Meghízott a párom és kiábrándultam belőle, mi a megoldás?

Neki kell akarni és tenni a változásért, de ezek szerint ő szarik bele. Szerencsés férfi, hogy egy sportos, csinos alakú, kedves nő van mellette, aki még támogatja is. Cserébe ő mit ad neked? Mármint a kifogásokon meg az érzelmi zsaroláson kívül...

Én nem maradnék vele tovább a helyedben. Nem kell mindig versenysúlyban meg a toppon lenni, de azért 30 kilót magadra pakolni és vonogatni a válladat, az már rohadtul problémás.

Az ilyen kérdések alatt mindenki szereti azonnal rávágni hogy szakítani kell. Ezt azért ne fogadd meg ilyen egyszerűen. A te kapcsolatodat amúgy sem fogják tudni megfejteni látatlanban idegenek, mert nem mi élünk benne, nem tudjuk a részleteket és kontextust.

Ahogy írta valaki az elhízás hátterében mindig áll valami. És nem csak az hogy egy lusta kövér disznó aki két pofára tömi a fejét. Ha valóban ennyire lesajnálná az egészet és ő meglenne a saját bőrében akkor nem lenne ennyire gátlásos. Lehet pont azért nincs motivációja semmihez mert mondjuk depressziós, vagy kevésnek érzi magát. Szex azért nincs mert lehet érzi rajtad hogy taszít téged és arra meg nincs szüksége hogy még inkább azt érezze hogy nem kell neked. Teljesen be van fordulva aleírtak alapján. Ha nem a munka miatt akkor valami más. Ha még nem jutottál el oda hogy feladd a kapcsolatodat vele akkor ezek mentén kell elkezdeni vele beszélgetni. Mi frusztrálja, miért nincs motivációja, ki kell ezeket deríteni. Ha már képben vagytok a miértekkel akkor könyebb cselekedni. PErsze nem biztos, hogy lesz előre lépés. Vannak olyan embereket akik egyszerűen képtelenek arra hogy szembenézzenek a saját problémáikkal. Fel se fogják, hogy van. Csak főnek a lében. De még ezeket megpróbálni is nagyobb eséllyel vezet megoldáshoz mint hogy "fogyj le vagy elhagylak". Még ha le is fogyna ezután az akkor is keserű ízt hagyna a felek szájában. Én szerintem.

Szakítanék vele, és még csak rosszul se érezném magam. Nehogy már ő keltsen bűntudatot benned. Ez tök nárcisztikus.

Különben is ő mennyibe néz téged, ha semmit nem számítanak neki az érzéseid, vágyaid, se a kapcsolatotok? Hiszen semmit nem tesz, hogy mentse. Erre én tuti, hogy nem pazarolnám az időmet. Sok férfi örülne neked, hogy ilyen aktív életet élsz, és ezt megoszthatná veled.

14-es, Egy párkapcsolat nem arról szól hogy támogatják egymást? Mi az, hogy ha depressziós az az ő dolga?? Ha látnád, hogy mentális problémái vannak a párodnak akkor nem segítenél neki? Csak hagynád hogy hát majd ő megoldja magának, az az ő dolga. A támogatás nem csak abban merül ki, hogy mondogatod a másiknak hogy ne egyél már annyit, meg gyere már edzeni. Hanem mondjuk abban is hogy érzelmi támaszt adsz neki. Segítesz neki az érzelmi nehézségeiben is, nem? Hát remélem, hogy a te párodnak nem kell majd pszichés gondokkal küzdenie melletted soha. Egy mély tartós kapcsolatnál én személy szerint számítanék arra hogy ha én mélyponton vagyok akkor a párom segít akkor is ha nem kérem külön. Vagy legalábbis megpróbál és nem csak áll mellettem míg én az önutálatban dagonyázom aztán elhagy.

15-ös, De nem igaz hogy nem érdekli. Egyértelműen nem érzi jól magát a bőrében plusz még a párja is érezteti vele hogy hát nem okés. Egyszerűen csak nem találja egyedül a választ arra hogy hogyan másszon ki a gödörből. Ehhez olyan túl sok segítséget a leírtak alapján nem kapott. Alapból rosszul van megközelítve az egész, mert annak sokkal hamarabb zavarnia kellet volna a párt ha azt látja, hogy a másik érzelmi és mentális gondokkal küzd. Befordul, elveszti a szikrát. Engem nagyon érdekelne, hogy a párom miért csúszik szét a szemem láttára. Szomorúvá tenne hogy azt látnám mennyire nem érzi jól magát. Ehelyett már csak az zavarta a kérdezőt amikor 30 kiló volt a csávón és már nem találta olyan vonzónak.

Ez olyan mintha azt mondanák egy megfázott emberre, hogy hát nagyon zavar hogy tüsszög és mondanánk neki hogy fogja a be az orrát és ne tüsszögjön. Közben meg igazából a lázát kéne levinni.