10 èv után más nő is èrzett így?

Persze, hogy más is érzett már így. Pont tegnap botlottam bele egy Tiktok videóba, ahol az volt a kérdés, hogy ha újra kezdhetnéd az életed, akkor vállalnál e gyereket? És a nők többsége azt írta kommentbe, hogy nem. Meg is lepődtem, hogy már a magyar nők is simán "kimondják" azt, amit senki nem akar hallani.

Ezzel a témával (Regretting Motherhood) Magyarországon nem nagyon foglalkoznak, pedig érdemes lenne róla beszélni. Talán egy hölgy van, aki belemerül a dologba, de rá sem figyelnek túl sokan.

Kérdező, keresd FB-on Murinai Angélát, neki van egy zárt csoportja, ahol rengeteg nő ugyanúgy érez, ahogy te. Sokat lehet a témában olvasni, nagyon megértő ott a közösség, nincsnek ítélkező kommentek.

Egyébként én is ugyanezt érzem, amit te. 13 éve együtt, 2 gyerekkel, és napról napra jobban utálom magam, amiért nem maradtam szingli.

Tudom, hogy ebben az esetben ez már huszadrangú kérdés, de: A férjed legalább teljes értékű apa, részt vesz mindenben a gyerek körül? Háztartást ketten viszitek?

Még annyit, hogy nagyon megértelek, sokan vannak úgy, mint Te.

A kérdést csak azért tettem fel, mert ha még gyakorlati dolgokban sincs segítséged (a lelkieken túl), akkor totál megértem, hogy a halál f...szába kívánod az egészet, napi szinten.

Pont ebből a megfontolásból nem lesz sose gyerekem és férjem sem. Valahogy mindig tudtam hogy ekkora kötöttség nekem nem való. 7 éve vagyok együtt a társammal, le is tisztáztuk ezt az elején.

Szerintem bátor dolog volt tőled, hogy kimondtad, ez neked nem való. Változtathatsz rajta, de akkor nem szabad gyengének lenned. Iszonyú sokan megbánják hogy szülők lettek. Nyilván nem a gyerekeken kell elverni a port, de ki kell állnod az elhatározásod mellett. Ülj le a férjeddel beszélgetni és kultúráltan megoldani ezt a problémát.

Drukkolok neked!

[link]

Itt a videó.

A férjem tudja, nem igazán érti és reménykedik, hogy ez majd változni fog.

11 éves a fiam (érte rengeteget küzdöttünk) és 7 hónapos a kislányom, őt nem terveztük, de az orvos "maga meddő" kijelentése után nem védekeztünk, ami hiba volt. Ettől függetlenül szeretjük, és vigyázunk rá.

Viszont bennem egy világ omlott össze, mikor kiderült a terhesség, mert nagyon sok más tervem volt. A szülés előtt nagyon jó volt a házasságunk is, mostmár rá sem bírok nézni a férjemre, a szagát sem tudom elviselni, így nem is fekszem le vele. Biztos, hogy tönkre fog menni a kapcsolat, de már az sem érdekel🤷‍♀️

38+

Igen,a férjem előtt nekem sem kellett gyerek. Ő nagyon szeretett volna, így én is akartam, de ha vissza gondolok, szerintem csak miatta.

Férjhez menni sem akartam🤷‍♀️

És igen... én is minden nap bánom, ezenkívül nagyon dühít, hogy nem lehet visszacsinálni.

Bezzeg ha nagykorában valamelyik gyerek híres és gazdag lenne, akkor bezzeg dicsekednél vele, hogy az én fiam/lányom!

Nem is tudom hogy lehet valaki ennyire szeretetet adni képtelen. Mert ez erről szól, azért nem bírod az anyaságot, mert nem is szereted a gyerekeidet. Végtelenül szomorú!