Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg baromi nagy kérés, hogy most az egyszer ne adja haza a pénzt, mert állatorvosra kéne?
A macskámat műteni kell, 150 ezer ft, és utána is kell gyógyszer meg utókezelés, ami alkalmanként 5-10 ezer ft.
Simán beleférne anyagilag, csak a párom minden hónapban hazaad a szüleinek 200 ezer ft-ot. Már ez alapból zavar valamennyire, de elfogadtam.
Most megkértem szépen, hogy most az egyszer ne tegye, de hallani sem akar róla, merthogy jön a fűtésszezon és a szülei kétségbe vannak esve, és már amiatt is csalódott bennem, hogy eszembe jutott egyáltalán, hogy helyettük a 8 éves macskámra költenénk, akinél nem is garancia, hogy felépül, meg amúgy is pár év és elpusztul.
121
Te tudsz amúgy olvasni? Nem írtam olyat, hogy féltem az életem. Ezt a témát a válaszoló hozta ide, és én azt mondtam, hogy nem nézném ki belőle. Szóval áruld már el, mit hazudozol...
Baba azért nincs, mert én nem akarok, nem volt sem kényszerített, sem önkéntes abortuszom sem.
Azt, hogy más férfi nem venne figyelembe, ő ültette belém. Persze nem ilyen szavakkal, hanem olyanokkal, hogy ő annyira szeret, hogy biztos lehetek benne, hogy más sosem fog így. Kihangsúlyozza, hogy ő a szörnyű hibáim ellenére is velem akar megöregedni. Eközben pedig sorolja a hibáimat, és előadott mindenféle mihasznának, aki pénzügyi felügyeletre szorul, és mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja. A fikázásait régebben a lelkem mélyén elhittem, és valamennyire valóban szinte szívességnek vettem, hogy ő így is szeret és eszében sincs elhagyni. Még tiszteltem is érte, hogy szakítás helyett megoldást keres és megjavítani akarja. És emiatt engedtem is neki sokszor.
De évről évre változtak a dolgok, egyre kevésbé érzem azt, hogy igaza lenne, és egyre kevésbé érzem magaménak a kritikáit, mert ha belegondolojk, rajta kívül senki más nem így lát engem. Amikor a mostani munkahelyemen kezdtem, akkor szokatlan volt, hogy valóban kíváncsiak a véleményemre, és, ha másképp látok dolgokat, mint a többiek, akkor sem sértődik meg senki, hanem meghallgatnak. De még ekkor sem jöttem rá teljesen, hogy mi a helyzet. Az utóbbi időben győződtem meg arról, hogy itthon gyakorlatilag nem lehet saját véleményem, és nem kérhetek ki magamnak semmilyen sértegetést, mert persze minden TÉNY és jogos kritika, és még én vagyok a szemét, ha nem így gondolom.
Már egy ideje tudom, hogy így van és zavar is, csak fájdalmasan kapaszkodtam az emlékbe, amikor még működött sok éve, és vágytam arra, hogy változzon és kapjak sokkal több szeretetet, kedves szavakat, de sajnos tudom, hogy feleslegesen várom mert annyira sem tisztel, hogy felnőtt emberként tekintsen rám.
Leszharom, legyek akkor anyagias, mert szeretném a pénzem, amiért megdolgoztam, amit ocsmány stílusban gombolt le rólam. Az egy dolog, hogy hülye voltam, hogy ezt hagytam, de ettől még megilletne engem. Ha az én nevemen lenne, és biztos odaadnám neki a felét.
Az ikeában van a tükrön hogy hogy indul el a bántalmazó kapcsolat. Nem tudom pontosan az összes mondatot, de úgy kezdődik, hogy:
De jól nézel ki!
Látod fel tudsz te öltözni, ha akarsz!
De kicsípted magad, hova készülsz.
....
A legutolsó meg kb. az, hogy Veszed le de rögtön, mert mindjárt kapsz mégegyet!
Ez nem úgy megy, hogy egyből úgy indít, hogy egy paraszt, meg lehúzza. Annyi esze van, hogy lépre kell csalni. Aztán szépen fokozatosan megy át, mint mikor a békát lassan melegíted és nem tűnik fel, hogy megfő. Nem kell eljutni a fizikai bántalmazásig, rengeteg olyan van, aki "csak" érzelmileg bántalmazza a párját.
Tehát ketten együtt kerestek 800 ezret, és abból már nem futja 350 ezerre a cicusra, meg az ősökre? Úgy sejtem, ez inkább gazdálkodási probléma... Vana közösen 800 ezretek. Abból ő küld 200-at a szüleinek, te meg költesz 200-at a cicára. A háztartás fenntartására pedig marad még 400 ezer forint. Úgy érzem, ez inkább egyfajta dominanciaharcról szól, és nem igazi anyagi problémáról. És ugyanúgy gerinctelen, és önző dolog azt követelni, hogy dögöljön meg a macsek, majd lesz helyette más, mint az, hogy azt követeled, hogy - csak úgy, előzetes figyelmeztetés nélkül - egy vasat se adjon haza.
Én egyébként épp ezért vagyok a hibrid kassza híve. Legyen egy előre megbeszélt összeg, ami a közösbe kerül, meg legyen az, amivel saját magatok gazdálkodhattok. És persze emellett nem ártana tiszteletben tartani a másik egyéni döntéseit. Ha ő a saját keretéből a szüleit támogatja, akkor azt is el kell fogadni. Mint ahogy azt is, hogy te a saját keretedből meg a macsekra költesz. Elméletileg társak vagytok, nem? Akkor talán nem lenézni kellene a másikat, meg megfúrni, hanem elfogadni egymást. Vagy ha nem megy, akkor talán nem ti vagytok egymásnak a megfelelő társ.
Gyakorlatilag zsebpénzért, alamizsnáért kell kuncsorognod a saját fizetésedből, miközben ő két kézzel szórja arra, ami neki fontos. Te meg érezd magad megtisztelve, hogy elkölthetsz olykor 5000 forintot amiért egész hónapban megdolgoztál. Mit képzelnek magukról az ilyen férfiak? Persze, hogy hangsúlyozza, hogy ő nagy kegyesen így is szeret. Leépíti az önbizalmad, nehogy el kelljen engednie téged-és főleg a pénztárcádat.
Gondolj bele, adsz neki havi 4k-t, ami fekett kizárólagos felügyelete van és ő mondja meg az utolsó fillérig mire lesz költve.
És akkor még ő érezze rosszul magát, mert a saját pénzéből, mert a saját pénzéből, mert itt csak neki marad gyakorlatilag költhető pénze egyszer akar 150 ezret költeni a macskára, a hapsi meg havonta 300 ezret költ a saját megtakarítására a nő pénzéből, meg 200 ezerrel támogatja a szüleit.
Keres 400 ezret, 100 ezer neki az állampapírja, 200 a szüleire, ha 200 az albérlet mondjuk, hogy a felezése fair lenne és eddig tartott fizetése. Minden mást a csaj áll és még szinte ő kér elnézést mindenért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!