Nem vagyok szerelmes a barátnőmbe. Elítélendő lenne együttmaradni vele? Egyáltalán hogy szeressek belé újra?

Dehogynem kérdező. Hiszen dugod annak ellenére, hogy nem vagy szerelmes belé és tudod, hogy ő az beléd. Nem tudom hány éves vagy bár igazából nem is fontos. Az a lényeg, hogy egoista vagy, aki imádja, hogy szeretik távolról, egyedül akkor hiányzik ő neked ölelés mentén. Amúgy magasról tojsz az érzéseire mert a saját érzelmeid elégíted ki. Jó érzés, hogy oda van érted. Meg fogod várni míg ő ki nem rak téged, vagy a harmadik személyt és vele lépsz majd le.

Nyugodtan mehetne a "szeretett"barátnőd haza szülőkhöz, testvéréhez, rokonhoz, vagy albiba tőled külön. Nem akarod, hogy menjen, mert akkor nem lesz kit dugni.

Barát se csinál ilyesmit a másikkal, megmondja őszintén, hogy mi a helyzet még barátság extrákkal kapcsolatban is. Te meg qssolsz mert szeretnéd megtartani a sütit és egyszerre megenni is. De nem lehet!

Döntsd el, hogy őszinte leszel-e vele és majd ő dönt, hogy veled marad-e, vagy kirakod és nem alázod tovább, tartod őt hazugságban, sötétségben.

Utolsó mocsakék húzás amit csinálsz jól írta valamelyik válaszoló. Képzeld el fordított esetben, hogy csak szexre és társaságra lennél jó miközben te full szerelmes lennél. Jól esne???

Egyetemistáknak nincs lakhatás biztosítva, lakótársakkal nem lehet együtt élni? Egyeteme mellett nem dolgozik? Hitelt nem adnak neki? Azt írtad, hogy jó vele a szex, hogy barátnak tartod. Te barátság extrákkal fajta kapcsolatot akarsz úgyhogy ne ölelgessen sűrűn, csak amikor neked esik jól. De az nem lehetséges ha szerelmes beléd. Kérdezd meg, hogy egyáltalán az-e beléd, talán nem az, csak ragaszkodik mert másra nem számíthat. Nem látok bele a fejébe, lehet ő se szerelmes beléd. Viszont ha az, ha nem az köcsögség, hogy fogalma sincs az érzéseidről. Barátság extrákkal kapcsolatban sem lenne fair amit csinálsz.

A szerelmet nem lehet vissza varázsolni. Az a pillangós állapot már nem tér vissza.

Nem is az a baj valójában, hogy nem vagy szerelmes hanem az, hogy még ölelkezni se esik jól. Észre fogja venni, mert az az idő is eljön, hogy még puszilkodni se lesz jóleső. Nem úgy fogsz még jobban reagálni mint egy szerelmes fiú/férfi.

Azt kérdezted, hogy elítélendő-e amit művelsz. Egyértelműen az és légvárakat építgetsz ha te abban reménykedsz, hogy majd (újra) szerelmes leszel belé.

Lejegyeztem mit kéne csinálni, hogy tudjon dönteni, más is túlesik szerelmi bánaton, más két gyermek mellett kezd új életet. Úgy döntesz ahogy akarsz, de biztos vagyok benne hogyha mással össze ismerkedsz akibe belezúgsz ugyanúgy választás elé kerülsz és valószínű, hogy nem a mostani párod kerül ki győztesen.

Húzod mindkettőtök idejét, nem mersz szembenézni önmagaddal, a következményekkel, de hiába folytatsz strucc politikát úgyis muszáj lesz ki dugni a fejed a homokból...

#34 Szerintem meg nem jelenthető ki ennyire stabilan, hogy a kérdező nem szerelmes. Itt vagy van valami gond a háttérben, ami vagy kibeszéletlen párkapcsolati probléma, vagy valami, ami csak a kérdezőt érinti. Nem tudom, extra stressz, esetleg valami mentális nehézség. Vagy az a "baj", hogy mivel még nem fordult ilyen komolyra egy kapcsolata sem, így nem ismeri azt az érzést, amit most érez.

