Annyira munkamániás, hogy ?

Hogy azt sem venné észre, ha már nem volnék vele. Egyszerűen túlmegy a határaimon az érzelmi hanyagolás amit kapok. Lényegében a munkára hivatozva vagyok hanyagolva, és mindig a legutolsó helyen vagyok emiatt. Alig kommunikálunk, és amikor felhozom a problémát, ingerült lesz. Az egyetlen megoldást a szakításban látom, pedig szeretem őt nagyon, de az is igaz, hogy az érzelmem kezdenek lanyhulni, mert annyira kb nulla a figyelem és törődés, hogy lassan semmi sincs ami életben tartaná az érzéseim. Jó ideje kenyérmorzsákat szór, és ebben kimerül a kommunikáció. Amikor találkozunk akkor minden jó, de a köztes időszakban teljesen feleslegesnek érzem magam. Valóban menthetetlen, és csak a szakítás marad?