. És ha nem teszi -mert hogy is tenné, senki sem gondolatolvasó-, akkor jön a sértődés, a durci. Aztán amikor sok ilyet gyűjtött már össze magában, akkor borul a bili valamilyen formában.
De ez is csak egy tipp.
Ha nem az jött volna le számomra az írásodból, hogy meg szeretnéd oldani, akkor én is azt mondnám, hogy hagyd, menjen a fenébe.
Ismételten köszönöm a válaszokat.
Kicsit fura, hogy sokan azt írják, hogy mennyi nő szeretne ilyen pasit. Azért azt elmondanám, hogy én sem vagyok tökéletes. Vannak hibáim, amivel tisztában vagyok és vannak gondolom olyanok is amivel nem. Sokszor előfordult, főleg az elején, hogy rendetlenséget hagytam magam után mint egy agglegény, volt, hogy nagyon kivoltam a meló és az egész család terhe miatt és elvonultam és filmeket néztem, vagy játszottam egyet a számítógépen. De mondjuk legtöbbször éjszaka amikor a többiek aludtak már. De másnap megújult erővel vágtam bele a dolgokba. Nem tudok napi 24 órában megfelelni a lányomnak, a feleségemnek a főnökömnek az anyámnak... ez lehetetlen. Hibáztam, mert amikor én kivoltam akkor elvonultam és nem gondoltam arra hogy esetleg, a nejem is depis és ő nem tudja ezt megoldani egyedül. Félreértés ne essek ez nem azt jelenti, hogy nem beszéltük meg a problémáinkat, hanem azt, hogy én le tudtam vezetni a feszültségemet ő meg nem. És ezt nem vettem észre, mert ugye nem mondta és én meg nem játszottam barkópát vele. De higgye el mindenki, amint észleltem, hogy valami nincs rendben akkor rákérdeztem és ha elmondta, akkor megpróbáltam megoldani. Most egy hét gondolkodás után úgy látom, hogy ha nem is mindent de tettem a kapcsolatunkért, de ez nem volt elég neki. Ez volt a második nagy csalódásom. Az elsőnél, még nem volt gyerek 6 év után ment tönkre egyoldalúan és ez is 6 évig ment. Ott meg hál istennek pont akkor mentünk szét mikor eljegyeztem és kezdett komolyra fordulni a dolog. Az a nagy bajom, hogy számító ember vagyok, vagyis mindig jár az agyam, hogy hogyan is kéne a dolgokat csinálni. Szeretem eltervezni a dolgokat előre. Egy kivétel van ebben az pedig a sex. Ott pont ennek az ellentétét várom el és adom én is. De fura hogy a nejem meg pont ennek a fordítottja. Ösztönből cselekszik és nem gondolkodik. De ha sexről van szó akkor 9 óra 00 kor lesz mert akkor érek rá de 10 kor már alszom.......
Egyébként nem vagyok egy lepedőakrobata, de 99 százalékban kisebb nagyobb orgazmussal zártuk az aktus mindketten. Biztos vannak sokkal profibbak nálam, de nem vagyok az a hűbelebalázs aki kettőt lök oszt cigi és alvás. Jelenleg kivárásos taktikát választottam, jó fej vagyok, segítőkész és próbálom lenyelni a békát. Nem mutatom neki mennyire szar mert egyrészt már megmutattam neki, másrészt meg van annyira intelligens, hogy tudja. Innentől kezdve nála a labda. Egy darabig várok azután már nincs visszaút, hisz én sem marcangolhatom magam örökké ez miatt. Egyébként a legjobb búfelejtő egy másik partner erre azért emlékszem a fiatalságomból, csakhogy most nem csak a farkam után megyek, hanem az eszemet is használom. Sajnos beszélni nem tudok már vele,mert akkor előjön a csakazértis efekus. Felhívott az anyukája a tesója, a barátnője és mondták, hogy mennyire sajnálják és hogy mekkorát csalódtak a nejemben, ezt persze neki is elmondták. Neki csak annyi jött le belőle, hogy mindenki csak az észt osztja neki. És, hogy nem hagyják, hogy ő döntse el hogy mi jó neki. Ha mondtak is olyat amit megszívlelt volna, azt is elvettette, már csak azért is, hogy nehogy már más beleszóljon.
Várom a további hozzászólásokat és még egyszer köszönöm a segítséget.
"volt, hogy nagyon kivoltam a meló és az egész család terhe miatt és elvonultam és filmeket néztem, vagy játszottam egyet a számítógépen. De mondjuk legtöbbször éjszaka amikor a többiek aludtak már."
Hm, én pl. nemrég tanultam meg, hogy ez olyan tipikusa pasi dolog.
Sajnos semmi (több) ötletem nincs. Talán most tényleg idő kell neki.
Remélem minden úgy alakul, hogy mindkettőtöknek (és a gyermeketeknek is) jó legyen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!