A kutya miatt veszekszünk?

A kutya azt kap be amit akar vagy amit stzeret, nem kell neki dirigálni.

Majd ha nem tetszik neki kiköpi.

Szerintem te nem értesz a kutyához és ki akarod lökni a nyakadból.

A párod meg jó hogy magasan tesz rá, engem se érdekelne.

Nem lenne, hidd el. Az ilyen viselkedés amit most produkál pontosan egybevág amit a gyermek születése után csinálna.

Szereti, de csak ha nem kell a kakit feltakarítani séta közben, nem kell vele játszani.

Na gyermeknél se lenne másabb.

Csak akkor szeretné ha csöndben lenne, ha sírna, pelusozni kéne, felkelni hozzá stb. stb. rád tolná, hogy te neked kellett, te vagy az anyja!

kérdeztem, mi lenne ha gyerek lenne? Az mááás...akkor már hirtelen mindenre volna idő és kedv....

De ha a gyermeket ő is szeretné az más lenne.

Ennyi idősen ne legyél már ilyen ostoba.

Az egy gyerek ez meg egy kutya. (van akinek egy és ugyanaz, de nekem nem)

Azt közösen megcsináljátok 9 hónapig hordod, te szülöd meg, együtt nevelitek, megtanul beszélni ésatöbbi az egy ember.

Már meg ne haragudjatok, előttem kommentelők, akik itt olyanokat kiáltanak, hogy "MERT HA majd a gyerek":

nekem sem ugyanaz egy kutya és egy gyerek, ami adott esetben (jó esetben) biológiailag tőlem származik. Teljesen más a kettő. Elnézést, de én sem vagyok a kutyás nők híve. Soha nem szeretnék semmilyen háziállatot az otthonomba. Ellenben saját gyereket szeretnék, és biztos nem menne nálam azon a vita, hogy ki viselje gondját (wtf?!)

F, húszas elmúlt.

Én szerintem attól függ hogy akarta-e a kutyát. Ha nem akarta nincs miről beszélni.

De ha szerette volna bár nem annyira, mint te akkor nyugodtan hozzá gondolhatod a jövőt vele gyerek kapcsán is.

Úgyhogy ha azt szeretnél akkor bizonyosodj meg róla teljesen, legyen őszinte, hogy szeretne-e, kész-e rá, mert ha csak az egyikre is a válasz talán, nem tudom, nem akkor nem lenne jó apa.