Tényleg baromi nagy kérés, hogy most az egyszer ne adja haza a pénzt, mert állatorvosra kéne?

Az állampapírt ha sikerül is valahogy elafnod, kiutalnod a pénzt, az bűncselekmény, mert papíron sajnos semmi közöd hozzá. Annak polgári peres eljárásban követelheted a felét a körülményekre tekintettel. Azt most engedd el egyelőre.

Nem tudom mennyi pénzetek van most a számlán, én 250-et felvennék és vissza se néznék.

Reggel menyj a bankba. Intézd a számlát, pénzt, mindent. Aztán viszed a macskát és kibszd a palid.

Ennyi.

"Olyan opció, hogy együtt maradunk, de nem megyek bele, nem volt."

Nyilván. Neki fontosak a szülei, és normális körülmények között az ember nem mond le arról, ami neki fontos. Egy párkapcsolatban pedig kifejezetten lényeges dolog egymás elfogadása és megbecsülése. Oda-vissza. Ha ez nincs meg, az a párkapcsolat döglött.

"Én is gondoltam már arra, hogy mi lesz, ha lesz gyerek, éppen ezért sem akarok családot alapítani vele, amíg nem lesz le erről."

Tehát gyereket majd akkor akarsz, ha anyós-após a föld alatt lesz. Jó, hát a te döntésed. Csak lehet, hogy addigra te 50 leszel.

"Nettó 400 ezret keres a párom, szóval igen, tőlem is veszi el a pénzt azzal, hogy a szüleit támogatja. Mert az én fizetésem nélkül nem tudna megélni, ha ennyit adna haza."

Vagy igen. Azért 200 ezerből egy embernek nem lehetetlen megélni.

"Annyit kértem, hogy most, egyetlen egyszer ne adjon, amúgy meg régóta megtűröm a dolgot."

Na, itt a probléma a történetben. Te úgy állítod be őt, mint egy folyamatosan visszaeső bűnözőt, akinek te valami emberfeletti könyörületet mutatsz azzal, hogy rendszeresen elnézed a bűnét.

Tudod, ez nem így működik. Ha szeretek valakit, akkor ELFOGADOM őt. Ha pedig elfogadom, akkor nem fogom felhánytorgatni az ő személyes dolgait. Főleg nem ilyen alattomos módon, hogy egyből azt vágd a fejéhez, hogy te mennyi időn keresztül megtűrted, hogy ő bizony támogatta a szüleit.

Ha ennyire nem megy az elfogadás, akkor nem kéne erőltetni. Létezik más férfi még a világon, mint ahogy létezik más nő is.

"Mert szeretem. Ő az egyetlen ember eddigi életem során, amibe szerelmes voltam. Mielőtt összejöttünk, 3 évig szerettem viszonzatlanul is."

Ebből pedig látszik, hogy a kapcsolatotok ezer sebből vérzik. És egyben egy tipikus "első szerelem szindróma". Mert ami az első, ahhoz az ember irreálisan sokáig képes ragaszkodni. Nem baj, ha maga a kapcsolat egy hitvány nagy szenvedés, nem baj, hogy ezernyi olyan tényező van, ami nem fér bele egy működőképes kapcsolatba, csak mert ő az első, ezért gondolkodás nélkül feláldozol rá akár évtizedeket is. Aztán majd amikor 50 évesen jössz rá, hogy te rohadtul nem ilyen életet akartál, akkor már késő bánat.

Ráadásul emellett tipikus példája annak a kapcsolatnak, ami nem igaz szerelmen alapul, hanem amolyan "áh, egye fene, gyere, járj velem" jellegű. Ha valaki után éveken át futsz, és ő nem áll meg neked, akkor abból nem lesz jó kapcsolat. Egész egyszerűen azért, mert ha lenne benne potenciál, akkor nem csak évek múlva látna rá lehetőséget, hogy együtt legyetek. Kapcsolatfüggő vagy, és elég torz módon látod a világot.

