Felnőtt gyerek féltékenységével mit kezdjek?

De áruld már el, hol találkozol a lánnyal és minek?

A lány nem lakik az apjával, hanem a barátjával lakik, azt írtad.

22: Hát mért nem mész el addig?

Pár hete ismerhetitek egymást, de már nála laksz?

Itt te vagy, aki igyekszik kisajátítani.

Nem elég heti 160 óra együttlét? Nem tudod őket heti 6-8 órára kettesben maradni hagyni?

Ez sokszor olyan mint egy szerelmi viszony.

Exem is mindig a lányáról beszélt és mondta is hogy különleges a kapcsolat közöttük….

Az a lány mondjuk rendben volt lelkileg, szép volt, és nem csimpaszkodott az exem nyakában állandóan.

A férjem lánya viszont önértékelési zavarokkal ,önbizalomhiánnyal mindig tesztelgette hogy meddig mehet el.

2 szer akkora mint én és gyűlöl ezért. Folyamatosan szídja a vékony nőket.

Persze közben megeszik egy egész pizzát és a járása is olyan mint egy beteg fókának, csak vonszolja magát. Arca sem szép. Dupla akkora a feje mint egy átlag embernek.

Ahogy végignéz rajtam látszik hogy meg tudna ölni.

Én csak 1 dolgon imádkozom: hogy a közös kislányunk ne úgy nézzen ki…..

#19: Bontsd elemeire a problémát és próbáld külön-külön kezelni!

1) 20 éves gyerek 2 éves szinten, apuci pici bogara: ne foglalkozz vele! Majd felnő, a mostani állapot legyen az apja-anyja gondja.

2) az apja mindig az apja marad- igaza van, valóban az marad, nincs teendő.

3) Nem akar testvért- sajnálod, ha így érez, de az, hogy lesz-e testvérke, az a te és a párod döntése, tehát simán lehet, hogy lesz, annak ellenére, hogy ő nem szeretné.

4) Régi történetek, nosztalgia: normális, az ő közös életük, aminek az anyja is része. Ezt neked el kell tudnod fogadni, nyitottan, érdeklődéssel, mint a múlt egy elemét. Én a helyedben még bele is kapcsolódnék a beszélgetésbe, hogy : és akkor mi történt? Anya mit mondott? stb.

5) Féltékenység: ne foglalkozz vele, a lány felé ne add jelét annak, hogy féltékenynek tartod/érzed.

Amit tennék a helyedben:

1) megbeszélném a párommal, hogy legyenek olyan programjaik a lányával, ahol csak ketten vannak, hogy ne érezze a gyerek, hogy mindig belém botlik.

2) Megbeszélném a párommal, hogy- feltéve, ha tervezünk közös gyereket- hozza szóba ő is négyszemközt a lányának, hogy nem kizárt a kistestvér és ebben a lánynak vélemény nyilvánítási joga van, de beleszólási joga nincs.

Ha a párod az 1-2 pontokban OK, akkor maradnék, ha nem, akkor szakítanék, mint a szél, mert akkor itt nem csak a gyerek nem nőtt még fel, hanem az apja sem.:)

( Tapasztalatból írok, a páromnak is van ilyen nagy 'kisgyereke', de az én párom nagyon jól kezeli ezt, okosan, empátiával, nyitottan, teljes mellszélességgel vállalva, hogy szinte mindenben a gyerek igényeit is figyelembe vesszük, de kettőnk viszonyába nincs beleszólása, el kell(kellett) fogadnia, hogy mi ezentúl együtt élünk és kész. És klassz a gyerek, mert néha kóstolgat ugyan, de semmivel se beszólósabb, mint az én gyerekem. Normális egyetemista, aki még nem igazán találta meg a határait.

Szóval türelem, kialakul, de ehhez a párodnak kell értelmes felnőtt módra viselkedni és meghúzni a határokat.

#28: Jó, de akkor miért a gyereket fikázod? A gyerek egy későn érő egyetemista, a barátod meg egy éretlen felnőtt...

Tehát a gond a pároddal van, nem a gyerekkel!

Viszont akkor ez a valid kérdés: mit kezdjek az éretlen, engem nem felvállaló párommal? Erre pedig az a válasz, hogy : szakíts!