Felnőtt gyerek féltékenységével mit kezdjek?

Ha váláskor anyuka viszi a gyereket, akkor hogyan ?

Kvázi , nem az ő eredménye hanem azé aki “nevelte”.

Nem mehettünk volna oda az otthonukba hogy na add ide a gyereket az apjának.

De te szűklátókörű vagy mert elsiklasz afelett hogy nem a férjem nevelte mert nem itt élt a lánya hanem az anyjával.

Nem szűnt meg apának lenni.

Sok apa hátatfordít, ez esetben nem ez történt.

De mi egyébként nem sajnáljuk azt amit adtunk, így nem mondhatja senki azt hogy nem adott meg a férjem mindent ami tőle telt.

Ha egy szülő nem tudja ölbevenni a 18 éves gyerekét, akkor nem tudja.

El sem bírta volna.

Esti mesét sem olvasott neki mert nem volt akkor már 3 éves a lánya.

Hozzáteszem: ha neki ilyen erős testi kontaktusra lett volna szüksége, jelezhette volna. Csak én azt gondoltam hogy ha valaki 14 évesen nemi életet él, az nem kislány.

Lehet hogy hatalmasat tévedtünk.

De szólhatott volna a lány hogy neki ne a diplomát fizesse meg a kocsit meg ne vásárolni hordja magával meg edzésre, hanem ölelkezzenek.

Nem tudtuk.

Van aki 16-18 évesen felnőtt és van aki 30 évesen is gyerek .

Mi ezt nem tudtuk.

A kislányom mindig jön hozzám egy ölelésért, de tudom hogy 16 évesen már nem velem fog ölelkezni.

Legalábbis nincs semmilyen fejlődési visszamaradása.

Az irigység pedig egy olyan tulajdonság amit nem biztos hogy ki lehet nevelni egy gyerekből. Azt pedig nem preferáltam volna ha a férjem megveri a lányát amikor az nekem rontott. Vagy lekevert volna neki egy atyai pofont, én akkor kiábrándultam volna a férjemből.

El lehet mondani szavakkal is egy gyereknek hogy valami nem helyes. És bízni abban hogy érti….

Ha pedig valakinek a gyereke nem elég okos, akkor is lehet bízni abban hogy majd megtapasztalja az életet, esetleg 30-40 évesen már megért dolgokat.

Én jobb apát el sem tudnék képzelni a lányomnak.

Nekem nem kellet volna egy olyan férfi aki lekever egyet a gyereknek csak azért mert mondjuk valamit nem tud még felfogni.

Senki nem tehet a szellemi képességeiről.

20 évesen kicsit furcsa ez a ragaszkodás, de a nosztalgiázás is azt mutatja hogy segítségre szorul jelenleg.

Válást feldolgozni , szülők válását, sokszor pszichoterápiával lehet.

Megkapott ez a lány minden segítséget ami lehetőség arra hogy jobban legyen?

Az egyik trauma a válás.

Utána anyuka új párja szintén egy trauma . Apuka új társa is.

Ezek mind mind hatalmas változások egy gyerek életében és mindegy hogy 3 vagy 23 éves.

Fel kell dolgoznia valahogyan , és szakember nélkül nehéz.

Volt olyan osztálytársam gyerekkoromban aki a nyarat a pszichiátrián töltötte amikor a szülei váltak.

Neki végül 2 év nagyon szoros terápia kellett.

Azt hiszik a szülők hogy elválnak és majd a gyerek meg szépen minden változáson túllendül egyedül.

Kell egy orvos.

Ha fáj a torka elviszi a szülő orvoshoz a gyereket, de amikor a lelke betegszik meg akkor nem viszik orvoshoz. Ez a baj, hogy nem ismerik fel.

De ha füttyent egyet és apuka ugrik, lehozza neki a csillagokat az égről és ebből sem érzi hogy az apja szereti akkor nagyon nagy a baj.

És egy sérült gyereknek utána már minden trauma , ami egyébként normális.