"Albérletben élünk, ő fizeti a bérleti díjat, ami 200 000 ft. Szóval az ő fizetése ezennel el is tűnt."

Az előbb még közös kasszáról beszéltél. Akkot pedig ez úgy néz ki, hogy a 800 ezretekből ő hazaad 200 ezret, marad még 600. A 600-ból pedig fizetitek az albérletet, ami 200 ezer, így marad még 400.

"A rezsit, kaját, egyéb kiadásokat tulajdonképpen így kimondhatjuk, hogy én fizetem."

Igen, igen. Egyszer közös az a kassza, egyszer meg nem. Egy biztos: a dolgok árnyalásához, és a szóvirágokhoz nagyon értesz. Aranyos, hogy próbálod azt is negatív színben feltüntetni, hogy ő fizeti az albérletet ("Szóval az ő fizetése ezennel el is tűnt"), mellette meg magadat mártírként beállítani azzal, hogy a rezsit - ami kb. hasonló összeg, mint az albérlet - te fizeted.

"Közös bankszámlánk van, és iszonyú balhé van, ha úgy költök onnan valamit, hogy nem volt megbeszélve"

Lehet, hogy talán nem kellene közös kassza. Meg közös bankszámla. Ez akkor tud működni, ha sikerül a részletekben vita nélkül megegyezni. Máskülönben csak állandó vitaforrás. Két bankszámla kéne, vagy esetleg egy közös, meg mellette mindkettőtöknek egy saját. Nem olyan horrorisztikusan magasak a számlavezetési díjak... És akkor meg lehet egyezni, hogy mennyit fizettek be a közösbe, a többivel meg azt csináltok, amit akartok. Ezzel rengeteg vitát, és mocskolódást meg lehetne előzni.

"Azt sem támogatja, hogy munkahelyet váltsak, mert ha nagyobb lesz a fizetésem, akkor megint elkap majd az őrület, hogy minden vackot vegyek"

Igazi, idilli kapcsolat.

Tényleg.. értem én, hogy még benned van a romantikus tini-álom az örökké tartó első kapcsolatról, de kicsit talán fel kellene nőni, és megérteni azt, hogy van, ami egyszerűen nem működik. Gyakorlatilag együtt vagy egy téged lenéző (mondjuk a lenézés valamilyen szinten kölcsönös), téged korlátozó pasassal, aki mellett hitványul érzed magad, és a kapcsolatotok nagyrészt csak problémákból áll, de te ahelyett, hogy a kezedbe vennéd a sorsodat, és a lehetőséget egy boldog jövőre, inkább emellett a fajankó mellett sínylődsz.

Igen, tudom, szereted őt... De vajon ő is téged? Nem, az nem szeretet, ha valaki akadályozni akar téged abban, hogy előbbre lépj. Ez egy kicsinyes és beteges dominancia-játék.

Tudod, én kifejezetten örülök annak, ha a barátnőm elér valamit. És bármi, ami neki jó, szó nélkül támogatom benne. Még akkor is, ha én a helyében másképp döntenék. Mert az ő élete, és fontos, hogy boldog legyen, és ne úgy kelljen élnie, hogy azt érezze, mennyi lehetőséget szalasztott el. Ez persze kölcsönös, és ő is támogat az én elképzeléseimben. Úgy gondolom, ez normális körülmények között így kéne, hogy működjön.

Illetőleg: megbecsüljük egymást. Nem mondom, hogy soha nem volt még vitánk, de nem mindegy, hogy az tényleg vita, vagy veszekedés, netán mocskolódás? Eszünkbe nem jutna becsmérelni egymást. Igen, előfordult, hogy olyasmit vett meg, amit én nem vettem volna. Meg én is vettem már olyasmit, amiért ő egy fillért nem költött volna. Mégse szidtuk egymást emiatt, hanem elfogadtuk, hogy erre a másiknak most szüksége volt.

"Én kitaláltam, hogy takarítsunk meg, szóval egy ideje havi 100 ezer ft-ért vesz állampapírt, ami teljesen csak az ő nevén van."

