Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem az édesanyja igényeit az enyémek elé helyezi és szerinte (1) ez nem is így van (2) én is ezt csinálom a szüleimmel?
Többször beszéltünk erről és szerinte nincs igazam.
De olyan dolgokat képzeljetek el, hogy most született a babánk.
Anyósom külön látogatási időt akar annak, hogy főz és ezt áthozzák “nem maradunk sokáig” (fél órát, úgy, hogy amúgy a héten már kétszer volt itt). A férjem szerint nem elvárható az édesanyjától, hogy (1) cipelje az ennivalót - oké ezt megértem (2) hétköznap főzzön, hogy az otthon dolgozó apósom, mikor jön fél órára át tudja hozni (3) ha mindenképp hétvégén kell megfőzni, akkor hagy ne jöjjenek be még egyszer, csak adják be. De a férjem beinvitálja őket, hiába mondom, hogy én nem szeretném. Sőt múltkor meztelen felsőtesttel voltam, mert tiszta sebesek a mellbimbóim, de anyósomat ez sem zavarta. Még utasított is, hogy öltözzek fel, mert apósom és sógorom nem tudnak bejönni.
Mondtam szépen, kértem szépen, hogy ezt nem szeretném, mindig arra lyukadunk ki, hogy nem várhatjuk el, hogy a szülei egyoldalúan segítsenek minket és nem használhatjuk ki őket. Ha már ennyit utaznak (15 percre lakunk), akkor az a minimum, hogy bejöhetnek és is behívnám a saját szüleimet (ez így nem igaz, ha a férjemet zavarná, mert beteg vagy nagyon rosszkedvű vagy túl fáradt lenne nem hívnám őket, most sem jöttek be csak a két hét alatt egyszer fél órára).
A csúcs, hogy nem szorulunk rá arra, hogy anyósomék segítsenek. A férjem még két hétig itthon van, amúgy ha bébiszitter kellene a 3 hetes gyerek mellé, akkor tudnának jönni az én szüleim is (és anyum se elvenni nem akarja tőlünk a babát se bejönni nem jön be “csak egy fél órára”, ha hoz valamit). Anyósom megkérdezte, hogy miben segíthetne és mondtam, hogy jól esne egy kis kaja, mert minden másunk van, de nem szorulunk rá erre sem, tudok rendelni étteremből, nem a napi pár kajarendelés fog földhöz vágni. (Kb. 50-50% a fizunk, most a CSED-del ugyanannyi, előtte a férjemé 100.000-rel magasabb volt).
Hogyan tudnám megértetni a férjemmel, hogy nem akarom heti 2-3 alkalommal itt látni az anyukáját, mert zavar?
Már azon gondolkodom, hogy vagy hazaköltözöm a szüleimhez vagy kirakom az albérlőket a lakásomból és megyek oda, még az is jobb, mint itthon, hogy teljesen el vagyok nyomva.
Főleg inkább megoldási javaslatokat kérnék. A beszélgetésen, kérlelésen, kiabáláson túl vagyunk nem segített. Pedig a férjem onnan indult, hogy azt hitte én nem akarom itt látni a szüleit 6 hétig nem is jöhetnek, én mondtam, hogy azért ne hülyéskedjünk, nyugodtan egyszer-kétszer mindenki jöhet a hat hét alatt.
#18 Ezt ne úgy értsd, hogy éheznek. Heti 1x 2000-3000 forintról beszélünk (pörköltet csinál heti egyszer fél kg. húsból).
Amúgy nekik is van kiadott lakásuk, meg 600 ezres nettó fizujuk kettőjüknek. Hozzánk képest állnak rosszul anyagilag, meg azért ők ebből egy 200 nm-es családi házat tartanak fenn.
#21 Értem.Akkor is kár volt mondanod ezt a főzés dolgot.Nem tudom mi az amit te szívesen fogadtál volna az anyósodtól, ami nekik amúgy anyagilag már megterhelő lenne.
Akkor azt mondd a férjednek, hogy bűntudatot érzel amiatt, hogy az édesanyja feleslegesen fárad a főzéssel és az étel házhoz vitelével, ezért beszélje meg vele, hogy te már tudsz főzni magatokra, kettesben kialakítjátok a kis rutinotokat, te főzöd amit szeretnétek enni, úgy elkészítve, ahogy nektek megfelel.Azt nem kell tudni a mamának, hogy étteremből esztek.
#25 Én az ő helyükben nem érezném úgy, ők tudnak majd később természetben adni.Tehát például gyerekre vigyázni.Benézni a lakásba, mikor nyaralni vagytok.Ilyesmi.Ahogy mindkét félnek megfelel.
