Újszülött gyerekkel hogy legyen jó a párkapcsolat?

Először is, legyen több önuralmad. Ezt a hormonok okozzák, ezt kell tudatosítani, és kicsit odafigyelni, hogy ne bántsd meg a párod. Tudom, csúnya pàrhuzam, de sok nő például menstruáció alatt is a párjával elviselhetetlen, mijözben a munkahelyen vagy a bolti eladóval tök normális. Tehát menne az otthon is, csak nem uralkodik magán. Ilyesmire gondolok.

Másrészt nem vagy bezárva. Fogod a babakocsit, időjárásnak megfelelően felöltöztök és lehet menni sétálni. A legtöbb pici békésen átalussza.

Ennél is jobb a hordozókendö. Keress magyar hurcis Facebook csoportokat! Ott tudsz segítséget kérni. Én is netről tanultam meg megkötni. Van két szabad kezed, buszon meg ügyintézés közben a legjobb eszköz. De ha a pároddal kirándulni vagy programozni akartok, akkor is ideális.

Nyugodtan szokd meg, hogy ha a párod otthon van, akkor ő is foglalkozik a babával. A szoptatáson kívül ugyanúgy meg tud oldani mindent. Sőt kell is! Ugyanolyan szülője, mint te. És már meg is van oldva a hajmosás! Ha a párod hisztizik, akkor baxd rá az ajtót is, és menj el fodrászhoz, telefon kikapcsolva, aztán érezze egy kicsit, milyen neked 0-24. Túl fogják élni, hidd el. De ha most elfogadod, hogy a gyerek csak a te dolgod, akkor az a következő 20 évben így marad.

Itt a hétvége. Ha nem szakad le az ég, menjetek el hármasban otthonról. Séta, fagyizás, tóparti kacsaetetés (nem kenyérrel ugyebár), nézzétek meg az egyik közeli nevezetességet, múzeumot, kisvárost, amit akartok! Jobban fogod érezni magad, ha kimozdulsz.

Nekünk az volt életünk egyik legjobb időszaka, amíg hordozókendövel tudtuk vinni a picit múzeumba. Aludt végig, mintha ott se lenne, de közben végig testközelben van. Pár év, és tényleg ugranak egy időre a felnőtt programok, mert egy két éves dinamittal lehetetlen. (Lesz más program, nyugi.)

Bármilyen nehézséget hoz az első három év, legyen ez a családi mottó: csak pár hétig kell kibírni. És tényleg! Ha fogzik, hasfájós, növekedési ugrása van, először lesz beteg, járni tanul, mindent megkóstol, semmit nem eszik, stb. Pár hét és megoldódik. Egy év alatt lesz egy magatehetetlen ruhakupacból egy önjáró, beszélni tanuló kicsi ember. Tényleg naponta változik.

Ne félj kimondani, ha eleged van, fáradt vagy, nehezebb, mint hitted, félsz, kételkedsz, stb. Teljesen normális. Hidd el, a párod is.

Ami a legfontosabb: minden nap tegyetek a házasságotokért! Legalább egy apróságot. Lehet az egy kedves sms, megveszed a boltban a kedvencét, reggel teszel a kávéjára tejszínt, bármi, de minden nap. És nagy igazság, hogy aznap frissen kell tisztázni, ha valami bánt. Haraggal nem szabad lefeküdni este. Különben csak gyűlik, csak gyűlik...

Eleve ne úgy állj hozzá, hogy kötelezően tónkre fog menni minden szülés után, hiszen lehet ez lesz életetek legjobb időszaka.

A szülés utáni első szex meg sok szempontból olyan, mint az első. Sajnos nem ritkán érzésre is. Türelem, türelem, rengeteg előjáték, és síkosító. Lehet, hogy elsőre nem sikerül, vagy noúgy, de röhögni kell rajta, és legközelebb újra próbálni.

"Tudom, csúnya pàrhuzam, de sok nő például menstruáció alatt is a párjával elviselhetetlen, mijözben a munkahelyen vagy a bolti eladóval tök normális."

Munkahelyen senki nem várja el, hogy szopkodjam. Nem minden a hormonocska, cicus.

Pedig lekéne szoktatni a gyereket arról hogy mindig rajtatok legyen meg úgy aludjon. Az elején marha nehéz meg lesz sírás bőven.

Sétálni miért nem mentek?

Amikor párod otthon van akk legyél egy órát magadba.

A szoptatás ennyire nehézkes akkor lehet jobb a tápszer.

A védőnő tökmindegy mit mond...úgy csináld ahogy neked jó.

#6

Remélem, neked nincs gyereked.

Nincs ezzel baj, csak nem voltál eléggé felkészülve. Most ne ez legyen már a legfontosabb hogy majd első romantika meg mit tudom én. A párod részéről is önzőség, főleg hogy valszeg meg be sem gyógyultak rendesen a sebeid.

Ott van a baba, vele foglalkozz most. Ezt fejben helyre kell tenni. Majd később lesz több időtök.

De van gyerekem 9 éves és köszöni szépen jól van. Mindene megvan, egészséges. Meg én se csavarodtam be.

Mér vagyok önző? Mer nem szoptattam (2honap szenvedek után) vagy mer ahhoz volt szoktatva hogy nem rajtam alszik? Vagy mer sétáltam vele télen hidegbe is?

Minden gyereknek ilyen világa lenne, mint az enyémnek nem lenne gond.