Fhú...

Nyugtass meg (bár nem tudom, hogy ez megnyugtató-e), de ugye nem te álltál elő azzal, hogy "drágám, vegyünk állampapírt, de kizárólag úgy, hogy mind a te neveden legyen"... Nekem egyre inkább egy nárcisztikus, manipulatív, és elnyomó egyén képe rajzolódik ki. Aki szépen le is húz téged. Te pedig, mivel naiv, szerelmes, és kapcsolatfüggő vagy, szó nélkül, vagy legfeljebb kis unszolás árán belemész a saját megkopasztásodba. Ő meg ha majd lelép, akkor viszi magával a nevére szóló állampapírokat. Nem említetted, hogy házasok lennétek, szóval nincs szó arról, hogy ez közös vagyon lenne, ebből adódóan: az tényleg az övé lesz. Nem tudom, ezt mióta csináljátok, de ezzel éves szinten több, mint 1 millió forintot nyúl le tőled. Te meg belemész, mert jaaaj, első szerelem...

Tudod, nekünk is van megtakarításunk. Nagyjából fele-fele arányban az ő nevén, illetve az enyémen. Mert egész egyszerűen így érzem/érezzük igazságosnak. Sajnos a pénzügyekben gondolni kell a kevéssé romantikus dolgokra is. Most szép és jó minden, szó nincs arról, hogy szakítani akarnánk, sőt, mindketten szeretnénk, ha ez tényleg élethosszig tartana. De ki tudja, mikor jön közbe valami? Lehet, hogy holnap elcsap egy kamion munkába menet. Akkor pedig, mivel nem vagyunk házasok, a megtakarításomat a közvetlen hozzátartozóim örökölnék, és csak az ő jóindulatukon múlna, hogy abból mennyit adnának barátnőmnek. Ezért érzem nem csak igazságosabbnak, de biztosabbnak is azt, ha mindkettőnk nevén van valami. Meg azért... egy önző bunkónak is érezném magam, ha az ő pénzén az én nevemre akarnék nagy összegben vásárolni bármit.

"igazából azért sem lépek le, mert akkor elveszne gyakorlatilag mindenem"

Mint a szerencsejátékos, aki már a fél vagyonát elrulettezte, de nem áll le, mert akkor "odaveszne minden, amit beleölt". Ehelyett inkább biztos, ami biztos, a maradék vagyonát is elveszíti.

Te ugyanezt csinálod. A helyzet viszont az, hogy ezzel csak azt éred el, hogy később veszíts el mindent, és az a "minden" akkor már sokkal több lesz, mint ha most veszítenéd el...

"és előadná mindenkinek, hogy én vagyok az aranyásó, betegesen költekező, aki a semmire akarja őt kifosztani"

Tehát kezd kiderülni, hogy nem csak szerelemből, de félelemből is vagy vele.

Tudod, erre mit mondok? Ahol már valaki félelemből van a másikkal, ott az egészet megette a fene. Vagy most te tényleg le akarod a teljes életedet élni egy olyannal, aki lenéz? Igen, tényleg, mint a szerencsejátékos. Hiába veszítette el a fél vagyonát, elveszíti inkább a másik felét is.

Tudod, az elszúrt éveket semmi nem fogja visszahozni. És elszúrni egy teljes életet, mert a másik egy bunkó, nem csak ostobaság, de mérhetetlenül szomorú dolog is.

"Nem úgy működik, hogy hagyom meghalni, aztáb hozok egy újat."

Nyilván nem. De ezt azok nem fogják megérteni, akiknek az állat nem több, mint egy dísztárgy...

"Egyszer sem fenyegettem, hogy elhagyom, ő mégis fenyegetett, hogy ha elhagyom, akkor kiteregeti mindenkinek, hogy milyen rossz ember vagyok."

