Betegesen féltékeny, van értelme folytatni?

1 hónapja ismerkedek egy férfival, kb mostanra lett kimondva, hogy együtt vagyunk. Soha nem bízik meg bennem, pedig okot erre nem adtam. Ez valószínűleg amiatt van, hogy neki nincsenek barátai, se hobbijai, így k.rvára ráér engem ellenőrizgetni, meg baszogatni. Csak hogy az elmúlt 1-2 hétből hozzak néhány példát:

- meg kell vele osztanom a tartózkodási helyemet, hogy mindig lássa merre vagyok.

- egyik nap este 10-kor bealudtam, mert az előző napokon keveset aludtam, fáradt voltam. Általában későn fekszem le, most éppen korán sikerült elaludni, amiről őt előzetesen nem tájékoztattam. Kiverte a balhét, hogy biztos valami fickót áthívtam magamhoz és vele voltam. Mondtam neki, hogy nem, amúgy is menstruálok, hol van ebben a logika? Erre meggyanúsított, hogy akkor biztos “csak” lesz.ptam. Nem hitte el, hogy aludtam, elkérte a telefonomról az alváskövető adatait, hogy tényleg aludtam-e.

- átmentem anyámhoz, amiről neki előzetesen nem szóltam, csak amikor már ott voltam. Meggyanúsított, hogy biztos nem is ott vagyok, küldjek neki képet. Küldtem képet, mire azt találta ki, hogy az már biztos régebbi kép és valójában nem is anyámnál vagyok.:)

- elmentünk együtt valahova, amikor is elköszönésnél ránéztem a férfinemű személyzet egyik tagjára, kb 2 másodpercig néztem, amíg vártam, hogy visszaköszönjön, mire ebből hatalmas balhét csinált, kb mindennek elhordott, mert ránéztem egy férfira elköszönés céljából.

- ha nem írok neki vissza 10 percen belül már kombinál, hogy biztos megcsalom, ezt meg azt csinálom, őt leszarom stb.

- már az sem elég neki, ha megosztom vele a tartózkodási helyemet, be akarja kamerázni a lakásom, hogy mindig lássa éppen mit csinálok.

Ezek mellett a személyisége is elég kiállhatatlan, pl folyton ő generálja a veszekedést a tévképzeteiből, majd amikor meg akarom magam védeni, meg sem hallgatni, csak rám förmed, hogy nem érdekli, hagyjam abba. Amikor meg én csípem fülön valamilyen hazugsággal, akkor azt nagyon ügyesen megfordítja a javára, és elkezd engem támadni, valami tök oda nem illő dologgal, hogy a végén nekem kelljen magyarázkodnom, és ő legyen megint az áldozat. “A legjobb védekezés a támadás” stratégiát folytatja, ezt már megfigyeltem. Bevallotta, hogy ő soha nem kér bocsánatot semmiért, szerinte ő tökéletes, mindig mindent jól lát és gondol.

Mi a véleményetek, van értelme folytatni, vagy az ilyen sosem fog megváltozni? Kezd nagyon elegem lenni belőle.

27 évesek vagyunk mindketten.