Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem vagyok szerelmes a barátnőmbe. Elítélendő lenne együttmaradni vele? Egyáltalán hogy szeressek belé újra?
Másfél év után úgy érzem, hogy elmúlt a szerelem a részemről. Emberileg kedvelem, igazából szexuálisan is kívánom, de inkább olyan érzéseim vannak iránta, mintha csak barátok lennénk extrákkal.
Nincs harmadik fél a képben, igazából nem is történt semmi, ami ezt előidézné. Egyszerűen nem esik jól, ha megöleljük egymást, nem esik jól vele a csók, ha nem szex közben történik, és kellemetlenül érzem magam attól, ha alvás előtt simogatom a hátát, vagy ha bújik hozzám. Szerintem észre sem vette, hogy máshogy tekintek rá, mert igyekszem vele úgy viselkedni, mintha semmi baj nem lenne.
Igazából nem tudom, hogy szakítsak-e vele. Együtt élünk a nagyszüleimtől kapott lakásban, szóval ha vége, akkor neki kellene költözni. Az egyik gond az, hogy nincs hová mennie, sajnálnám elküldeni, nélkülem biztos, hogy nem tudná boldogulni, ha most rögtön véget vetnék a kaocsolatnak. Másrészt nem akarom összetörni a szívét. Látom rajta, hogy ő még mindig nagyon odavan értem, meg amúgy kedves lány, nagyon aranyos, gondoskodó. A társaságát kedvelem, mint barátot, és elveszíteni se szeretném. Másrészt ez lehet önzőn fog hangzani, de az együttléteink fantasztikusak, ő is elég kezdeményező, nyitott sokmindenre.
Jó lenne újra úgy hazamenni, mint az elején, hogy jajj, de jó lesz, átölelem, úgy, hogy jól is esik. Igazából szeretném újra úgy szeretni, ahogy a párját szereti az ember, de nem tudom, hogy ez hogy lenne megoldható. És nem tudom, hogy rossz húzás-e azért fenntartani a kapcsolatot, mert jó vele a szex, meg mert sajnálnám azt a helyzetet, amibe egy szakítás hozná. Mert végülis ez történne, ha nem változnának az érzéseim.
Megcsalni nem szeretném, ha felmerülne a harmadik fél akkor nem lenne kérdés, véget vetnék ennek, hogy ne csalják meh. De igazából nincs harmadik fél, meg nem is érzem, hogy szeretnék párt keresni, ha most szakítanék vele.
#1 Igazából ez egy jól működő kapcsolat az én érzéseimet leszámítva. Azt látom rajta, hogy boldog mellettem, így is boldoggá teszem. Igazából én se vagyok kifejezetten boldogtalan mellette, de hiányérzetem van. Konkrétan az hiányzik, hogy például úgy öleljem meg a páromat, hogy ne érezzem magam kellemetlenül.
Ez a kapcsolat lehetne nagyon jó, ha rendbejönnének az érzéseim iránta. És tökre szeretném, hogy ez megtörténjen, mert ilyen lánnyal, mint ő, még sosem találkoztam, és nem szeretném elveszíteni.
Elvegetálsz vele élete végéig, avagy szakíts mihamarabb. Döntés a tiéd!
U.i.: Azért mert szakítasz, nem muszáj utcára dobni. Ha nincs más lehetőség, pár hónapig akar maradhat nálad, míg talál valamit.
Mi lenne, ha elmennél egy párkapcsolati tanácsadóhoz? Csak úgy egyedül, hátha segít rendbe tenni az érzéseidet. Mert úgy látom, hogy a barátnőddel amúgy nincs gond.
De szerintem ez valamilyen szintig normális. Én se mindig ugyanolyan intenzitással szeretem a páromat. És nem ő változik, nem szól be, nem viselkedik velem másként, inkább engem érnek olyan hatások kívülről, amik elgondolkodtatnak. Biztos ezt akarom-e, stb.
Lehet, hogy egy szakember rendbe tudná tenni a gondolatokat a fejedben.
#3 Nem hiszem, hogy bármelyikünknek jó lenne, ha szakítás után hónapokig kerülgetnénk egymást, meg együtt aludnánk. Mármint neki nyilván rossz lenne minden nap látni engem, nekem meg elég rossz lenne minden nap látni, hogy sír, ki van bukva. Ha nem szakítok, akkor ő boldog, nekem meg nem rossz a helyzet.
#4 Nem nála jobbat akarok találni. Elsősorban jó lenne ezt helyrehozni. Csak tartok tőle, hogy ha nem sikerül és tényleg elég lesz ebből az állapotból, akkor utólag lesz olyan, mintha a szex meg a sajnálat miatt nem szakítottam volna hamarabb.
"ha felmerülne a harmadik fél akkor nem lenne kérdés, véget vetnék ennek"
Ha lenne harmadik fél, akkor nem sajnálnád a barátnődet hogy nincs hová mennie?
Olyankor általában egy két szóból megtörténik a szakítás és nem izgatna hogy szegény barátnőd mit érez vagy hol fog lakni.
Akkor már tisztességesebb ha szakítasz, de segítesz neki albérletet keresni.
Egyébként ha téged nem ismert volna meg soha, akkor hol lakna? A híd alatt? Akkor is valahogy megoldaná ha te soha nem kerültél volna be az életébe.
A másik meg az, hogy egyébként szerinted a 10-20-30 éve házas embereknél szerinted mindig 100 %-on lángoló szerelem van a felek között?
Én nem akarlak sem rábeszélni, sem lebeszélni erről a kapcsolatról, de azt te is láthatod hogy egy hosszú házasságban is a szerelem helyét átveszi egy mély szeretet egy idő után. Hogy ez kinél mikor következik be az egyénenként változó.
Ha te mindig csak olyan emberrel akarsz együtt lenni akibe folyamatosan lángolóan szerelmes leszel, akkor bizonyos idő után (kb. 1-3 évente) cserélgetheted a partnereidet életed végéig, hogy mindig meglegyen az "újdonság varázsa". Vannak ilyen emberek akik csak így tudnak létezni. Sokan ezért is csalják folyamatosan a házastársukat, mert ilyen típusok.
Persze azt sem mondom hogy maradj benne egy langyos, számodra kényelmetlen kapcsolatban. Neked kell mérlegelned hogy hosszabb távon mennyire érdemes váltanod. Lehet hogy a következő párkapcsolatodban is ugyanez lesz a szitu egy idő után. De akkor meg a te kötődési mintáidat lenne érdemes kielemeztetni egy pszichológussal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!