Na, ekkor kellett volna menten lelépni, de azért még búcsúzóul odabökni annyit, hogy "vigyázz, kinek mit mondasz, mert nem vagyok rest bíróságra menni".

Aztán az, ha pár degenerált haverjának szid téged, kit izgat? Tényleg azért képes lennél a teljes életedet érte eldobni, mert félsz attól, hogy pár haverjának rosszat mond rólad? Igen, pár haverjának, mert nyilván aki ismer, az nem fogja inni a szavait ennek a baromnak.

"Minden ember az életünkben közös ismerős"

Igen. Tehát ismernek téged is, és őt is. Mint írtam: nem mindenki fogja inni a szavait. Ha meg igen: bocs, hogy ezt mondom, de járulékos veszteség. Inkább pár közös ismerős, mint a teljes jövőd. Barátokból még lehet új. De életből nem.

"Annyi a helyzet, hogy ő kitalálta, hogy én nem tudok bánni a pénzzel, és az én érdekem is az, hogy ő legyen a döntő fél a pénzügyekben."

Ismét a manipuláció és a lenézés. Te pedig nyilván belementél...

"Az is problémám, hogy ha szakítok vele, akkor biztos vagyok benne, hogy egy fillért sem fogok látni az állampapíros megtakarításból."

Pontosan. Ez már elúszott. A kérdés csak az, hogy mit hagysz még elúszni? Ugyanis ameddig vele vagy, minden hónapban százezer forintod vándorol az ő zsebébe. És minden hónap elteltével egy hónapot az életedből erre a hulladék "emberre" pazarolsz el. Szóval... ismét csak a szerencsejátékos példa. Neki is két lehetősége van: vagy megáll, és beletörődik, hogy sokat vesztett, vagy nem áll meg, és még többet veszít.

"Sőt, még attól is félek, hogy azzal fog szórakozni, hogy letiltatja a bankkártyát vagy elszedi róla a pénzt."

Igen, ez is a hátránya a közös bankkártyának.

De csináltathatsz másik bankkártyát, jövő hónaptól már kérheted oda a pénzt, és probléma megoldva. Illetve ahogy ő is, úgy te is kivehetsz a közös kártyáról pénzt. Kiveszed a felét, és elküldöd a rákba ezt a ganaj egyént.

#53 "Ezek szerint neked fontosabb a macskád, mint a párod?"

Őszintén? Ha csak a fele igaz annak, amit leírt, már akkor is ki merem jelenteni, hogy ennél az "embernél" egy fostos, rühes aluljáróban csövező macska is milliószor értékesebb. Az a macska legalább szereti őt, és nem lehúzni akarja. Az a macska megbízik benne, és önzetlenül szereti, miközben a "párja" meg zsarolja, fenyegeti, becsmérli, és lenézi. Igen, a "párjánál" a macskája nagyságrendekkel többet ér. Ugyanis ez a pasas egyszerűen egy féreg.

#55 "Nekem is van olyan három(!) diplomás rokonom, akinek a pasija egy 8 általánosos féreg, aki rajta kapaszkodott fel [...]"

Ó, ezzel nem vagy egyedül. Én is ismertem hasonlót. Kétdiplomás pedagógus nő, most ott tart, hogy többet van a pszichiátrián, mint idekint. A férje egy erőszakos bunkó, akinek azt sem tudom, hogy egyáltalán a 8 általános hogy sikerült? Természetesen a nő pénzén élősködik már másfél évtizede, a nőt viszont módszeresen leépíti. Ráadásul a nő szülei is maximálisan a férj mellett állnak. Mondjuk nem meglepő, miért ilyen pasas mellett kötött ki, hiszen otthonról is ezt a mintát hozta.

#59 "De igen, szeretnék változtatni. Csak nem tudom, hogyan."

