Megoldás lenne az öngyilkosság?

Nem megoldás.

Sz@r napjaimon Nekem is eszembe jutott, mert azt érzem, hogy nem lehet megfelelni senkinek sem, holott mint utóbb kiderült egy pofás totális önbizalomrombolás után már a sokadik lehetöséget hajtottam el magamtól. (Én barom)

Azt hittem igaz az, hogy gáz amiért nincsen 20 évesen temérdek lóvém, kocsim, házam és rábuzultam, hogy egzisztenciát teremtsek. Valameddig el is jutottam, csak kezdett hányingerem lenni az egésztöl.

Rádolgozott a gondolatra, hogy akkoriban tölem 5 méterre a szemem láttára egy hapsi a vonat alá ugrott....

Elhatároztam, hogy nem a buta elvárásoknak fogok élni, hanem igyekszem megtalálni önmagam és azzal fogalkozni amit szeretek. Nézzen mindenki hülyének, de feladtam, hogy ügyvéd leszek és ha bele döglök is, de szociális munkás leszek. Elkezdtem önkéntesként dolgozni, embereken segíteni és megtetszett, hogy nap mint nap valakinek ételt juttatok az asztalra, ruhát adok és még sorolhatnám.

Ez tulajdonképpen csak abból a szempontból lényeges, hogy egy példát hozzak fel arra amikor az ember kezdi megtalálni önmagát. Tutira nött az önbizalmam, bár ez kedv függö is és ma már olyan Nök néznek/bámulnak meg az utcán akikröl eddig csak álmodtam.

Úgyhogy vesd el ezt a buta gondolatot és vágj bele a dolgokba, ha nem tetszik valami akkor változtass.

22/F

Persze hogy megoldás.

Többet nem lesz semmilyen gondod.

az öngyilkosság semmire nem lenne megoldás, (lehet, hogy ezt a kérdést is csak azért tetted fel, hogy felfigyeljenek rád) És ezt ne vedd sértésnak, mert én is ezt csináltam. Teljes elkeseredettség, kilátástalanság... megértelek. De soha nem szabad feladni!

Csak próbára tesz az élet, hogy meddig bírod. És ha egyszer jön valaki, akivel szeretitek egymást (mert jönni fog, csak idő kérdése), akkor sokkal többre fogod értékelni, mintha csak úgy az öledbe hullana.

Próbálj meg bulikba, múzeumokba járni, vagy tömegközlekedést használni. Ismerkedj, és lesz, akinek tetszeni fogsz:)

Sok sikert