A párom az eljegyzést tervezgeti 5 éves kapcsolat után, de állandóan a pénzen veszekszik. Nem tudom, mi tévő legyek? (27/l)

A párommal 5 éve vagyok együtt, voltak olykor-olykor problémáink, de mindig megoldottuk őket.

Viszont a pénzen való veszekedés mindig úgy elfajul, hogy ilyenkor rájövök, hogy nekem erre nincs szükségem.

Jogi egyetemet végeztem, Jelenleg 4 órában dolgozok, mert készülök a végrehajtói szakvizsgára, ami azt jelenti, hogy jelenleg sajnos 200.000 Ft alatti a fizetésem, ami sajnos nem túl sok, de ez egy átmeneti időszak.

A párom nem igazán segít ki, azon kívül, hogy a bevásárlásokat intézi az élelmiszer terén, ami persze nem mondom, hogy kis segítség, de otthon úgy nevelkedtem, hogy m,indig segítettem a szüleim vállalkozásában és ezért busás zsebpénzt kaptam, így sajnos, vagy nem sajnos, de hozzászoktam a jóléthez, szeretek magamra igényes lenni, azonban erre most nincs sok időm a tanulás mellett.

A párom millió fölött keres, azonban még egyszer sem kérdezte meg hó végén, hogy minden rendben van-e, van-e mindenre pénzem, ő egyszerűen csak hozzászokott, hogy valahonnan mindig van pénzem, valahogy megoldom hó végén is a fodrászt, a manikűrt, stb.

Mert azt persze szereti, hogy mindig szép a hajam, mindig igényes a körmöm, mindig szépen fel vagyok öltözve, és büszke rám, és nem veszi észre, hogy én majd meg szakadok, hogy ezt egy 150 ezres fizetésből fent tudjam tartani havonta.

Ma mennem kellett fodrászhoz és egyszerűen nem maradt pénzem rá, de délután tudtam, hogy kapok még pénzt a szüleimtől a munkámért, így kivettem a széfből egy 20-ast, gondoltam majd délután visszarakom.

Erre hatalmas üvöltözés lett a vége, mert reggel elkezdte számolgatni a pénzt és észrevette, hogy kivettem egy 20 ezrest. "Tolvaj vagy" és társai.

Erre visszaadtam, de mondtam, hogy visszaraktam volna délután, meg, hogy fodrászra kellett volna.

Pár héttel ezelőtt megtaláltam az eljegyzési gyűrűt a zsebében.

Nem értem, hogy hogy tervezgethet valaki esküvőt, meg közös életet valakivel, úgy, hogy láthatóan nem áll készen rá, mert 20 ezer forint miatt tajtékzik.

Persze, én meg szólhattam volna, de azt hittem délutánig ez nem tűnik fel, abban meg biztos voltam, hogy nem adna fodrászra.

Én lassan 30 évesen már nem 20 ezer forintokon szeretnék hadakozni.

Anyáméknál sosem láttam ilyet. Pl. amit mosás előtt apa zsebében talált az automatikusan az övé lett, stb.

Én egyszer próbáltam megtartani így pár ezer forintot és egyből észrevette és követelte rajtam.

Hogy tudnám vele megbeszélni, hogy én nem tudok így élni és nincs semmi biztonság érzetem mellette?