Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem nem úgy reagál a babánk érkezésére, ahogy hittem, hogy fog? (Hosszú lesz, köszi,ha elolvassàtok!)
Nos, 5 éve kiderült, hogy elég sok egészségügyi, immunológiai problémám van, amik miatt nem tudtam teherbe esni. Fél év próbálkozás után, gyanakodni kezdtünk, bár tudom, ez nem sok idő, de a férjem aki NAGYON akart kisbabát (én akkor még nem annyira, de belementem) felvette a kapcsolatot az egyik meddőségi központtal. Innentől elkezdődtek a kivizsgálások, kiderült, hogy velem van a baj és kezdődtek az inszeminàciók, szám szerint 5db, mind sikertelen. Ekkor javasolták, hogy kezdjünk bele a lombikba, mert ennyi sikertelen inszeminàció után indokolt.
Volt 3 sikertelen beültetés, egy sikeres, de ott nagyon hamar elvetéltem és végül az ötödik beültetésem lett sikeres, pedig már egyikünk sem hitte, hogy sikerülhet. Most vagyok 24 hetes, a baba nagyon aktív, egészséges, velem is minden Rendben. Viszont a férjem azok kívül,hogy mivel veszélyeztetett terhes vagyok a lombik miatt és sok dolgot nem csinálhatok, szóval azon kívül hogy segít a háztartásban, megveszi, amit úgy megkívánok, ezeken kívül mintha nem is akarna beszélni a babáról. Ő amúgy alapból nagyon zárkózott típus. De nekem picit rosszul esik, hogy ha felhozom a témát, hogy adott nap mennyit mozog a baba, hogy nyugodtan tegye rá a kezét a hasamra, hogy ő is érezze, sosem csinálja . Nem várom el, hogy beszéljen hozzá, mert az nekem is csak ritkán megy így, hogy még a hasamban van, de az, hogy nem akarja érezni sem, hogy mozog, furcsa nekem. Alacsony a vérnyomásom, így ha front jön, sokszor nem vagyok a toppon , de már nem is mondom neki, mert "ne stresszeljem őt ezzel". Vállakozó, sok a teher rajta , ezt elfogadtam, ezért nem is panaszkodok, ha valami nem kerek.
Megvettünk minden baba cuccot, az orvosom tanácsára, mert elég nehezen mozgok,jó nagy már most a hasam, energiám meg semmi és később ez a doki szerint még rosszabb lesz. De igazából a listát én írtam, a férjem csak fizetett, azt éreztem, neki tök mindegy, hogy miből mit veszünk, legyünk túl rajta és kész.
Nem várom el, hogy este ha munkából hazaesik, még engem is pàtyolgasson, de jól esne ,ha megkérdezné, hogy mozgott -e sokat a baba,meg ilyenek.
A szülésre nem jön be, nem akar amit őszintén nem is bánok, csak valahogy az egész lombikozàs, a sok év, a terhesség, a szülés, szóval minden az én testem viselte, viseli meg és az ő élete nyilván semmit nem változott. És ha meglesz a baba ,akkor is én leszek egyértelműen vele a legtöbbet, mert hát valakinek dolgoznia is kell.
Sokszor hoztam fel a témát, miért ilyen érdektelen (nem szekàlós stílusban, vagy hisztizve próbáltam vele beszélni róla) a babával szemben, mikor igazából az elején ő akarta nagyon, hogy legyen gyerekünk, de mindig vagy terel, vagy azt mondja, én dramatizàlok túl.
Félek, hogy tényleg minden majd az én nyakamba szakad ,ha meglesz a baba, mert kétlem, hogy olyan lelkes lesz, mint mikor elkezdtük a lombikozàst és vártuk, hogy sikerüljön.
Nem tudom,miért ilyen, de nem esik jól és sajnos esélyét sem látok, hogy változzon. Nincs nője, ez tuti, nem azért ilyen. És én sem vagyok elviselhetetlen a terhesség alatt.
Nem tudom hogy leszünk így egy igazi család,ha ő így áll a dolgokhoz.
Hatos! Mint írtam is, már szóba sem hozom. De valljuk be, azért egy gyereket ketten vállal egy pár. Most viszont minden rám hárul. És igenis jól esne egy kis törődés az anyagiakon kívül...