Mármint nézd meg jobban, hogy miket ír, ahhoz képest, hogy szerinted csak önbizalomnövelőnek meg dugni tartja meg a párját.

-Hiányzik neki, ha nincs ott

-Nem akarja megbántani

-Boldoggá akarja tenni

-Az ölelés nem esik jól neki, de szereti, hogy a barátnője mosolyog egy ölelés után

-Ragaszkodik hozzá, sőt, el se tudja képzelni, hogy mással legyen, rá se tud nézni másra

-Ha a szakítás után együtt élnének, akkor nem bírná ki, hogy ne ölelje meg a lányt, ha az sír

Azért ez jelez valamit. Innen nem esélytelen menteni a menthetőt.

Kérdező:

Biztos, hogy a barátnőd iránti érzésekkel van baj? Mármint nem állt be valami változás az életedben, ami miatt stresszesebb vagy, kimerültebb vagy? Egyébként milyen a közérzeted?

Vannak még közös programjaitok, egyáltalán miket csináltok együtt?

Mit érzel, ha arra gondolsz, hogy szakítasz vele, elmegy, nincs többé? Egyáltalán szakítottál volna már, ha lenne hová mennie?

Mi az, amit szeretsz benne?

#35:

Ő maga írta, hogy nem szerelmes belé!

"Nem vagyok szerelmes a barátnőmbe. Elítélendő lenne együttmaradni vele? Egyáltalán hogy szeressek belé újra?"

Miért akarod neki bemagyarázni, hogy szerelmes?

Milyen párkapcsolati probléma lehet kettőjük között, hogy úgy érzi kiszeretett belőle másfél év után? Vagy milyen mentális állapot, nehézség?

Munkahelyi gondok esetén nem szeretsz ki a másikból és túlnyomórészt ha úgyis történik akkor az érzések váltakoznak, hol úgy érzi, hogy nem tud nélküle élni, ő a mindene, szerelmes és hol úgy, hogy legjobb lenne tőle külön.

"Pl ha elalvás előtt hozzámbújik, akkor az jár a fejemben, hogy mikor kezd már el végre forgolódni és enged el. És ez az érzés nagyjából mindennapos az elmúlt másfél-két hónapban. Amikor a barátnőjénél volt egy hétvégét akkor tökre hiányzott az érzés, hogy hozzámbújjon, azt hittem utána jobb lesz, amikor hazajön, de nem."

Másfél hónapja úgy érez, hogy egyáltalán nem szeretné, hogy hozzábújjon, megölelje.

Persze az érzést ami volt nem akarja valószínűleg elengedni, nem akarja, hogy ő kerüljön ki bunkóként a sztoriból és persze a szex káprázatos.

Az egy nagy nulla, hogy amikor nem volt vele a barátnő és "hiányzott" neki mert nem őt hiányolta a szó szoros értelmében hanem a társaságot, hogy valaki figyelemmel legyen iránta.

Ha tegyük fel a kérdést kiírta volna korábban akkor azt írnám én személyesen, hogy várjon egy picit még hátha csak egy pillanatnyi összezavarodott állapot, de már másfél hónap telt el.

Mint írtam nyugodtan várjon ha szerinte megérdemel annyit az egész. Véleményt várt hát én egyetértek a többséggel. Ez a kapcsolat haldoklik és hiába élesztgeti fel szexszel, programokkal, akár pszichológussal, párterápiával nem lesz haszna egyiknek sem.

(Mellesleg ha te valakit kedvelsz, jó a társasága és a szexuális élet akkor ő neked a barátod akivel szexelgetsz.