Hogy apának új kapcsolata lesz, vagy anyának.

Le kell vele ülni beszélgetni és elmagyarázni neki hogy minden ember társas lény.

Ha kell akkor lemenni kisgyerekszintre, de el kell neki magyarázni hogy apa ugyanúgy szereti.

Nekem is itt a nagyfiam meg a kislányom.

Számtalanszor megkérdezte hogy ugye őt is szeretem. Tele volt bizonytalansággal, pedig csak született egy húga, nem váltunk el.

Akkor szerinted milyen kétségek gyötörnek egy olyan gyereket akinek válnak a szülei.

Én is sajnálom az ilyen gyerekeket.

Persze hogy támad, meg el akarja adatni az apja házát.

Az dobja rá az első követ aki még soha nem gondolt arra hogy az öröksége mennyi lesz és mikor fognak elhalálozni a szülei.

Ezzel nem követett el bűnt a kislány.

És nem kötelező neki elfogadni az új feleséget sem meg a kistesót sem.

Persze hogy egy ilyen helyzetben amikor senki nincs mellette és mindenki piszkálja belecsúszik a drogokba.

Mégis mibe meneküljön?

A saját édesapja semmibe vette , pedig csak arra kérte hogy dobja ki a feleségét meg a kisgyerekét.

Olyan nagy kérés ez tényleg?

Biztos hogy az ilyen apa nem is édesapa!!!! És ráadásul még csak nem is nevelte.

De mit akarja verni a mellét hogy ő mit adott, kocsit meg diplomát meg pénzt.

Ez a minimum! Ez a kötelessége!

És ne azért perkáljon pénzt állandóan hogy hátha egyszer szóba áll vele a lánya. Tartsa tiszteletben a lánya döntését!

És csakis az apa hibája hogy ha ez a kis tündér szenved és nem érti hogy mi folyik körülötte.

Eddig ő volt az apja mindene erre jött egy hülye nő aki szült egy másikat.

Egyértelmű hogy az a kis görcs az ő helyét vette el!!!!!

És ebben a felállásban igenis te vagy a felnőtt , ő egy gyerek.

25 éves, és?

Ő az apja első gyereke, őt illetné minden.

Jobban tennéd ha eltűnnél szépen a kis porontyoddal együtt és visszaadnád a kislánynak amit elvettél tőle.

Miattad romlott meg a kapcsolata az apjával.

Biztosan te úszítottad az apukát és az is biztos hogy ő nem akart tőled gyereket, hiszen neki ott volt már .

A házat pedig nyugodtan odaadhatja a kislányának, őt illeti.

Persze hogy harcol azért ami neki jár. Egy kis zsebpénzzel akartátok megvásárolni a szeretetét , közben meg egy nagy értékű házban éldegéltek vígan.

Így most mi fog jutni szegény kislánynak?

Osztoznia kell veled is és a porontyoddal is. Még jó hogy nem kedvel titeket!

Kérdező!

Nálunk is ez volt és a férjem félt a lányától.

Ugyanilyen mulya mint a tiéd.

Amikor először mentünk kettesben nyaralni azt mondta a férjem hogy csak nehogy megtudja a lánya mert mérges lenne hogy őt nem vittük (18volt akkor).

De mikor megszületett a kislányunk, a felnőtt gyereke már nem jött többet.

Férjem ugyanúgy szereti a kicsit is és ez zavarta a másik önértékelését.

Voltak bajok, persze, feljelentett minket, meglopott, azt mondta nekem hogy megcsal a férjem, a férjemnek meg azt hogy a kislányunk nem az övé stb.

Megoldódott, de ehhez kellett néhány év. Nagyon durván nekünktámadott, sok féle módszerrel próbált minket szétszedni, de látod , nem sikerült.

A kérdés csak az hogy képes vagy e pár nyugodt évet feláldozni az életedből.

Nektek is lehet gyereketek, és lehetnek közös nyaralások, kirándulások, szép emlékek.