Ő is ugyanúgy hibás, mint én?

A párommal lassan 4 éve vagyunk együtt, kb 1,5 éve kezdődtek a verekedések. Olyankor szokott kialakulni, amikor nem válaszol egy kérdésemre csak, csak direkt nem hallja meg. Engem ez nagyon felidegesít, és minden verekedés emiatt van.. hiába kértem meg, hogy ilyenkor válaszoljon, csak azért se. Én ütök először (pofon), utána ő nekem esik, majd ököllel üt ahol ér (volt, hogy arcom is bedagadt tőle), lefog az ágyon, rátérdel a kezeimre és pofoz teljes erőből. Próbálok védekezni meg támadni, de csak még idegesebb lesz. Az utóbbi 2 alkalommal pedig majdnem ájulásig fojtogat. Közben lehord mindennek. És annyira szoktam sírni és könyörgök neki szószerint, hogy ne fojtogasson, de azt mondja, ha csendben maradok, nem sírok és nem beszélek elengedi a nyakam (ekkor ugyanúgy rajtam ül és a kezeimen térdel). Konkrétan halálfélelmem van ilyenkor tőle, és az jut eszembe, amikor a hidegvérű gyilkosok fojtogatják az áldozataikat. Szemrebbenés nélkül fojtogat, konkrétan majdnem eszméletvesztésig. Ha menekülök, ha hangosan sírok is fojtogat. A telefonom nem engedi odaadni nehogy hívjak valakit. De ezeken kívül meg imád engem, mindig aranyosan bánik velem. De ilyenkor darabokban van a szívem, de nagyon szeretem. Terápiára sem akar menni, mert hogy vele nincs baj, csak velem.

Tudom, hogy nem szabad először megütnöm, de annyira felhúz, hogy nem tisztel..

1 éve élünk együtt..

Tudom, hogy ott kéne hagynom, de szeretem.

Mindketten a huszas eveink elején járunk.

Köszönöm a válaszokat!

Kérek mindenkit, hogy ne menjen àt kioktatásba és ócsárolásba. Ha esetleg valakinek volt hasonló tapasztalata, kérem írja meg, akár privátban.