Ha nem szeretett bele időközben vagy kiszeretett belőle már nem lesz szerelmes. Ezek tények, kétszer ugyanabba az emberbe nem szeretsz belé és ha nem lettél belé szerelmes másfél év alatt akkor már nem is fogsz szintén.)

Mint ahogy a #26-os válaszomban is írtam, szerintem itt a felelősségtől ijedt be a kérdező.

Mert ha a szerelem részét kivesszük a történetből, akkor látható hogy olyan szempontból van nyomás a kérdezőn, hogy felelősséget vállalt egy olyan nőért akinek nincs hová mennie, nem képes megoldani a lakhatását.

Vagyis ha ő kiteszi a lakásból akkor lelkiismeret-furdalása lesz.

Lehet hogy nem is szerelemről van szó a kérdező részéről, hanem kvázi mintha a gyereke lenne a nő, felelősnek érzi magát a nő lakhatásáért. Csak ugye így akkor sajnálatból marad vele, azon kívül hogy egyébként jól kijön a barátnőjével, de nagyobb a felelősség érzése iránta.

De az is lehet hogy kevés a kérdezőnél az "énidő", mivel a barátnője mindig vele van, pl. sosem megy haza a szüleihez. Ezért lehet hogy csak több énidőnek kellene lenni, mikor nem az van hogy minden percet együtt töltenek a munkán kívül. Van aki például ettől sokall be. Minden jó, de nem bírja az egyik fél a folyamatos együttlétet.

Szerintem a kérdező azért parázik, mert fél felelősséget vállalni a nővel kapcsolatos dolgokért (lakhatás). Olyan ez mint a gyerekvállalás. Tudja az ember hogy ha bevállalja az minimum 20 év elköteleződés. És akkor azt csinálni kell ha akarja később, ha nem. Mert a felelősség az övé.

Lehet hogy még minden jó, de már előre tekint hogy mi lesz később ha majd mégsem kérne ebből a kapcsolatból. Igazából a kérdező a jövőtől fél. Már előrevetíti tudat alatt hogy ha később szakítás lenne, hogy bírná lelkileg hogy utcára kellene rakni a nőt.

Pontosan azt írtam és mégse "igaz" a pontozás alapján. Pedig a felelősségtudat, az elkötelezettség együtt jár egy komoly kapcsolattal bár kétség nem fér hozzá, hogy barátságban, munkahelyen, családban is az embernek.

Nyilván hogyha a kérdezőből hiányzik ilyesmi hasonló, gondolom, hogy igen elvégre nem volt még ettől komolyabb kapcsolata akkor az éretlenség, vagy valamilyen rossz családi séma a bűnös.

Viszont mindenféleképpen, bármilyen szemszögből is nézzük ezt a történetet szerelemről nincs szó és nagyon valószínű (szerintem ez a reális verzió), hogy mégcsak szerelmes sem volt a barátnőbe és most esik szét a kapcsolat apródonként lassan de biztosan mint a kártyavár lassítva.

Ezen nincs mit idealizálni.

Semmi értelme olyanokkal elő jönni, hogy a nehézségek, vagy a mentális állapot nem kedvező, mert az első esetben nem szeret ki senki a másikból. Igazából még akkor sem ha megcsalás zajlik le, vagy szakítás. Az ember attól még szerelmes! Második esetben pedig ha a kérdező lelke/elméje nincsen rendben akkor sem kéne kapcsolatban lennie hiszen a párját is lehúzza maga mellé a mélybe, de még akkor se ha infantilis egy kapcsolathoz.

Az nem párkapcsolat, hogy a szex a mozgatórugója és valahol, valamilyen mértékben sajnálkozás, valamennyi adag bűntudat holott a valóságban csak azért van vele, hogy legyen állandó szexpartnere és persze társa, aki szereti, akitől jól érezheti magát.

A barátnőnek számítani kéne arra, hogy egy kapcsolat nem mindig tart "örökké", sokszor végződik korábban és úgy kéne igazítani az életét, hogy egyszer csak egyedül marad(hat)/t.