Az is egyébként úgy szokott lenni, hogy a lányos család áll közelebb az unokához így vagy úgy, de ez természetes dolog.
#26 A nehézség abban, hogy anyósom nagyon fél attól, hogy ők nem lesznek olyan közel hozzánk, mint anyumék és eredetileg nekem egyáltalán nem volt semmi ilyen szándékom, hogy a két család ne egyformán közel álljon hozzánk.
Viszont nem tűnik könnyűnek, mert mikor próbálnám bevonni feladatokba, akkor nem látom, hogy akarna segíteni, inkább olyan érzésem van, hogy "csak a jó részét akarja", meg "csak addig, amíg neki tetszik".
Ezt persze eddig csak fél mondatokból értettem, hogy nyaranta akar majd vigyázni a gyerekre, de azért a napi 8 óra nagyon sok egy iskolás gyereknek is a szülők nélkül, meg azért reméli pár hét múlva nem kell majd mindig idejárni már babázni, hanem lassan ha egy hónapos inkább vihetnénk majd mi hozzájuk a babát és aztán hagyjuk ott menjünk ott sétálni.
Nyilván nem olyan durvák ezek a mondatok, de így első babás anyaként nagyon fájnak.
Hú, kérdező, ne haragudj, de nem vagy normális. Menj el egy pszichológushoz ilyen gondolatokkal, hogy "eladod a gyereked a kajáért" meg úristen, esetleg anyósod nem mindig jönne, hanem értelemszerűen örülne neki, ha ti is lennétek hozzájuk, ami amúgy tök alap, mi 3 hetesen már hittük a gyereket nagyszülökhöz ebédre, nem vártuk, hogy mindig csak ők jöjjenek.
Na, tipikus példája vagy annak, miért sz*r fiús anyukának lenni: mert úgyis bármit csinálsz, a menyednek semmi nem lesz jó, csak amit az ö családja csinál, a fiadnak meg nem lehetnek majd saját döntései, mert akkor "nem áll ki a felesége mellett".
Ember, az anyósod felajánlotta a segítségét az első hetekre (gondolom emiatt is ment a héten kétszer már), főz nektek, szól, hogy majd nyugodtan ott hagyhatjátok a babát, nyáron is segít a felügyeletben, te meg csak szidod és szidod, mert neked nem jó, az nem jó, bezzeg a te családod.
"nem látom, hogy akarna segíteni, inkább olyan érzésem van, hogy "csak a jó részét akarja", meg "csak addig, amíg neki tetszik".
Hát, ez a nagyszülő feladata. Nem az ő dolga nevelni és a dolog nehéz részét megoldani, irreálisak az elvárásaid. Nagyon gyorsan változtass szerintem a gondolkodásmódodon, mert csak a felesleges fesztivált csinálod.
#28 Na mi biztos nem és még sokan mások se. Nagypapám temetésére visszük mi is jövő héten étterembe is utána, de nekem még a sürgősségi császárheggemmel nem egy nagy élmény, hogyha 300 méternél többet kell sétálni és megmondom őszintén, amikor nincs itt vendég, akkor a férjemnek van ideje hozni egy pohár vizet az emeletre ha kérem. Tud etetni miközben szoptatok (ami iszsz miatt ilyen nettó 7 óra körül van) megfogja a babát amikor kérem.
Mikor anyósom itt van, akkor ők lent kávéznak a konyhában és én egyedül szoptatok/altatok vagy ha lemegyek, akkor anyósom rögtön kb. kérdezés nélkül kiveszi a kezemből, azzal a felkiáltással, hogy “ezért jöttem, hogy én is megszeretgessem ezt a csöppséget”, aztán a negyed órás fotókészítés következik, amikor jó szögből kell őt és a babát is lefotózni, hogy kirakja a facebookra. Nekem ez annyira nem segítség, mert ilyenkor általában egyedül is jól el lenne a babafészekben, ráadásul sokszor a férjem valami kaját csinál, ami miatt rám marad a fotózás.
Szóval most hiába jön heti kétszer, nem tudom, hogy pontosan segítség címszóval vagy csak babázni, az biztos, hogy a poharát és a tányérját nem rakja be a mosogatógépbe.
De ha nyáron bevállal majd egy-egy teljes napot amikor ovisok/sulisok lesznek, akkor hangom nem lesz anyósom felé. Csak szerintem pont arra utalgat, hogy ő max négy-hat órát vigyázna a babára és náluk. Ha meg nekem ígyis-úgyis bébiszittert kell fizetnem, akkor már szerintem jobb, ha egész napot egy emberrel van a gyerek és nem reggel 9 vagy 11-től délután 3-ig eggyel, előtte meg utána meg oldjam meg. De persze ez változhat és én leszek a legboldogabb, ha nem így lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!