Meghízott a párom és kiábrándultam belőle, mi a megoldás?

A 19-es jól mondja.

Azért kíváncsi lennék mi lenne fordított helyzetben?

Mondjuk a nő szülés után nem nyeri vissza az eredeti alakját... el kell hagyni? Szülés utáni depresszió? Hát oldja meg, az Ő baja?

A párkapcsolat nem így működik mint ahogy sokan elképzelik.

#22: kérdező! Kinőttétek egymást, de legalábbis te biztos, hogy kinőtted őt. Ennek a kapcsolatnak valójában már jó ideje vége van. Te megtetted, amit tudtál, változás nincs. A minimum, amit tehetsz, hogy most már a saját érdekedben cselekedj, és ne hagyd, hogy zsaroljon. Ha megteszi, mondd nyugodtan a képébe, hogy ezek szerint csak a becsajozás miatt fogyott le, és a mostani az igazi énje, vagyis lényegében átvert / lépre csalt téged, holott mint kiderült, életmódban és -szemléletben sem illetek össze egyáltalán. És hogy részedról azért van vége, mert most elmész keresni egy olyan partnert, aki 1, nem ver át, 2, akivel igazából összeilletek.

Egyébként ennek a szerencsétlennek a lénye is undorító ezzel az átverősdivel.

Figyelj kérdező, szerintem is jobb lenne, ha külön folytatnátok.

Szerintem ez már nem szerelem, vagy nem összetartozás, széthúztok, mindaketten a saját igényeiteket mantrázzátok, nincs megértés és megbeszélés, és változtatni akarás.

Ha ezt a kapcsolatot mégis megmenteni akarnád, akkor mindkettőtöknek, főleg a párodnak nagyon belekell vetnie ebbe magát, teljes szemléletet kell váltani.

Én ajánlanék elsősorban egy párkapcsolati szakértőt, de egy olyat akinek pszichológusi diplomája van minimum... Mert az elhízás az csak egy külső tünet, először azzal kellene foglalkozni, hogy visszaépítsétek azt, hogy MI vagyunk, MAGUNK vagyunk, közösen vagyunk, érted, ezt az érzést hogy nem csak az én igényeim számítanak, hogy jóban rosszban szeretnék vele lenni, az életemet szeretném vele leelni, az összetartozás érzését.

És ebben lehetséges hogy jó ötlet lenne segítséget kérni.

Leírom a mi történetünket, hátha kitudsz belőle szűrni magatoknak valami hasznosat.

Mi most leszünk 8éve házasok, hasonló ideje vagyunk együtt mint ti.

Én mindigis molett voltam, tinédzser koromban derült ki hogy hashimoto - beteg vagyok, így borítékolható volt hogy elhízott leszek.

Főleg azért, mert nálunk is mindenki elhízott, az egész család hajlamos rá.

Ráadásul anyám az a tipukus mmamma, aki folyton eteti a gyerekeit, tehát konkrétan elhízlalt míg gyerek/fiatalkorú voltam.

Nem rosszindulattal tette, ő így fejezi ki a szeretetet.

De mindegy, már felnőtt nő vagyok, így már nem hibáztathatom anyám azért amiért köver vagyok, nem is hibás érte, azért hibás amiért gyerekként az voltam. :D

Sose tudtam aztán lefogyni ilyen 50-kgre, egyszer sikerült 65-re, de az egy nagyon rossz időszak volt, depressziós voltam, ráadásul öngyilkos gondolatokkal is küzdöttem. Az, hogy éheztettem magam, a pszichológus szerint konkrétan egy lassú öngyilkosság féle volt. Hánytattam is magam, nem mentem elképesztő brutális mélységbe ebbe, de naponta azért egyszer hánytattam magam. Kb 90kgről fogytam 65-re, elképesztő rövid idő alatt.

Nyilván ez nem egészséges, mentálisan és fizikailag se, de végül beláttam és segítséget kértem magamtól.

Na most ezt csak azért írom, hogy tudd, nekem ilyen a kapcsolatom a testemmel.

