Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem nem úgy reagál a babánk érkezésére, ahogy hittem, hogy fog? (Hosszú lesz, köszi,ha elolvassàtok!)
Nos, 5 éve kiderült, hogy elég sok egészségügyi, immunológiai problémám van, amik miatt nem tudtam teherbe esni. Fél év próbálkozás után, gyanakodni kezdtünk, bár tudom, ez nem sok idő, de a férjem aki NAGYON akart kisbabát (én akkor még nem annyira, de belementem) felvette a kapcsolatot az egyik meddőségi központtal. Innentől elkezdődtek a kivizsgálások, kiderült, hogy velem van a baj és kezdődtek az inszeminàciók, szám szerint 5db, mind sikertelen. Ekkor javasolták, hogy kezdjünk bele a lombikba, mert ennyi sikertelen inszeminàció után indokolt.
Volt 3 sikertelen beültetés, egy sikeres, de ott nagyon hamar elvetéltem és végül az ötödik beültetésem lett sikeres, pedig már egyikünk sem hitte, hogy sikerülhet. Most vagyok 24 hetes, a baba nagyon aktív, egészséges, velem is minden Rendben. Viszont a férjem azok kívül,hogy mivel veszélyeztetett terhes vagyok a lombik miatt és sok dolgot nem csinálhatok, szóval azon kívül hogy segít a háztartásban, megveszi, amit úgy megkívánok, ezeken kívül mintha nem is akarna beszélni a babáról. Ő amúgy alapból nagyon zárkózott típus. De nekem picit rosszul esik, hogy ha felhozom a témát, hogy adott nap mennyit mozog a baba, hogy nyugodtan tegye rá a kezét a hasamra, hogy ő is érezze, sosem csinálja . Nem várom el, hogy beszéljen hozzá, mert az nekem is csak ritkán megy így, hogy még a hasamban van, de az, hogy nem akarja érezni sem, hogy mozog, furcsa nekem. Alacsony a vérnyomásom, így ha front jön, sokszor nem vagyok a toppon , de már nem is mondom neki, mert "ne stresszeljem őt ezzel". Vállakozó, sok a teher rajta , ezt elfogadtam, ezért nem is panaszkodok, ha valami nem kerek.
Megvettünk minden baba cuccot, az orvosom tanácsára, mert elég nehezen mozgok,jó nagy már most a hasam, energiám meg semmi és később ez a doki szerint még rosszabb lesz. De igazából a listát én írtam, a férjem csak fizetett, azt éreztem, neki tök mindegy, hogy miből mit veszünk, legyünk túl rajta és kész.
Nem várom el, hogy este ha munkából hazaesik, még engem is pàtyolgasson, de jól esne ,ha megkérdezné, hogy mozgott -e sokat a baba,meg ilyenek.
A szülésre nem jön be, nem akar amit őszintén nem is bánok, csak valahogy az egész lombikozàs, a sok év, a terhesség, a szülés, szóval minden az én testem viselte, viseli meg és az ő élete nyilván semmit nem változott. És ha meglesz a baba ,akkor is én leszek egyértelműen vele a legtöbbet, mert hát valakinek dolgoznia is kell.
Sokszor hoztam fel a témát, miért ilyen érdektelen (nem szekàlós stílusban, vagy hisztizve próbáltam vele beszélni róla) a babával szemben, mikor igazából az elején ő akarta nagyon, hogy legyen gyerekünk, de mindig vagy terel, vagy azt mondja, én dramatizàlok túl.
Félek, hogy tényleg minden majd az én nyakamba szakad ,ha meglesz a baba, mert kétlem, hogy olyan lelkes lesz, mint mikor elkezdtük a lombikozàst és vártuk, hogy sikerüljön.
Nem tudom,miért ilyen, de nem esik jól és sajnos esélyét sem látok, hogy változzon. Nincs nője, ez tuti, nem azért ilyen. És én sem vagyok elviselhetetlen a terhesség alatt.
Nem tudom hogy leszünk így egy igazi család,ha ő így áll a dolgokhoz.
válasza:Igen, én kib@sznám már most, de nyugodtan adjon neki időt. Hátha változik jobb irányba!
Nem dicsekedtem, tényeket közöltem. Oda írtam DIREKT, hogy nem mindegyik férfi egyforma sőt nő se. Van akinek nehezebben megy minden a terhesség alatt és után, DE attól még lehetnek oltári jó szülők és páros! Egyáltalán mit állsz belém? Nem tetszik, jó akkor lapozz. Azt se írtam még egy szóval se, hogy erőszakkal vegye rá a férfit amire nem hajlandó amúgy. Világosan kifejtettem, hogy mit tennék. Akkor minek írod, hogy azt a tanácsot adtam neki (vagy más), hogy köteles simogatni a hasát vagy beszélgetni hozzá? Mi úgy tettünk mert úgy éreztük és mivel hiszünk benne, hogy jó hatással bír a babára az is szerepet játszott benne.
