Felnőtt gyerek féltékenységével mit kezdjek?

Nő vagyok, a párom elvált, van egy 20 éves gyereke. Egyke a gyerek, és mindene apja. Eléggé el van kényesztetve, azt hiszi ő a világ közepe. A párom adja is alá a lovat. A lány ki akarja sajátítani az apját, a kapcsolatunk kárára. 20 évesen kikötötte az apjának, hogy nem akar testvért, velem meg közölte, hogy az apja mindig az apja marad. Gyakran előttem hozza fel a párom volt nejét, hogy tudod apa, amikor anya stb, meg beszámol az anyjának a dolgairól, és akkor ott előttem elkezdenek nosztalgiázni. Én ilyenkor végighallgatom őket, de kivülállónak erzem magam, mert a lány szándékosan hoz fel olyan régi csaladi közös emlékeket, amikhez nekem semmi közöm, és emiatt hozzá sem szólok a dolgokhoz. Előttem nosztalgiáznak. Sajnos a párom nem veszi észre a lány felém intezett gúnyos mosolyát, és színjátékát. A párom érthető hogy ragaszkodik a lányához, de nem egy 2 éves gyerekről van szó, aki körül forognia kellene a világnak, pláne nem a kapcsolatunknak. Én erősen túlzásnak érzem ezt a szimbiózist. Kb a reggeli produktum állaga (nagy wczés) is téma köztük. Az jó, hogy ilyen szoros a kapcsolatuk, de nincsenek egészséges határok, és ennek a lánynak sosem voltak. Nem olyan mint egy felnőtt 20 éves, hanem mint egy 2 éves. En meg nem tudom mit kezdjek a féltékenységével, hogyan kell ezt kezelni helyesen?