Állatok ellen való agresszió elég lehet egy kapcsolat szakítására?

Nálam az lenne, aki ilyet mondana a macskámra, többet be sem engedném az ajtón. Nekem az exem nem volt ugyan agresszív, de néha üvöltözött a macskával, meg ritkán előfordult, hogy rácsapott (nyilván nem izomból), ilyenkor azért kiábrándultam belőle kicsit, annyi szerencséje volt, hogy amúgy ha nem dühítette fel, akkor imádták egymást, együtt aludtak összebújva, simogatta, játszottak, szóval nem utálta a macskát, de nem értettem, minek ez a dühöngés néha. Pl ha a szövetkanapét kaparta a macska (szóval még csak nem is bőr, hogy azonnal látszódjon, igazából 5 éves a kanapé, de nem látszik, hogy néha kapargatja), simán rácsapott, én meg mondjuk ilyenkor fogom, felemelem és arrébb rakom, olyankor megy és megkeresi a saját kaparóját🤷‍♀️

A mostani párom viszont sokkal jobb ezen a téren, neki pl nyula van, aki szintén tud rombolni meg rosszalkodni, de szerencsére egy véleményen vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ezek az állatok nem értik az agressziót, nincs nevelési hatása, ő soha nem kapja fel a vizet az állat viselkedésén. A kanapét meg újra lehet kárpitozni, ha kell.

Exemnél is elgondolkodtam néha, hogy nekem ez nem kell, de a kérdésben vázolt helyzet elég egyértelmű lenne.