Nem tudom egyszerűen levetkőzni azt, hogy utálom a testemet. Nem tudom elfogadni teljes mértékben magam, akkor se, ha már nem vagyok se bulemias, se depressziós, tudatos vagyok, tudom hogy elkellene fogadni magam, de teljesen nem megy.

Na de, kijöttem a depiből, persze amint leálltam az éhezéssel, és a hánytatással, visszahíztam.

Közben megismerkedtem a férjemmel, aki sose volt vékony, de kórosan elhízott se.

Ő konkrétan 8-év alatt végig elte velem a folyamatos súlyváltozásaim. Amikor megismerkedtünk akkor jöttem rendbe kb, így akkor lehettem olyan 70kg.

Akkor határoztam el, hogy leszokok a dohányzásról, le is szoktam, persze ez is hozzásegít a hízáshoz.

Nekem nagyon lassan jött a javulás, hogy fejben összeszedjem magam, és egészségesen kezdjek el élni, és mindezt a férjem is végignézte, és segített benne. Először felhíztam, elhagytam magam, kb 100kgre híztam, ami abszolút kórós a 150centimhez.

Totalisan újra szétcsúsztam, mindenféle diétát próbáltam, amitől gyorsan fogytam, gyorsan vissza is híztam.

A férjem minden állapotban kívánt, és szeretett. Aztán jött a teljes elhatározás, hogy végre szeretnék egészséges lenni, így minden nasit elutasítottam, elkezdtünk úszni járni, és alapvetően egészségesen eszem. Fogytam, úgy 25kgt. 75-80 kg között mozogtam, mikor szerettünk volna gyermeket vállalni, de 1-év próbálkozás után se sikerült, így inszeminációra kezdtünk járni. Kaptam rengeteg hormont, és újra híztam, mert egyszerűen falási rohamokat kaptam tőle, konkretan emlékszem, hogy nem tudtam befolyásolni magam, mindenfélét zabáltam, miközben tudtam hogy ezt nem kellene de egyszerűen nem tudtam leállni...

Azt a 20-kgt vissza is híztam.

Most 10kgt ebből leadtam, mert abbahagytuk a hormont, nem sikerült 4inszeminació, de lombikra nem mehetek, mert ahhoz túl elhízott vagyok...

Tudom hogy talán másnak tűnhet a helyzet, mert én tenni akarok a helyzet ellen, míg a párod nem, de egy ideig én se akartam tenni ellene, és senki se tudta elképzelni hogy valaha tenni is fogok.

Ehhez hatalmas elhatározás kell, nem olyan egyszerű, mert egy teljes szemléletváltás szükséges hozzá.

Nekem az elhatározás már megvan, folyamatban vagyok, edzek, egészségesen eszem, közben egyébként a férjem is hízott amúgy sokat, de ő is diétázik velem.

A lényeg, hogy minden alkatomban ugyanúgy szeretett, soha nem merült fel az, hogy így nem kíván, vagy nem fogad el, mikor sírtam azért mert újra dagadt vagyok, mindig azt mondta, hogy ő így is, úgyis szeret, neki teljesen mindegy, a lényeg hogy egészséges legyek, hogy minél több időt tölthessen velem.

Akkor is így volt vele, mikor még nem határoztam el magam a változás felé, nem tudhatta hogy valaha fogok-e fogyni, vagy valaha megállok-e a hízásban. Tehát, azt gondolom, a saját tapasztalataimból leszűrve, hogy köztetek nincs összetartozás és szerelem már.

Mert azt gondolom, hogy a valós szerelem, a valós szeretet vak. Sose zavart a férjem elhízása se, az se hogy már kopaszodik, bár erről tényleg nem tehet, ettől függetlenül a lényeg fennáll, hogy kopaszodik, amolyan mikiegeresen, durván.

Majd elkezdünk ráncosodni, én sose leszek vékony, majd ősz leszek ahogy ő is, az én cicim a folyamatos hízás fogyás miatt is lóg egy kevéssé, és ha lesz gyerekünk kb egy tejeszacskó lesz majd, de ez van.

A valós szeretet vak.

De én azt kívánom neked, te is kapj valaki oldalán ilyen érzelmi vakságot, mert nagyon jó érzés. :)