A férjem nem úgy reagál a babánk érkezésére, ahogy hittem, hogy fog? (Hosszú lesz, köszi,ha elolvassàtok!)

Nos, 5 éve kiderült, hogy elég sok egészségügyi, immunológiai problémám van, amik miatt nem tudtam teherbe esni. Fél év próbálkozás után, gyanakodni kezdtünk, bár tudom, ez nem sok idő, de a férjem aki NAGYON akart kisbabát (én akkor még nem annyira, de belementem) felvette a kapcsolatot az egyik meddőségi központtal. Innentől elkezdődtek a kivizsgálások, kiderült, hogy velem van a baj és kezdődtek az inszeminàciók, szám szerint 5db, mind sikertelen. Ekkor javasolták, hogy kezdjünk bele a lombikba, mert ennyi sikertelen inszeminàció után indokolt.

Volt 3 sikertelen beültetés, egy sikeres, de ott nagyon hamar elvetéltem és végül az ötödik beültetésem lett sikeres, pedig már egyikünk sem hitte, hogy sikerülhet. Most vagyok 24 hetes, a baba nagyon aktív, egészséges, velem is minden Rendben. Viszont a férjem azok kívül,hogy mivel veszélyeztetett terhes vagyok a lombik miatt és sok dolgot nem csinálhatok, szóval azon kívül hogy segít a háztartásban, megveszi, amit úgy megkívánok, ezeken kívül mintha nem is akarna beszélni a babáról. Ő amúgy alapból nagyon zárkózott típus. De nekem picit rosszul esik, hogy ha felhozom a témát, hogy adott nap mennyit mozog a baba, hogy nyugodtan tegye rá a kezét a hasamra, hogy ő is érezze, sosem csinálja . Nem várom el, hogy beszéljen hozzá, mert az nekem is csak ritkán megy így, hogy még a hasamban van, de az, hogy nem akarja érezni sem, hogy mozog, furcsa nekem. Alacsony a vérnyomásom, így ha front jön, sokszor nem vagyok a toppon , de már nem is mondom neki, mert "ne stresszeljem őt ezzel". Vállakozó, sok a teher rajta , ezt elfogadtam, ezért nem is panaszkodok, ha valami nem kerek.

Megvettünk minden baba cuccot, az orvosom tanácsára, mert elég nehezen mozgok,jó nagy már most a hasam, energiám meg semmi és később ez a doki szerint még rosszabb lesz. De igazából a listát én írtam, a férjem csak fizetett, azt éreztem, neki tök mindegy, hogy miből mit veszünk, legyünk túl rajta és kész.

Nem várom el, hogy este ha munkából hazaesik, még engem is pàtyolgasson, de jól esne ,ha megkérdezné, hogy mozgott -e sokat a baba,meg ilyenek.

A szülésre nem jön be, nem akar amit őszintén nem is bánok, csak valahogy az egész lombikozàs, a sok év, a terhesség, a szülés, szóval minden az én testem viselte, viseli meg és az ő élete nyilván semmit nem változott. És ha meglesz a baba ,akkor is én leszek egyértelműen vele a legtöbbet, mert hát valakinek dolgoznia is kell.

Sokszor hoztam fel a témát, miért ilyen érdektelen (nem szekàlós stílusban, vagy hisztizve próbáltam vele beszélni róla) a babával szemben, mikor igazából az elején ő akarta nagyon, hogy legyen gyerekünk, de mindig vagy terel, vagy azt mondja, én dramatizàlok túl.

Félek, hogy tényleg minden majd az én nyakamba szakad ,ha meglesz a baba, mert kétlem, hogy olyan lelkes lesz, mint mikor elkezdtük a lombikozàst és vártuk, hogy sikerüljön.

Nem tudom,miért ilyen, de nem esik jól és sajnos esélyét sem látok, hogy változzon. Nincs nője, ez tuti, nem azért ilyen. És én sem vagyok elviselhetetlen a terhesség alatt.

Nem tudom hogy leszünk így egy igazi család,ha ő így áll a dolgokhoz.