Nem tudok felnézni a páromra, de szeretem őt. Van értelme még folytatni?

Mielőtt nekem esne, bárki, erős bűntudatom van amiatt, hogy nem tudok rá felnézni. Nagyon szeretnék, mert nagyon szeretem őt, de úgy érzem kicsit “elfejlődtünk”, nem érzem magam mellette nőnek, nem érzem magam biztonságban. Tavasszal végzek az orvosi egyetemen, meg is van már a leendő munka helyem. Van sok célom, és teszek is értük, halad előre az életem, úgy érzem emberileg is fejlődök, amihez hozzájárul, hogy 4 éve pszichológushoz járok. Lassan szeretnék családot alapítani, amit mindig a párommal képzeltem, de kezd bennem meginogni…Okos ember, de belekezdett 3 egyetembe is és egyiket sem fejezte be, semmi kitartás nincs benne, igaz dolgozik, de abból a pénzből örül ha nagy nehezen magát ellátja, ráadásul ez olyan munka ami nem igényel még csak középfokú végzettséget sem. Ráadásul semmi terve a jövőre nézve, semmi ötlet, hogy mi mást csinálna. (Mert ezt utálja.) De nem csak a munkában nincs ambíciója, edzeni is többnyire csak én járok rendszeresen, hiába hívom. Kulturalis programra sem vevő, van, hogy velem tart, de nincs rá igénye…Gyakorlatias/műszaki dolgokban is jártasabb vagyok(alapszinten, csak ami az élethez kell), szerelni/fúrni stb meg nem akar és sosem csinálta. Főzni nagyon jól tud, informatikához is egészen ért, de úgy érzem nem nagyon van olyan dolog, amiben kibontakoztatná a férfiasságát, amiben úgy érezném, hogy jobb nálam és támaszkodhatok rá…