Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Leválás a szülőkről?
Úgy érzem egyre nehezebb a helyzet. A párommal 6 éve vagyunk együtt (én 22, ő 24), 2 éve élünk együtt. Minden a legnagyobb rendben lenne, viszont van egy probléma ami az eleje óta fent áll. Ahogy teltek az évek rájöttem, hogy neki nagyon nehezen megy a leválás a szüleiről, sokkal inkább az anyjáról. Leszögezném hogy nem elvált szülők gyerekei a húgával! Az apukájával is jó viszonyt ápol. Azonban az anyukája mintha valami isten lenne. Sokszor az anyja szava a döntő a saját dolgaiba. Minden nap többször beszélnek telefonon és van hogy a több telefonhívás közül az egyik minimum majdnem 1 órát igénybe vesz. Van, hogy péntektől vasárnapig átmegy a szüleihez és ott alszik. Akkor azon a hétvégén nem találkozunk egyáltalán. Ilyenkor meglátogatom az én szüleimet is meg a nagyszüleimet hogy ne legyek egyedül. Az anyja tipikusan egy lelkizsarnok, passzív-agresszív nő. Mindenről elmondja a véleményét ha kérdezi a párom ha nem. Van hogy leállítja az anyját hogy sok lesz már az észosztásból. Akkor jön a nagy sértődés, majd később a páromnak bűntudata lesz és 150x bocsánatot kér az anyjától. Nekem semleges a viszonyom az anyjával, alap dolgokról beszélgetünk ha találkozunk. Már megtartom a távolságot mert sokszor volt konfliktus hogy bekavart de persze jó szándékból, ő nem akart rosszat (aha na persze)
Leültem ezt már párszor megbeszélni vele és bocsánatot kért hogy engem “mellőz” vagy kevesebb időt tölt velem például hétvégente. Nekem nagyon jó kapcsolatom van a saját szüleimmel, de nem osztom meg velük hogy mennyit büfögtem tegnap. Ja egyébként a párom mondta is hogy neki nehezen megy a leválás és nem tudja mikor lesz az mikor már nem megy át napokra a szüleihez. Ezen a leváláson kívül nincs probléma, velem mindent megbeszél egyébként, nekem kéri ki a véleményemet elsőre mindenről. Csak ugye a leválás….
Szerintetek lefog válni? Vagy törődjek bele? :-(
folyt.köv:
Szóval egyelőre jó, remélem így is marad. De nem vagyok az a hiszékeny, naív kislány, aki akkor voltam. Fogalmam sincs arról, hogy ez meddig marad így. Én is változtam, ma már tudok nemet mondani és ha úgy adódna, hogy megint behülyíti az anyja, akkor dobbantanék.
😲 hűha. Ahelyett, hogy megbecsült volna....ezt láttam az én családomban is, amikor a bátyámnak lett a barátnője (mostani felesége), és a barátomnál is, mindent az anyja akar beosztani. Hihetetlen, hogy ilyen anyák vannak és mi meg ezt tűrjük!
Érdekes, hogy pont ezt említetted, hogy idegileg ki akartak csinálni. Legutóbb egy veszekedésnél azt mondta a barátom, hogy úgyis labilis vagyok lelkileg, és ő most kicsinál. Gondoltam magamban, milyen ördög fattyával vagyok együtt, hogy ezt mondja; én nem fordultam ellene soha és el sem árultam. Ő meg azt akarja elérni, hogy beteg legyek és megöljem magam....?! Ilyet csak egy nagyon beteg ember mondhat. Szerintem tönkre tette az anyja, apja (akiket ugye a legjobban szeret, meg akik őt a legjobban szeretik...) és ezt adja tovább. Nálam is ez volt az utolsó lehetőség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!