Nem kéne senkinek a másikra támaszkodni.

Ha a kérdező vár, tovább marad ebben a "kapcsolatban" annál tovább benne ragad akár 10 évet is és előbb utóbb mindketten boldogtalan lesz, vagy jön a harmadik személy aki majd "átrendezi" a forgatókönyvet...

#36,38

"Ő maga írta, hogy nem szerelmes belé!

'Nem vagyok szerelmes a barátnőmbe. Elítélendő lenne együttmaradni vele? Egyáltalán hogy szeressek belé újra?'

Miért akarod neki bemagyarázni, hogy szerelmes?"

Az a baj, hogy abból indulsz ki, hogy biztos igaz, amit írt a kérdező. Még csak nem is kell tudatos megtévesztésnek lenni, elég, ha saját magát veri át, és azt mondja el nekünk. Ráadásul a leírtakat is csak ízlés szerint válogatva veszed figyelembe, mert arra pl nem reflektálsz, ahol arról ír, hogy nem tudja pontosan, hogy mit érez. Konkrétan mindent ignorálsz, ami nem igazolja a narratívádat, miszerint a kérdező egy rossz ember, aki kihasználja a lányt.

De maradjunk annál, hogy ok, leírta, hogy nem szerelmes. Ez önmagában semmit nem jelent, lehet akaratlanul is valótlant állítani, sőt, az agyad át tudja verni sajátmagát. Nekem pl vannak olyan emlékeim, amik sosem történtek meg velem , csak valamiért hazudtam mondjuk a szüleimnek, és olyan sikeres lett a kamu, hogy ha rágondolok, akkor először úgy villan fel a fejemben az emlék, mintha nem magamnak kreáltam volna az emléket, és úgy kell tudatosítanom fejben, hogy xy esemény amúgy sosem történt meg.

Érzelmek terén is simán át tudja verni magát az ember. Kérdező esetében például jó lenne tudni, hogy azért nem vágyik az ölelésekre, mert elmúlt a szerelem, vagy van valami másik ok, ami miatt nem vágyik az ölelésekre, de mivel nem ismeri az okot, így levonta a következtetést, hogy a szerelem múlt el.

"Semmi értelme olyanokkal elő jönni, hogy a nehézségek, vagy a mentális állapot nem kedvező, mert az első esetben nem szeret ki senki a másikból."

Ez a kiindulási alap már ott hibádzik, hogy biztosra veszed, hogy elmúlt a szerelem. Lehet nem múlt el, csak beárnyékolja valami az érzést ezért azt hiszi, hogy elmúlt.

Én se éreztem magam szerelmesnek, amikor egy közeli barátom meghalt balesetben, fiatalon. Én is azt hittem, hogy kiszerettem a páromból, folyamatosan szomorú voltam, az öleléstől egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam. Amíg depresszív állapotban voltam, addig nem is éreztem a szerelmet, pedig nem múlt el.

"Nyilván hogyha a kérdezőből hiányzik ilyesmi(felelősség, elkötelezettség) hasonló, gondolom, hogy igen elvégre nem volt még ettől komolyabb kapcsolata akkor az éretlenség, vagy valamilyen rossz családi séma a bűnös."

Vagy csak fiatal, rosszul alakultak a korábbi kapcsolatai. Who knows, az aktuális kapcsolata a kérdés. Nem időben mérjük a kapcsolat komolyságát, pl ha kapcsolatban vagy 12 és 16 éves korod között egy veled egyidőssel, randizgattok, lehet nem is aludtatok együtt soha az nem lesz annyira komoly, mint egy egy-másfél éves kapcsolat húszas éveid elején, aminél már együtt is éltek, hiába az utóbbi a rövidebb. Mindenkinek eljön egyszer az első komolyabb kapcsolat, amit még előtte soha nem csinált így, ott a csomó új érzés, új helyzet, nem mindenki fogja tudni rögötön kezelni, lehet bepánikol, összezavarodik valaki, de ez teljesen természetes. Viszont okozhat ez is olyan stresszt, hogy elhitesse vele, hogy nem szerelmes, miközben pedig de.

