Valaha el fog múlni ez az érzés?

3 éve “szakítottunk” egy sráccal. Azért teszem idézőjelbe mert nem teljesértékű kapcsolat volt.

Az egyetem elején ismerkedtünk meg, első látásra szerelem volt. Olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, befejeztük egymás mondatait, olyan volt vele mindig mintha “hazaértem volna”, nem csak a szerelmem volt habem a legjobb barátom is. 4 évig tartott ez az egész. Sajnos rossz időben találkoztunk, mindkettőnk életében sok zűr volt akkor, hol együtt voltunk, hol szakítottunk, de nem bírtuk egymás nélkül, sgyütt sírtunk nevettünk, világmegváltottunk, de nem tudtunk elszakadni, se veled se nélküled kapcsolat volt. Amikor annyira szereted a másikat hogy az már elviselhetetlen.

Én mondtam ki végül, hogy elég, mert kezdtem rámenni. Megszakítottam minden kapcsolatot és vissza se néztem. Lediplomáztam, éltem az életem, lett egy párom aki nagyon szeret, aki mindent megtenne értem, én is szeretem őt. Szeretem, de nem úgy, nem olyan erővel és szenvedéllyel mint azt a srácot. Sajnos sokszor eszembe jut, hol lehet, mi lehet vele, mit csinálhat. Nem tudom hogy nornális e 3 év után ezt érezni, de sokszor a sírás kerülget hogy miért nem működött mert úgy éreztem, hogy ő a nagy ő.

Mit tennétek? Egyáltalán miért van ez, hogy 3 év után is ezt érzem? Nem tudom mit tegyek, össze vagyok zavarodva.

28N