Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítani betegen? ugye nem vagyok olyan rosszember?
Nem kötelességed mellette maradni. Ha én lennék ilyen beteg, el sem várnám a páromtól, hogy mellettem maradjon és végignézze, ahogy leépülök és meghalok.
Viszont a te helyzetedben én képtelen lennék elhagyni, akármennyire is lélekőrlő a szituáció. Pláne, ha senki nincs, aki támogassa utolsó napjain.
Milyen stádiumban van, mennyi ideje van még hátra? Van ideje felvenni bárkivel a kapcsolatot, aki tudná őt istápolni, ha romlik az állapota? Vagy már ágyhoz kötött tehetetlen és hetei vannak hátra? Azért ez sem mindegy... Nagyon nehéz szitu, az biztos.
Én nem hagynám el, gondoskodnék róla.
Szerettük egymást, együtt éltük meg az életünk egy szakaszát. Egymás nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk.
Akkor is ezt tenném, ha közben lenne valakim, akivel megszerettük egymást, aki ebben erkölcsi támaszom.
Kidobni valakit mint a “romlott ételt”, “elhasznált bútort”, tisztességtelen.
5#-ös vagyok.
Amúgy nem érdekel mások véleménye. Nem azert gondoskodnék róla, mert hogy “mit szólnak mások”.
Hanem azért, mert az a fontos, hogy én mit tartanék önmagamról, mit diktál a lelkiismeretem.
A másik amúgy= mindenki visszakapja azt, amit másoknak ad vagy nem ad.
Ez karma, sors, mintázat, amit továbbadsz, mindenki nevezze, aminek akarja.
Ahogy én bánok azzal, akivel az életem egy részét leéltem, azt fogom visszakapni mástól. Nem tudatosan (talán), de a mintát, a példát én sugallom.
Mi lesz, ha...
Mi lenne, ha növesztenél gerincet?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!