Az első dolog, hogy megérted: hiába ő az első nagy szerelmed, ez az "ember" teljesen alkalmatlan párkapcsolatra. Nem állítom, hogy feltétlenül halálra van ítélve minden "első szerelem" (érdekesség: nagyszüleimnél működött, első szerelem volt, és halálukig imádták egymást), viszont ilyenkor általában még nincs meg az embernek az a tapasztalata és rálátása, hogy meg tudja állapítani, hogy az a kapcsolat bizony rossz. Így gyakori, hogy az emberek akkor is benne ragadnak az első kapcsolatban, ha az teljesen működésképtelen. Te ezt belőlről lehet, hogy nem látod, vagy... az is lehet, hogy csak nem akarod látni, de ez köztetek egyáltalán nem hasonlít egy párkapcsolatra. Egy manipulatív szemétláda tart sakkban, te pedig inkább szemet hunysz minden felett, mert félsz lépni.

A megoldás az, hogy megérted, hogy a szerelem nem ilyen. Megérted, és elfogadod, hogy változtatni kell. Határozott és tökös leszel, és kiadod ennek a féregnek az útját. Akkor is, ha ezen anyagilag veszítesz, és akkor is, ha fájni fog. Ameddig emellett maradsz, addig te csak egy elnyomott kis pénzeszsák maradsz.

"Nem tudom már megmondani, mit szeretek benne, leginkább az emlékét"

Igen, ez is gyakori jelenség. Te nem őt szereted, hanem azt, a gondolataidban élő férfit, amilyennek gondoltad őt, amikor még nem ismerted meg közelebbről. Gyakorlatilag egy ideált szeretsz, és azt vetíted ki rá.

Nem fogok most végigolvasni mindent. Nekem is mennem kell már aludni, reggel nekem is munka. De amennyit eddig megtudtam a kapcsolatotokról, az alapján tök egyértelmű, hogy ez egy szemét alak, aki mellől menekülni kell. Nem akarok drámai lenni, de ez az egyetlen esélyed a normális életre. (Vagy... ha majd netán ő dob téged. Sajnos ez is gyakori. Ismerek pár ilyet, nagyon hasonló helyzet: adott egy manipulatív bunkó pasas, aki így vagy úgy, de magához láncolta a nőt, volt, amelyik szabályosan el is veszítette a kapcsolatát a valósággal, a "barátja" annyira átmosta az agyát. Egyetlen szerencséjük az volt, hogy a "barátjuk" idővel lelépett. Akkor persze mindannyian összetörtek, ahogy ez szokott lenni, de utána mily meglepő, mindannyian találtak normális(abb) partnert.)

Szóval... vedd már kezedbe az irányítást, és szakadj ki ebből a pokolból!

159.

- Mi ez az állampapír mánia?

- "Ha ezt tenném, akkor egyszerűen kifizetném holnap az állatorvost, aztán ideiglenesen anyámhoz költöznék, 100-ból (vagy kevesebből) kijönnék a hó végéig, 200-at félretennék, 200-ért pedig vehetnék állampapírt is. Aztán amint megjön a következő fizetésem, nagyjából összejönne a 3 havi kaució, a következő hónapban pedig már kényelmesen, biztonságosan kivehetnék egy albérletet." Mondom én, hogy nem megy a matek.

"De miért nem fogja fel, hogy nélkülem az neki ott nem lehetne, és miért esélytelen, hogy adja ide legalább a felét?"

Mert ő egy szemét alak, azért.

Bocsi, de ébredj fel az álomvilágból! Te azt hiszed, hogy mindenki igazságos, és becsületes. Nagyon naiv vagy. A világ nem ilyen. Vannak aljas, gonosz emberek is, akik nem fognak erkölcsi kérdést csinálni abból, hogy valakit kihasználjanak-e. A barátod is ilyen. Szerinted miért akarta, hogy a saját nevén legyen? Pont azért, hogy minden az övé legyen. Nyilván erkölcsileg neked van igazad, ehhez kétség sem férhet. De jogilag az már az övé. Ezt el kellene engedned, és betudnod tanulópénznek.

Szerintem a revolut-on kb rögtön nyitnak neked számlát, online is.

Én úgy csináltam, bár külföldön vagyok.