Igen, abból indulok ki amit írt. Nem magamból. Vagy ha már mégis akkor abból teszem, ami inkább reális lehetőség, mint az, hogy egyáltalán mégcsak szerelmes sem volt belé.

"Érdekes", hogy más kérdés alá, vagy akárhol olvasol utána SZAKÉRTŐK által akik az emberi pszichével, kapcsolatokkal, érzésekkel, szerelemmel és sok egyéb dolgokkal foglalkoznak le van írva milliószor, hogy micsoda a fellángolás és miért nem hosszú életű, de te akkor is kötöd az ebet a karóhoz, hogy de szerelmes. Leírtam egyértelműen többször, hogy simán adjon maguknak időt hátha valami előtör. De az én személyes véleményem szerint folosleges, nem fogja learatni a babérokat.

Vegyük példaként az említett haláli esetet, vagy valamilyen "keresztet" ha azzal jössz elő, hogy cáfolni tudd a tényeket.

Egyértelmű a többség esetében hogyha valaki szerelmes és gyászol nem esik jól neki az érintés, csók és főleg a szex.

Viszont a kérdezőnek a szexszel nincs gondja, az ölelés nem pálya nála másfél-két hónapja.

Nem igaz nagyrészt az sem, hogy az ember csak úgy kiszeret a másikból, ahhoz nagyon nyomós oknak/okoknak kell szerepelnie, de még akkor is előfordul, hogy szerelmes az ember csak inkább szakít, mert nem működik a kapcsolat.

A kérdező ha neked van igazad és még szerelmes akkor is kifelé tart és egyáltalán nem megfelelő érv sem a halálos, sem a munka, sem az infantilizmus.

Hogyha egyszer valaki nem eléggé érett, nem dolgozik önmagán, akár depressziós nem igazán való neki komoly párkapcsolat mert a másik félt is mint írtam lehúzza minden lehetséges téren és az már tényleg magas fokú egoizmus.

A szerelem nem múlik el ilyen rövid idő alatt, nem zavar össze ha te tudod, hogy az vagy, nincs olyan, hogy nem esik jól ölelkezni, de szexelni bármikor vevő vagy.

Ha olyasmi állna fönn, hogy azt nem esik jól, de a vigasz, támasz annál inkább akkor azt gondolnám, hogy igenis őszintén szereti.

De mivel világosan fekete fehéren bepötyögte, hogy a szex eléggé nagy szerepet játszik az egészben és mellette, hogy részben felelősnek érzi magát az életéért így csak azt tudom ismételni mint egy papagáj, hogy ez nem szerelem és mégcsak mély, őszinte szeretet se.

Valljuk be, legyünk őszinték az igazi szerelem és a szeretet később alakul ki. Most fürödni kéne a szerelemben és évek elteltével kialakulni a szeretetnek.

Nem tudom mióta ismeri a lányt, habár nem releváns mert kapcsolatban csak 1,5 éve vannak és ebben a friss stádiumban nem beszélhetünk egyik érzésről sem.

Olyan verzióban mint pl. hogy már együtt lennének 2,5-3 éve és írná, hogy nem szerelmes akkor talán elhinném, hogy még lehet szerelmes belé csak összezavarodott, de mivel nagyon korai bemondani az unalmast és barátként tekinteni rá akivel irtózatosan jó a szex nem írhatom, hogy szerelmes.

De a biztonság kedvéért még egyszer lejegyzem, hogy tessék várni, tessék dobják fel valahol a kapcsolatot ha attól biztosabb lenne az érzéseiben, tisztábban látna. Számomra egyértelmű minden, ez a kapcsolat az utolsókat rúgja (érzelmi téren).