Melyik a jobb? Egy kihűlt párkapcsolat, amiben már szinte csak barát a két fél vagy a magány?

Én biztos nem maradnék egy már nem működő kapcsolatban, de, én egyedül is kiegyensúlyozott tudok lenni. Szóval, nálam könnyű a választás (mostmár).

Voltam olyan kapcsolatban, ahol már nem kaptam meg azt a törődést, ami szerintem alap lenne egy kapcsolatban. Szörnyű volt, frusztrált, hogy nem jó, hogy nem vagyok elég, hogy nem élvezi a társaságom (bár én se élveztem már az övét), hogy csak megy az idő és benne ragadunk ebbe a semmibe. Akkor ért meg a dolog a szakításra, mikor már folyamatosan frusztràlt a jelenléte. Mikor boldogabb voltam otthon egyedül, mint vele és már gyomorgörcsöt okozott ha hazaért, nem örömet.

Többet nem várnám meg ezt a szintet. Évek mentek pocsékba mert ragaszkodtam valamihez, ami már nem is létezett.

A mai napig szeretem őt, de párkapcsolatban nem működünk. Két szakítás és 8 év kellet, hogy ez kikristályosodjon.

Vannak kapcsolatok, amiket nehéz lezárni, de ha egyedül vagy, legalább az esély adott valami újra, valami jóra. Amíg kapcsolatban vagy, addig tényleg csak ülsz a pálya szélén és megy az idő.

Ha ígyse, úgyse kapod meg amire vágysz, akkor már jobb egyedül, nyitottan az újra, mint társas magányban egy kapcsolatba zárva.