Mindenki másképp áll a terhességhez. Mi ezzel a gond? Azzal viszont baj, hogy hisztisnek van titulálva azért, hogy szeretne hallani párszor olyan kérdést a gyermeke apjától, hogy mi újság. Mert ha terhes ha nem szerintem alap, hogy kíváncsi vagy a társadra!
Ja, a hormonok miatt érzékenyebb, persze sok mindenen keresztül mentek. De már most ideje lenne a férfinak kifejezni, hogy számít neki ő és a kisbaba legalább olyan szinten, hogy megkérdezi hogyan ment a vizsgálat, hogyan érzi magát! A zárkózottság egyáltalán nem egyenlő a ridegséggel. Hideg hozzá mint a jégcsap. Szomorú, hogy a kérdező a hisztis a többség szerint és a hálátlan alak miközben szeretet és figyelemhiánya van jogosan!
válasza:"Igen, én kib@sznám már most"
Óriási ötlet kibaszni egy családjáról gondoskodó, vállalkozást és háztartást vezető férfit, mert nem simogatja a hisztis felesége hasát, meg kérdezgeti, hogy most a baba milyen szögből rúgott.
válasza: válasza:#52:
"Alacsony a vérnyomásom, így ha front jön, sokszor nem vagyok a toppon , de már nem is mondom neki, mert "ne stresszeljem őt ezzel". "
"Sokszor hoztam fel a témát, miért ilyen érdektelen (nem szekàlós stílusban, vagy hisztizve próbáltam vele beszélni róla) a babával szemben, mikor igazából az elején ő akarta nagyon, hogy legyen gyerekünk, de mindig vagy terel, vagy azt mondja, én dramatizàlok túl."
Emiatt vágnám ki!
Az egy dolog, hogy nem kérdezi mennyit rúgott, vagy hozzá se ér a hasához. Akceptálható, hogy nem ízlése. De hogy már még azt se mondhatja neki, hogy rosszabbul érzi magát, vagy még arra se képes,hogy válaszokkal jöjjön elő miért nem akar ezt-azt és le tudja annyival, hogy ő a drámakirálynő szerintem egyáltalán nem jó hozzáállás.
Ha egyszer szereti a kérdezőt, aggódik érte és azért is, hogy mégegyszer ne történjen tragédia akkor meg kellene nyugtatnia. Nem elintézni azzal hogy túlérzékeny!
Mégha nem is lenne terhes akkor is alap, hogyha megkérdez téged valamiről a párod, vagy elmondja őszintén, hogy valamit hiányol és te szereted, tiszteled hogy válaszolsz a kérdésekre, beszélgetsz vele!
Ha nincs köztük kommunikáció akkor abból hogyan lesz jó hosszú távú kapcsolat? Sehogy.
Nem tudnak beszélgetni, mert le van tudva azzal hogy ne stresszelje és ne drámázzon. Ez egyáltalán nem zárkózottság. Inkább totális érdektelenség irányába. Pontosan ezért hagynám a pics@ba!
válasza:45-ös: Én szexeltem ugyanúgy várandósan is (kivéve, mikor gyötört a hányinger), de bocsi, rohadtul lealacsonyító idevágni egy „pippantásról” szóló kommentet, nem ez a téma. Miért is nézi bankautomatának a kérdező a párját? Megszületik a gyerek, szerinted a baba ellátja magát, meg a lakás is puccba vágja majd magát? Bocsi, de egy normális kapcsolatban/családban mindenki odateszi a magáét, de ez nem jelenti azt, hogy csak az az értékes, aki a pénzt keresi… Kisebb korában én is otthon voltam a gyerekkel, kölcsönösen becsültünk egymás munkáját, egyikünk sem volt feljebbvaló vagy épp lenézendő.
Továbbá, miért kezeled tényként, hogy a kérdező sem érdeklődik a párja hogylétéről? Nem vagyunk ott, nem tudjuk, de több olyan mondatot is ír, amiből ez valószínűtlen.
Egyébként a kötözködést se értem, én nem írtam szélsőségeset, annyi volt a lényeg, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy érzelmileg is támogassa a párja, és erre jobban kéne figyelnie a férjnek. A tettek fontosabbak (segít), de kellenek azért a szavak is.
válasza: válasza:Azt kellene megérteni, hogy a férfiak számára nem úgy alakul ki a kötődés, mint a nőknél. A nőben fejlődik, érzi a 20. héttől saját magában.
A férfinek akkor lesz valóságos, mikor kibújik és meg tudja érinteni. Ez nem kóros, a legtöbb férfi így működik. Nem tud olyan dolgohoz érzelmielg kötődni, ami még nincs is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!