Szerinted én nem félek, hogy lehet baj? Az én testemben fejlődik a baba, én is félek, hogy minden oké legyen,de mégsem vagyok olyan a férjemmel, amilyen ő velem. Amúgy nem úgy kell ám ezt az egészet elképzelni, hogy napi szinten 25-ször nekiállok csesztetni, hogy fogja meg a hasam. Kérdezni szoktam tőle régebben, már nem ,mert felesleges, hogy nem lenne kedve megfogni, hogy érezze hogy mozog? Azért nem hinném, hogy ilyen esetekben a férfiakat kell áldozatként beàllítani. Én sem várom el, hogy hősként kezeljenek, de 5 év hormonkezelés, plusz amiket a sok hormon okozott az bennem van, velem történt és igen, én vittem a hátamon az egész öt évet, mert neki csak a mintát kellett olykor leadni, de én több kellemetlenségen mentem át, ha csak azt nézzük és ez volt a legkisebb amúgy, hogy heti egy-ket alkalommal túrt bennem mindig más nődoki. Az érti ezt a harcot igazán azt hiszem, aki túl van már rajta.
"De nekem picit rosszul esik, hogy ha felhozom a témát, hogy adott nap mennyit mozog a baba, hogy nyugodtan tegye rá a kezét a hasamra, hogy ő is érezze, sosem csinálja"
"De igazából a listát én írtam, a férjem csak fizetett, azt éreztem, neki tök mindegy, hogy miből mit veszünk, legyünk túl rajta és kész"
"A szülésre nem jön be, nem akar..."
"És ha meglesz a baba ,akkor is én leszek egyértelműen vele a legtöbbet, mert hát valakinek dolgoznia is kell"
Kb. 30 évvel ezelőttig ez volt az általános menetrend gyerekvállalásnál. Anyuka az ő anyjával és a barátnőkkel örvendezett, hasat simogattak, összeválogatták a bútorokat és a babakelengyét, aztán anya bement a kórházba, megszülte a babát - apa meg közben az egészet finanszírozta, általában munkából. Azt' láss csodát: így is működött minden.
Nalunk is ilyesmi volt, marmint az a resze, hogy terhesseg alatt a ferjem nem volt valami erdeklodo, viszont o legalabb ki is mondta, hogy meg nem tud ugy kotodni a babahoz. Bar o meghallgatott, akarmit mondtam neki, nem razott le, szoval elhiszem, hogy ez nagyon bant teged.
De egyebkent amint megszuletett a kisfiam, az elso perctol kezdve csodalatos apuka.
A babacuccok a mai napig nem erdeklik, vasarolni is gyulol, en nagyon lelkes vagyok meg egy db szep body miatt is, amit a kisfiamnak veszek, hat o meg nem..:D De nem lehetunk egyformak.
Viszont en is sokat kuzdottem magamban azzal kapcsolatban, hogy az en eletem es testem teljesen megvaltozott, a ferjeme meg kevesbe. Feltekeny is voltam az elejen ra, miutan megszuletett a baba, megmondom oszinten. Nyilvan az alig alvas es a 0-24-ben szopizo baba ezen az erzesem nem segitett.
De egyebkent amint kicsit tisztultak a hormonok es beallt egyfajta napi “rutin”es kitapasztaltuk, hogy kinek mi a “dolga” a babaval, elmult ez az erzes.
De el kell tudnod azt fogadni, hogy a te eleted sokkal jobban megvaltozik. Kezdve azzal, ha pl szoptatni szeretnel, a baba rajtad fog logni 0-24, nem a ferjeden, mert ertelemszeruen csak te tudod neki megadni azt, amit igenyel.
O be fog jarni dolgozni, te nem, sokkal tobbet leszel a babaval akkoris, ha a teendoket probaljatok felosztani igazsagosan. Te fogsz hozza tobbet kelni, teged fog erinteni jobban a nem alvas is. Nem lesz tokeletes egyenloseg.
Ez ezzel jar, sajnos vagy nem sajnos. De bele fogsz jonni szerintem, a legtobbunk atmegy ezen :)
Es remelhetoleg amint meglatja a babatokat, benne is felebrednek az apai erzesek.
Én is arra tippelek, hogy nem akarja beleélni magát, ne történjen újra csalódás. Illetve a férfiaknak általában több idő kell, míg beüt a "basszus, szülő leszek" érzés, hiszen nem az ő testükben nő a gyermek.
Bár az nekem nagyon fura, hogy nem akar bemenni a szülésre. Ez egy nagyon megterhelő folyamat, mind mentálisan, mind fizikálisan. Szerintem alapnak kéne lennie, hogy az apa is ott van minden egyes percében a párja mellett és támogatja, ahogy lehet.
Pippantsd le 2 naponta egyszer és akkor egy kicsit lelazul .😁
Garantálom🙂
Èn is kaptam ilyesmit a feleségemtől amikor terhes volt.
Gyönyörű egészséges babát és sok örömöt kívánok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!